Hirdetés
Mipszi

Nem minden ülő tevékenység egyforma

A gyakori tévénézés összefügg az agy öregedésével – az irodai ülés viszont nem

Egy mintegy 1700 résztvevőt bevonó, több évtizedes követéses vizsgálat szerint azoknak a középkorúaknak, akik gyakran vagy nagyon gyakran néztek televíziót, két évtizeddel később kisebb volt az agytérfogatuk a gondolkodásért és a nyelvi működésért felelős területeken – míg az irodában ülve töltött idő nem járt hasonló elváltozásokkal.

A gyakori tévénézés összefügg az agy öregedésével – az irodai ülés viszont nem

Az Alzheimer's & Dementia folyóiratban közölt, a Dél-kaliforniai Egyetem kutatói által vezetett friss vizsgálat az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) által finanszírozott, hosszú távú ARIC-vizsgálat adataira épül. A résztvevők 45 és 64 év közöttiek voltak (átlagéletkoruk 53), és önbevallással osztályozták heti tévénézési szokásaikat egy ötfokú skálán – a „soha” kategóriától a „nagyon gyakori” tévénézésig. Több mint húsz évvel később MRI-felvételek készültek az agyukról. A „nagyon gyakran” tévézők nemcsak a kognitív kontrollért és a nyelvi működésért felelős agyi régiókban mutattak csökkent térfogatot, hanem az Alzheimer-kórral korai stádiumban is összefüggésbe hozható területeken is. Ráadásul náluk több úgynevezett fehérállományi hiperintenzitás jelentkezett – ezek a kis agyi erek sérüléseit jelző elváltozások, amelyek korábbi kutatások szerint összefüggnek a kognitív hanyatlással és a demenciával. Leana Wen, a George Washington Egyetem klinikai docense és a CNN wellnesszakértője szerint a legérdekesebb megfigyelés az, hogy az ülőmunka nem járt hasonló hatással: a tévénézés ugyanis kognitívan passzív tevékenység, míg egy irodai nap általában több agyi hálózatot mozgat meg – e-mailek megválaszolása, projektmunka, kollégákkal folytatott beszélgetések révén. A vizsgálat összefüggést, nem oksági kapcsolatot azonosít: elképzelhető, hogy a finom, kezdeti agyi változások éveken át észrevétlenül alakították a résztvevők életmódját, nem pedig fordítva. Az összefüggés ugyanakkor a fizikai aktivitás hatásának kiszűrése után is fennmaradt – vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy a sokat tévézők kevesebbet mozognak. Wen szerint a felismerés nem arra hív fel, hogy mondjunk le a filmekről vagy a kedvenc sorozatunkról, hanem arra, hogy figyeljünk oda: mit szorít ki a passzív képernyőidő az életünkből – a testmozgást, a személyes találkozásokat, az olvasást vagy más, elmét foglalkoztató tevékenységeket. Ráadásul a képernyőidő sem mind egyforma: egy online nyelvórán való aktív részvétel egészen másképp mozgatja meg az agyat, mint a végtelen görgetés a közösségi médiában.

Hirdetés
Hirdetés
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.