Hirdetés
Ez a cikk csak az online felületen elérhető.
Akár kapcsolatteremtő is lehet?
Felháborodni jó!
Frissítve: 2026. 08. 25.
Volt idő, amikor egy felháborító hír napokig velünk maradt. Megbeszéltük a családdal, vitatkoztunk róla a munkahelyen, aztán lassan a feledés homályába merült. Manapság azonban mire befejezzük a reggeli kávénkat, már három újabb botrányról értesülünk. Valaki sértően nyilatkozott, egy híresség vállalhatatlan dolgot művelt, egy politikus dühítő kijelentést tett, egy influenszer átlépett egy újabb határt. Mire az egyik ügy lecseng, már érkezik a következő.
A felháborodás és az evolúció
Evolúciós okokból az emberi agy érzékenyebb a veszélyekre és a negatív eseményekre, mint a semleges vagy pozitív történésekre. A kedvezőtlen információkat gyorsabban észleljük, tovább emlékszünk rájuk, és erősebb érzelmi reakciót váltanak ki belőlünk. Ezt a jelenséget a pszichológia negatív torzításnak nevezi. Őseink számára ez egyértelmű túlélési előnyt jelentett. Aki hamarabb észrevette a fenyegetést, nagyobb eséllyel kerülte el a veszélyt. Ugyanígy a közösségek fennmaradását is segítette, ha tagjaik közösen léptek fel azok ellen, akik megszegték az együttélés szabályait, ezzel veszélyeztetve a közösség biztonságát. A felháborodás tehát eredetileg adaptív, veszélyjelző reakció. Problémává akkor válik, amikor állandó érzelmi üzemmóddá alakul, egyfajta szelep, amin kiengedjük a gőzt, ezért keressük az okokat, mert felháborodhatnékunk támad. A közösségi média algoritmusai azért „szeretik” a felháborodást, mert céljuk az, hogy minél többen és tovább maradjanak az oldalon. Ezért van az, hogy a felháborodás a legerősebb előrejelzője egy tartalom vírusszerű terjedésének.
Hirdetés
A felháborodás mint kártevő
Aki minden nap tucatnyi ügyön ugyanolyan hévvel háborodik fel, ugyanúgy kényszert érez a véleménynyilvánításra, lassan elveszíti priorizálási képességét. Ugyanolyan elánnal szidja a tömeggyilkost, mint a sarki bolt vezetőjét, hogy miért nem tart mirelit sóskát. Egy apró udvariatlanság, egy félresikerült vicc és egy valódi társadalmi igazságtalanság ugyanazt az indulatot váltja ki, ugyanolyan intenzitással, ami hosszú távon érzelmi kimerüléshez vezethet, illetve vezeti a kommunikációs partnert (hallgatót, olvasót) is. A folyamatos készenléti állapot növeli a stresszt, rontja a figyelmet, és hozzájárulhat ahhoz az érzéshez, hogy a világ egyre veszélyesebb és ellenségesebb hely. Ráadásul az örökös dühöngő felháborodás elvágja az értelmes párbeszéd, az érdeklődés, az igazság kiderítésének lehetőségét, mert a kellemetlen bizonytalanság, a mi van, ha a másiknak van igaza lehetősége énképromboló lehet.
Természetesen nem megoldás, hogy felháborodás helyett legyünk inkább közömbösek. Vannak helyzetek, amikor az indulatok, a szörnyülködés, az elítélő vélemény indokolt, sőt szükséges. Sok társadalmi változás elindítója volt, hogy az emberek nem voltak hajlandók belenyugodni az igazságtalanságba.
Ám az indulattal teli reakciók előtt érdemes feltenni néhány egyszerű kérdést: Valóban ismerjük-e a történet minden részletét? Segít valakin, ha ezt most megosztjuk, vagy csak részt veszünk egy öncélú érzelmi viharkavarásban? És a legfontosabb kérdés, hogy vajon ki vagy mi irányítja a figyelmünket, miféle rendszer jutalmazza az indulatainkat.
A felháborodás kapcsolatteremtő, kapcsolatfenntartó szerepe
A felháborodás könnyen társas jutalommá válik, amelynek nemcsak erkölcsi, hanem kapcsolati funkciója is van. Amikor közösen méltatlankodunk valamin, valójában azt is kifejezzük, hogy ugyanazokat az értékeket tartjuk fontosnak. A közös felháborodás megerősíti a csoporthoz tartozás érzését. A felháborodás kiváló beszédindító is. Ahogyan régen az időjárás „olajozta meg” a nehezen induló társalgást, ma egy aktuális botrány vagy felkapott közéleti esemény töltheti be ugyanezt a szerepet. Gyakran nem is az a fontos, hogy új információkat osszunk meg egymással, hanem az, hogy egyformán ítéljük meg ugyanazt a jelenséget. Az egyetértés ilyenkor közösséget teremt, ami már túlmutat az algoritmus-logikán, mélyebb társaslélektani okokkal magyarázható.
MIPSZI hírlevél
Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.
Ez a cikk csak az online felületen elérhető.
Ehhez a témához még
További cikkek: Középiskolai tanárAjánlott termékek
Ajánlott cikkeink
Hová tűntek az érzelmek?
Tari Annamária
A mai párkapcsolatokban gyakori, hogy az érzelmek közlése nem hagyományos tempóban és módon történik meg, mert a „régi” egyenletes érzelmi folyamat különböző típusú kapcsolati ...
Érzelmi inkontinencia
Tari Annamária
avagy mit is kezdhetünk szorongató érzéseinkkel?
Az Y generáció már megszokta, hogy az internet „azonnali” műfaj. Szabad és szinte korlátlan a hozzáférés, szabályok és tiltások sincsenek nagyon. Az online lét egyik fő jellemzője, hogy a nap bármely ...
Tények és érzelmek a vitában
Egres Dorottya
Amikor vitatkozunk, szavaink a fegyvereink. A szavak erejével állítunk, bizonyítunk, kritizálunk, próbáljuk meggyőzni vitapartnerünket és a hallgatóságot.
Hirdetés
Aktuális magazin
Az elménk titkos élete
Agyalgó
A nyomtatott kiadást keresse a nagyobb újságárusoknál 2026. november 19-ig, vagy rendelje házhoz közvetlenül honlapunkon keresztül!
Tovább olvasom
MIPSZI HÍRLEVÉL
Legyen az elsők között!
Értesítjük, ha megjelenik az új MIPSZI lapszám, és hozzáférhet a szakértők által írt tartalmainkhoz.
Értesítést kérekMagazinok
Hogyan olvasna?
e-magazin
Online olvasható e-magazinok és letölthető termékek
A digitális termékek és e-magazin tartalmak gyűjtőoldala.
print magazin
Nyomtatott termékek, print magazin
A nyomtatott termékek és print magazin tartalmak gyűjtőoldala.
MIPSZI Mentor+
Tematikus tartalmak
Magyarország elismert szakemberei által írt tematikus cikkgyűjtemények.
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.