Hogyan tartja életben a barátságokat a nosztalgia?

A nosztalgia egy összetett érzelmi állapot, melyben egyszerre van jelen a múlthoz kötődő meghitt érzések iránti vágyakozás, valamint annak tudata, hogy az adott időszak soha többé nem élhető át ugyanúgy. A pszichológusokat régóta foglalkoztatja, mi áll ennek a különleges élménynek a hátterében: vajon miért érezzük ezt az érzelmi kettősséget, és milyen szerepet tölt be ez az élmény a pszichés működésünkben? A nosztalgia inkább visszahúz bennünket a múltba, vagy éppen ellenkezőleg: olyan belső erőforrásként szolgál, amely segít a jelen megélésében és a jövő felé haladásban?

Bár a nosztalgia számos különböző élményhez vagy tárgyhoz kapcsolódhat, a kutatási eredmények azt mutatják, hogy a nosztalgikus emlékek középpontjában gyakran személyek állnak – különösen azok, akik meghatározó szerepet töltenek/töltöttek be az életünkben. Még azokban az esetekben is, amikor látszólag tárgyak – például egy régi játék vagy egy ismerős étel illata – váltanak ki nosztalgiát, az ezekhez kötődő érzelmek jellemzően olyan közös élményeket idéznek fel, amelyeket másokkal együtt éltünk át.

Az, hogy miként befolyásolja a nosztalgia társas kapcsolatainkat, még viszonylag kevéssé feltárt terület. Kuan-Ju Huang és csapata, a japán Kiotói Egyetemen végzett korábbi vizsgálatai során arra a megfigyelésre jutottak, hogy a COVID–19 járvány karantén időszakában az emberek gyakran olyan zenéket hallgattak, amelyek nosztalgikus érzéseket idéztek fel bennük, különösen akkor, amikor magányt éltek át, vagy hiányolták a társas érintkezést. Hasonló tendenciákat figyeltek meg más szabadidős tevékenységek terén is: sokan választottak klasszikus televíziós műsorokat, régi kedvelt társasjátékokat vagy más, ismerős és megnyugtató élményeket. Mindez arra utal, hogy a nosztalgia egyfajta érzelmi kapaszkodót kínálhat azokban az időszakokban, amikor az emberek átmenetileg elszakadnak társas környezetüktől.

Hirdetés

Huang és munkatársai legutóbbi kutatásukban azt vizsgálták, hogy vajon a nosztalgia nem csupán pillanatnyi érzelmi kötődést eredményez-e, hanem képes-e aktívan hozzájárulni az emberek társas kapcsolatrendszerének alakításához és fenntartásához, ösztönöz-e arra, hogy tudatosan keressük és ápoljuk közeli kapcsolatainkat.

A kutatássorozat első két tanulmányába összesen 449 egyetemi hallgatót vontak be a Buffalói Egyetemről, valamint 396 felnőtt résztvevőt az Egyesült Államok különböző régióiból. A résztvevők egy kérdőívet töltöttek ki, amely a nosztalgiára való hajlamot mérte – vagyis azt, hogy milyen gyakran élnek át nosztalgikus érzéseket, és mennyire tartják ezeket az élményeket jelentősnek a saját életükben. Ezen túlmenően felmérték, hogy hány személy tartozik különböző társas köreikbe: a legközelebbi körbe (olyan barátok és hozzátartozók, akik nélkül elképzelhetetlennek tartják az életüket), a közeli, de nem legbelsőbb körbe, valamint a tágabb, kevésbé közeli, de továbbra is jelentős kapcsolataik közé.

Az eredmények azt mutatták, hogy azok a résztvevők, akik erősebben hajlottak a nosztalgikus élmények átélésére, nagyobb valószínűséggel rendelkeztek kiterjedtebb és szorosabb legbelsőbb baráti körrel. Ez a tendencia összefüggést mutatott azzal a belső motivációval is, amely a társas kapcsolataik fenntartására irányul. Úgy tűnik, hogy a nosztalgiára fogékony egyének hajlamosabbak időt, energiát és érzelmi erőforrásokat fordítani kapcsolataik ápolására.

