Jelenlegi hely

Ragaszkodó macskák

Szeretik az embert, csak ezt nem mindig szeretik kimutatni

A macskáknak hatalmas a rajongótáboruk, világszerte legalább annyian tartanak társállatként cicát, mint kutyát. De vajon a macskák is annyira odavannak az emberekért? 

Cikkek: 

E tekintetben megosztott a közvélekedés, van, aki állítja, a vonzalom kölcsönös, míg mások úgy vélik, a macskák nagyon független lények, akiknek igazából nincs is szükségük az emberre, legfeljebb annyiban, hogy elfogadják tőle az élelmet, melyet egyébként az őket megillető hódolat természetes jelének tekintenek.

Rudyard Kipling, A dzsungel könyve írója a macskáról szóló nagyszerű meséjében frappánsan jellemzi a macskák független természetét: „Én nem vagyok sem jóbarát, sem szolga. Én a macska vagyok, aki egyedül járok sétálni” – jelenti ki a mű főhőse.

Valóban ennyire távolságtartóak volnának a macskák? Erre vonatkozóan objektív adatok mindeddig nemigen álltak rendelkezésre, mert a kutatók mintha elfogultak lennének: az ember és a kutya kapcsolatával sokkal több tudományos munka foglalkozik, mint ahány a macskákhoz fűződő viszonyt vizsgálja.

Ezt a hiányt próbálta némileg pótolni Kristyn Vitale, az Oregon State University munkatársa, amikor jó néhány macska-gazdi párossal elvégezte az „idegen helyzet” tesztet, melyet eredetileg a szülő-gyermek kapcsolat vizsgálatára fejlesztettek ki, de kutyák és gazdáik kötődési stílusát is tesztelték már vele. A próba lényege, hogy macska és gazdája egy mindkettőjük számukra ismeretlen helyiségben tölt néhány percet, majd a gazda távozik, egyedül hagyva az állatot. A kutatók azt figyelik, hogyan viselkedik a macska, amikor gazdája két perc múlva visszatér a szobába. Nos, voltak olyan macskák, akik rá sem hederítettek gazdájukra, mások épp ellenkezőleg, szinte rájuk tapadtak. Az állatoknak mintegy 65 százaléka pedig pontosan azt a viselkedést mutatta, amit biztonságos kötődési stílusnak neveznek: odament a szobába belépő emberhez, „üdvözölte”, majd folytatta a helyiség felderítését, miközben időről időre visszatért gazdájához, hogy felhívja magára a figyelmet.

Nem igaz tehát, hogy a macskák természetüknél fogva kevéssé kötődnek az emberhez. Lehet, hogy önálló, szuverén egyéniségek, akik – mivel a természetben nem falkaállatok, hanem magányos vadászok – nem igénylik, hogy egész életüket alá-fölérendeltségi viszonyban töltsék, de ez nem jelenti, hogy ne alakítanának ki érzelmi kapcsolatot. Szeretik az ember, csak ezt nem mindig szeretik kimutatni.

Share

Ez is érdekelhet

Akár a keringési betegségek kialakulásának rizikóját is növelheti a szociális jetlag nevű jelenség, ami alatt a szaba

Mindenki által ismert lélektani alapigazság, hogy a gyermekkori élmények, tapasztalatok – legyenek pozitívak vagy neg

A jó szándékú kritika, a negatív tartalmú vélemény megfogalmazása és elfogadása fontos szerepet játszik kapcsolataink

Miért – és mikor – zavar minket az, ha megfigyelnek? Mi takargatnivalónk van a világ előtt?

Milyen pszichés sajátosságai és következményei vannak a gazdi és a macska együttélésének?

A szingli szó hallatán sokan a nagyvárosban élő, diplomás, anyagilag független, 30-as, 40-es éveikben járó nőkre gond