Hirdetés
Ez a cikk csak az online felületen elérhető.
Saját világok
Gyerekbarátságok innen és túl
A gyerekkori barátságok különös erejét az adja, hogy az ősbizalom jegyében születnek. Egy közös játék, egy titok, egy összekacsintás is elég ahhoz, hogy valakit a saját világunk részévé tegyünk. Ilyenkor még úgy hisszük, ez egy véd- és dacszövetség, együtt egymásért. Éppen ezért az első árulások és csalódások különösen mély nyomot hagynak bennünk. Egy kifecsegett titok, egy hirtelen elfordulás nemcsak a másikba vetett hitet rendítheti meg, hanem azt is előrevetíti, ahogyan később önmagunkra és a kapcsolatainkra tekintünk. A gyerekkori barátságok ezért nemcsak szép emlékek, hanem gyakran az első leckék az a sebezhetőségről, a törékeny bizalomról.
Mili volt az első barátnőm. Öt évvel volt idősebb nálam, és amolyan testvérféle lett. Jött velünk nyaralni, kirándulni, moziba. Én rajongva szerettem, mert idősebb volt és szép, mert balettozott, mert buktak rá a fiúk, mert volt egy amerikai nagybácsija, Ákos bácsi, nekem meg egy sem volt. Én soha nem rivalizáltam a barátnőimmel, egyikkel sem (mondjuk, mással sem), nem irigykedtem rájuk, ellenkezőleg. Büszke voltam, ha szépek, okosak, jópofák, lenyűgözőek, ákosbácsi-tulajdonosok voltak. Sütkéreztem a sikereikben.
Mili szülei, Aranka néni és Lajos bácsi vonulási útvonala a természetes élőhelyük és az üzem közötti rövid útszakasz volt. Számukra a valóság ismeretlen terepét jelentette a kirándulás, a mozi, a színház, a barátságok. Hazamentek a munkából, bebújtak az ágyba, és tévét néztek. Az ágyon kívül a konyhában zajlott az élet. Áhítattal figyeltem, ahogy csámcsognak cuppognak, szívják a fogukat. Csupa olyan dolgot művelnek, amiért engem szeretettelien agyonütöttek volna. Amíg tömték magukba a magyaros konyhaművészet mindenféle termékét, ültem egy kis széken, és alulról beleláttam a szájukba. Mindkettőjüknek több ezüst és két-két arany foga volt, ami lenyűgözött.
Hirdetés
Gyerekként még gyanútlan voltam, keresetlen őszinteséggel válaszoltam a kérdéseikre, nem láttam a mögöttes szándékot. A szüleim ellen való ármánykodás hosszú évekig jól megfért a mézes-mázzal.
Aranka néni és Lajos bácsi büszkesége egy thonet szék és az amerikai Ákos bácsi volt. „Ez a szék családi örökség. Igazi thonet!” – mondták. Az amerikai Ákos bácsi pedig távolról irányította a színes televízióját, a kertjében delfineket tartott egy óriási akváriumban, és egyáltalán, Ákos bácsi egy igazi király volt, egy mesehős, egy szellem a palackból. A szék és Ákos bácsi társadalmi státusszá hízott. Hogy az egész Ákos bácsi sztori kitalált, ez csak sok év múlva derült ki, de akkor már nem tudott éket verni a bizalom betonfalán, merthogy az úgy dőlt addigra össze, mint egy kártyavár.
Milinek a szüleim jóvoltából kitágult a világ, de ez nem köszönetet, hanem bosszúvágyat csalt ki Aranka néni és Lajos bácsi sötét szívéből. Akkoriban, az 1960-as években nagy volt az éberség, ezzel együtt kicsit furának tartottuk, hogy szíre-szóra megjelentek nálunk civil ruhás nyomozók, akik azt vizsgálták, hogy az apám milyen galád módszerekkel mesterkedik a rendszer megdöntésén. Aztán a velünk szolidáris házmester Sanyi bácsi megsúgta, hogy Mili szülei jelentgetnek fel minket. Erről én mit sem tudtam, Mili számomra akkorra már idol lett, és apám-anyám nagyvonalúan – a történtek ellenére – nem bántotta a szimbiózisunkat. A varázs akkor tört meg, amikor Mili összefirkálta a gondosan vezetett közös naplónkat, majd megmutatta a játszótársainknak. Árulás volt ez a javából. Én pedig kiszálltam ebből a kapcsolatból, sokáig gyógyítgatva lelki sebeimet.
