A ritmus és a rím mint memóriatechnika

Miért emlékszünk évtizedek múltán is azokra a szövegekre, amelyek az ismereteket tréfás mondókákba sűrítették, miközben tudományos definícióik, képleteik régen a feledés homályába vesztek?

Arkhimédész törvénye kimondja, hogy minden folyadékba vagy gázba merülő testre felhajtóerő hat. Ennek az erőnek a nagysága pontosan megegyezik a test által kiszorított folyadék vagy gáz súlyával.

Minden vízbe mártott test, kisangyalom,

a súlyából annyit veszt,

mint ami az általa kiszorított víz súlya, kisangyalom.

Vagy íme Pitagorasz tétele: A derékszögű háromszög leghosszabb oldalának (az átfogónak) a négyzete egyenlő a másik két oldal (a befogók) négyzetének összegével. Képletben: a² + b² = c², ahol c az átfogó.

Derékszögű háromszögben
van egy titok, gyerekek:
a két befogó négyzete, az átfogó mérete.

Hirdetés

Newton első törvénye, más néven a tehetetlenség törvénye, azt mondja ki, hogy minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg egy külső erő vagy kölcsönhatás a mozgásállapotának megváltoztatására nem kényszeríti.

Ha egy test csak vesztegel, magától nem indul el.
Ha viszont egyenest halad, az egyenlő tempó marad.

Ám, ha külső erő éri, a mozgását eltéríti.

Ez nem az agy örvénye, Newton első törvénye.

Egy másik régi iskolai mondóka az égtájakról szól:

Előttem van észak, hátam mögött dél,

Balra a Nap nyugszik, jobbra pedig kél.

Mi történik az elménkben?

Vajon mi az oka ennek a jelenségnek? A ritmus mindenekelőtt rendezi az információkat. Ahelyett, hogy egymást követő szavak hosszú sorát kellene megjegyezni, kisebb, kiszámítható egységek jönnek létre. A pszichológiában ezt a folyamatot chunkingnak, vagyis tömbösítésnek nevezik. A ritmikus tagolás során az egyik rész előhívja a következőt. A ritmus éppen ezzel, a szöveg strukturálásával támogatja a felidézést. A rím további segítséget ad. Az emlékezetnek tehát nem a semmiből kell előkeresnie a folytatást, mert a hangzás vagy a szerkezet szűkíti a lehetőségeket. A ritmus és a tanulás kapcsolatát vizsgáló kutatások szerint ez a fajta előrejelezhetőség is szerepet játszhat abban, hogy a ritmikus információt könnyebben dolgozzuk és idézzük fel. Van ennek egy érdekes „mellékterméke”, amit előszeretettel használnak a reklámokban. Kutatások bizonyították ugyanis, hogy amit könnyebb befogadni, annak a tartalmát is hajlamosabbak vagyunk magától értetődőnek, ismerősnek, sőt igazabbnak érezni. Jó példa erre a Skála Áruház reklámja, ami örökké bevésődött egy korosztály emlékezetébe, bár a Skála csaknem húsz éve bezárt.

"Bemegyek, kijövök, de milyen jóóól kijövök, ha bemegyek!”

"Én vagyok a Skála Kópé, reklámom a Skála Coop-é, szívem mindig a vásárlóké!"

Csízió

Nem csoda, hogy az írásbeliség előtti kultúrákban a történeteket, a szabályokat, az ismereteket gyakran ritmikus, verses formában őrizték meg. De még izgalmasabb történeti példa a csízió, a középkori verses naptár. A magyar csízió kifejezetten azért készült verses formában, hogy az ünnepek és dátumok megjegyezhetők legyenek. Minden hónaphoz két sor tartozott, és a sorok szótagszáma az adott hónap napjainak számához igazodott. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint eredetileg 24 soros öröknaptár volt. A magyar változat egyik kezdősora:

„Kiskarácsonytól Keresztvíz, lett Pál remete mint nagy dísz.”

A forrás külön kiemeli, hogy ez páros rímű nyolcas, tehát valóban könnyen memorizálható versformára épül.