A társas kapcsolatokkal foglalkozó korábbi kutatások alapján két alapvető motiváció különíthető el: az egyik az új kapcsolatok kialakításának igénye, a másik a meglévő kapcsolatok megerősítésére irányul. Vizsgálatok szerint a nosztalgiára hajlamos személyek mindkét motivációban magas értékeket értek el – ugyanakkor a hatás különösen erőteljesen mutatkozott meg a már meglévő kapcsolatok ápolásában és fenntartásában.

Fontos kérdésként merült fel, hogy vajon a nosztalgia ténylegesen viselkedés- és motivációbeli változásokat idéz-e elő, vagy csupán következménye egy már eleve gazdag társas életnek. Elképzelhető ugyanis, hogy azok, akik sok régi baráttal és kiterjedt közösségi hálózattal rendelkeznek, egyszerűen hajlamosabbak nosztalgikus érzések átélésére. E hipotézis tisztázására egy harmadik vizsgálatot is végeztek, amely során egy hollandiai adatbázist elemeztek. Ez a minta 520 főt követett nyomon hat éven keresztül, 2013 és 2019 között, és olyan tényezőket rögzített, mint a nosztalgiára való hajlam és a társas hálózat mérete. A hollandiai adatok megerősítették az amerikai vizsgálatokban látott tendenciát: azok az egyének, akik magasabb nosztalgia-hajlamot mutattak, több szoros kapcsolatot tartottak fenn – vagyis több olyan személy volt körülöttük, akikkel bizalmasan megoszthatták életük fontos eseményeit.

A legérdekesebb eredmény azonban az időbeli összefüggésekből adódott. A vizsgálat során kiderült, hogy a korábban mért nosztalgia-hajlam előre jelezte, hogy a későbbi években a résztvevők bővebb és szorosabb társas hálózattal rendelkeznek majd. Ugyanakkor a fordított irány nem volt igaz: a kiterjedtebb kapcsolatháló nem jósolta be a későbbi nosztalgia mértékét. Ez az eredmény arra utal, hogy a nosztalgia nem pusztán tükrözi a meglévő társas kapcsolatok gazdagságát, hanem aktívan formálhatja is a társas viselkedést, elősegítve a kapcsolatok kialakulását és elmélyülését.

A hollandiai longitudinális vizsgálat egy másik fontos összefüggésre is rávilágított: a szoros társas kapcsolatok hálózata az életkor előrehaladtával hajlamos fokozatosan szűkülni. Az emberek az évek múlásával gyakran veszítenek el kapcsolatokat különféle élethelyzeti változások – például költözés, családalapítás vagy munkahelyváltás – következtében. Ezzel a tendenciával összhangban azt találták, hogy azoknál a résztvevőknél, akik kevésbé voltak hajlamosak nosztalgiára, a vizsgált hét év során jelentősen csökkent a szoros társas kapcsolataik száma. Érdekes módon viszont azok, akiknél erősebb nosztalgia-hajlam mutatkozott, képesek voltak viszonylag stabil társas hálózatot fenntartani ugyanebben az időszakban – mintha a nosztalgia érzelmi kapaszkodót kínált volna a kapcsolatok megtartásához.

A múlthoz kapcsolódó érzelmek – különösen a nosztalgia – tehát hosszú távon is jelentős hatással lehetnek társas életünkre. Úgy tűnik, a nosztalgia nem csupán egy kellemes emlék felidézése, hanem pszichológiai erőforrás, amely segíthet megbirkózni a társas veszteségekkel, ezáltal fontos társadalmi funkciókat tölt be.

Érdemes tehát időnként visszanyúlni a múlt egy-egy emlékezetes darabjához – akár egy régi kedvenc dalhoz a középiskolai évekből vagy egy gyermekkori tévéműsorhoz, amely újra mosolyt csal az arcunkra. A nosztalgia nem csupán múltidézés: finom érzelmi jelzés, amely segíthet újraértékelni, mi is az, ami igazán számít az életünkben. A veszteség és a visszafordíthatatlanság érzése pedig nemcsak emlékeztető, hanem ösztönző is lehet arra, hogy jelenlegi kapcsolatainkat tudatosan éljük meg – és közösen építsük tovább a jövőt azokkal, akik fontosak számunkra.

Ez a cikk csak az online felületen elérhető.