Teltek az évek, évtizedek. Mili férjhez ment, elköltöztek. Amikor tíz év múltán véletlenül összefutottunk, jöttek az anyagi sikerekről szóló beszámolók: ezt vett, azt vett, ilyen kocsi, olyan nyaraló. Mindez a metrón, aztán esőben az utcán, in medias res, a legcsekélyebb igyekezet nélkül, hogy valami kölcsönösség is legyen a dologban. Egy „Hát veled mi van?” sem csúszott ki a száján. Az anyja halálával kapcsolatban annyit mondott sírásra görbülő szájjal: „Ezután ki lesz rám büszke?” Ez a megközelítés annyira váratlanul ért, hogy elhebegtem a családja általam ismert tagjainak neveit, hogy hát majd akkor innentől ők lesznek rá büszkék, majd szerencsére jött az, akire vártam, és otthagytam.
Ismét pörgött az idő, amikor Mili férje, Tamás megtalált a Facebookon. Gondoltam, borítsunk fátylat a már behegedt sebekre. Elküldtem néhány közös képet, ahol Mili az anyám Svájcból kapott fekete pulcsijában feszít. Ez egy emblematikus darab volt akkoriban, összetartozásunk egyik jelképe. Furcsának tartottam, hogy az addig kedvesen és azonnal válaszolgató Tamás elhallgatott, a többi fotót meg sem köszönte. Később esett le, hogy biztosan nagyon kikapott. Baj volt emlegetni azt a fekete pulcsit, mert ami nekem egy kedves emlék, Mili kivagyi énjének szégyellni való dolog, nem fér bele a „sikeres üzletasszony” marketingjébe. Egy idő után Mili is felcihelődött a Facebookra, és kirakta csábítónak szánt, kissé degusztáló szinte meztelen fotóit is, a lecsúszott vállpántok, kivágott ruhák megannyi szánalmasan szexinek szánt elemét, de aztán vélhetően a szociális közöny miatt váltott, és nap mint nap kövér sárgarépákról, zsíros cupákokról, csöpögő uborkákról posztolt. Egy idő után letiltottam, mert nem hozott lázba, hogy mi mindent kell megemészteni öregedő beleiknek.
Militől kaptam az első leckét az árulásról, a szeretet és a bizalom megcsúfolásáról. Ő volt az első ember, akitől megtanultam, hogy nem minden az, aminek látszik. Hogy bizony van ára a rajongásnak és az összeolvadásnak is. A gyerekkori barátságok minden naiv sutasága ellenére befolyásolják későbbi kötödéseinket, bizalomtelivé vagy gyanakvóvá válunk általuk.
MIPSZI hírlevél
Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.
Ez a cikk csak az online felületen elérhető.
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
Nők és a barátság
Papp Ágnes Rita
Amikor ott vagyunk egymásnak
A női barátságokról gyakran élnek leegyszerűsítő sztereotípiák. Túl érzelmesek, túl bonyolultak, a nők egymásra féltékenykednek, egymással rivalizálnak, egymást kipletykálják, nem tudnak titkot ...
Hogyan tartja életben a barátságokat a nosztalgia?
mipszi.hu
A nosztalgia egy összetett érzelmi állapot, melyben egyszerre van jelen a múlthoz kötődő meghitt érzések iránti vágyakozás, valamint annak tudata, hogy az adott időszak soha többé nem élhető át ...
Munkahelyi barátságok
Uj Anikó
Fenn lehet-e egyáltalán tartani a barátságot, ha az egyik félből a másik főnöke lesz? Az ilyen helyzetekben keletkező problémák alapvető oka, hogy a barátság alapvetően egyenrangú partnerek viszonya, ...
Hirdetés
Aktuális magazin
Generációk közt, generációkon át
Generációs tükör
Friss lapszámunk e-magazinként már elérhető! A nyomtatott kiadást keresse a nagyobb újságárusoknál 2026. augusztus 19-ig, vagy rendelje házhoz közvetlenül honlapunkon keresztül!
Tovább olvasom
MIPSZI HÍRLEVÉL
Legyen az elsők között!
Értesítjük, ha megjelenik az új MIPSZI lapszám, és hozzáférhet a szakértők által írt tartalmainkhoz.
Értesítést kérekMagazinok
Hogyan olvasna?
e-magazin
Online olvasható e-magazinok és letölthető termékek
A digitális termékek és e-magazin tartalmak gyűjtőoldala.
print magazin
Nyomtatott termékek, print magazin
A nyomtatott termékek és print magazin tartalmak gyűjtőoldala.
MIPSZI Mentor+
Tematikus tartalmak
Magyarország elismert szakemberei által írt tematikus cikkgyűjtemények.
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.