A 15. század végi Magyi-kódexben fennmaradt egy magyar Regula iuris, azaz jogi szabály verses változata. Horváth János verstani elemzése szerint a négysoros szöveg szabályos, „hibátlan ősi nyolcas”. Vagyis még a jogi tudnivalót is ritmusba rendezték, hogy könnyebben rögzüljön. A csízió rendszere egészen rafinált volt, mert nemcsak rímelt és ritmizált, hanem a vers szerkezete is információt kódolt. A januárhoz tartozó sor megfelelő szótagjainál kezdődtek az adott naphoz kapcsolódó ünnepek nevei. Maga a vers volt az adathordozó.

A hagyomány évszázadokig fennmaradt. A verses csízióból később egész népszerű ismeretterjesztő könyvtípus fejlődött ki, amelyben csillagászati, időszámítási, időjárási és más gyakorlati ismeretek is helyet kaptak. A MEK egy ilyen történeti Csíziót digitálisan is őriz

Szász Pál matematikus 1952-ben írt egy π-verset. Minden egymást követő szó betűinek száma a π következő számjegyét adja. Így kezdődik:

„Nem a régi s durva közelítés,
Mi szótól szóig így kijön…”

A „Nem” 3 betű, „a” 1, „régi” 4, „s” 1, „durva” 5, „közelítés” 9 – vagyis már meg is kaptuk: 3,14159…

A memória itt egyszerre több kapaszkodót kap: jelentést, mondatszerkezetet, ritmust és egy szabályt – a szavak hosszát –, amelyből rekonstruálható az elfelejtett információ.

Süss fel nap

Süss fel nap – kezdi énekelni a logopédus az afázia bizonyos típusában szenvedő betegnek, és láss csodát, az, aki amúgy nem vagy csak töredékesen tud kommunikálni, a dalt hibátlanul folytatja. Ennek a jelenségnek több oka lehet. Az éneklés és a ritmikus szövegmondás részben más, illetve kiterjedtebb agyi hálózatokat mozgósít, mint a spontán beszéd. Emellett az ismert dalok, versek, imák vagy mondókák erősen begyakorolt, automatizált nyelvi sorozatok. A dallam, a ritmus, a rím és a következő sorra vonatkozó várakozás mind kapaszkodót adhat a szó előhívásához. A ritmus és a dallam tehát nemcsak abban segíthet, hogy valamit könnyebben megtanuljunk és megőrizzünk, hanem – bizonyos agyi sérülések után – abban is, hogy a már eltárolt szöveghez könnyebben hozzáférjünk. Ezért alkalmaznak az afázia rehabilitációjában olyan módszert is, mint a melodikus intonációs terápia, amely dallamot és ritmust használ a beszéd támogatására.

Amit a fül megjegyez

A rím és a ritmus nem tesz okosabbá, és nem helyettesíti a megértést sem – de kapaszkodót ad az emlékezetnek. Formát ad annak, amit meg szeretnénk őrizni, és utat mutat ahhoz, amit később elő szeretnénk hívni. A régi csíziók, iskolai mondókák, reklámdalok és gyerekversek ugyanarra az ősi emberi tapasztalatra építenek: amit a nyelv ritmusba rendez, azt az emlékezet nehezebben engedi el. Néha elég egyetlen szó, egy dallamtöredék vagy egy ismerős ütem, és a folytatás szinte magától érkezik.

Lehet, hogy Arkhimédész törvényét már nem tudjuk szabatosan elmondani. De valaki csak kezdje el: „Minden vízbe mártott test…” – és egy egész nemzedék vágja rá: „…kisangyalom.”

Források:

Borsa Gedeon: A magyar csízió kialakulásának története.
Racsmány Mihály: Kódolás és előhívás az emberi emlékezetben. In: Csépe Valéria – Győri Miklós – Ragó Anett (szerk.): Általános pszichológia 2. Tanulás – emlékezés – tudás. Osiris, Budapest, 2007, 159–176.
Racsmány Mihály: Az „elsődleges emlékezet” – a rövid távú emlékezés és a munkamemória elméletei.
Racsmány Mihály: Introspekció és kontroll az emlékezeti előhívásban. MEK