2024-04

November 21-én megjelent a Mindennapi Pszichológia téli lapszáma!

Egy egészséges ember hangulata hullámzó, és egészen széles skálán változhat, leginkább annak függvényében, hogy valaki éppen milyen élethelyzetet él át. Ez azt jelenti, hogy hangulatunk reagál a környezetünkben történő pozitív vagy éppen negatív hatásokra. Problémáról akkor beszélhetünk, ha a hangulat szélsőséges irányba tolódik, és ez a szélsőséges állapot tartósan fennáll, rontva a mindennapi életben betöltött funkciók minőségét.

A főszerkesztő jegyzete a 2024/04-es lapszámhoz

Vajon mikor bízhatunk jobban egy érzelmekkel telített élményt felidéző személy emlékeiben: ha minden apró részletre kiterjedően be tud számolni az eseményekről, vagy ha hiányosak az emlékei, és nem biztos a részletekben?

Képzeljük el, hogy egy hétköznapi munkanap végén, amikor már semmi máshoz nincs kedvünk, csak otthon lenni és pihenni végre, mégis úgy döntünk, részt veszünk azon a céges vacsorán, amire meghívtak. Valójában nincs kedvünk hozzá, de mégis elmegyünk, mert úgy érezzük, „nem illik” kimaradni, és ha nem megyünk el, talán rossz véleményük lesz rólunk a többieknek.

Egy egészséges ember hangulata általában hullámzó, és egészen széles skálán változhat, leginkább annak függvényében, hogy valaki éppen milyen élethelyzetet él át. Ez azt jelenti, hogy hangulatunk reagál azokra a pozitív vagy éppen negatív hatásokra, melyek a környezetünkben történnek. Ez abban az esetben jelent problémát, ha a hangulat szélsőséges irányba tolódik, illetve tartósan fennáll, és rontja a mindennapi életben betöltött funkciók minőségét.

Közös bennünk, hogy mindannyiunkat érnek kapcsolati veszteségek. Párszor randevúzunk valakivel, de világossá válik, hogy nem passzolunk, nincs meg az a vibe, amire egy kapcsolathoz szükség van, a másik fél visszautasít; egy többéves kapcsolatban rájövünk, hogy nagyon különbözik az értékrendünk, más életcéljaink vannak; egy házasságban szétfejlődünk, kiürül a kapcsolatunk, valamelyikünk mást választ, ki akarunk lépni, elhagynak. 

Bármennyire is úgy érezzük, hogy félni rossz, a félelem rendkívül hasznos érzelem, melynek fennmaradását az tette lehetővé, hogy evolúciósan adaptívnak bizonyult. Félelmi reakciót lényegében bármilyen állatfajban (ideértve az embert is) megfigyelhetünk.

Ahhoz, hogy segíteni tudjunk a gyászolóknak vagy akár önmagunknak, amikor gyászban vagyunk, ismernünk kell magát a gyászfolyamatot. Alapvető, hogy tudjuk, a folyamat egy időben elhúzódó krízis. A krízisek velejárója a megemelkedett stressz-szint, a szorongás, a frusztráció, esetleg a düh vagy a bűntudat és a bánat.

Az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) egyezménye szerint minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy biztonságos, szerető és gondoskodó környezetben nevelkedjen fel, ami lehetővé teszi a fejlődését, és ezáltal majd kihasználhassa teljes potenciálját az élete során.

Az elmúlt években jelentős mértékben megnőtt a kereslet az oktatási címkével ellátott alkalmazások iránt. Ezek a programok többnyire olyan multimédiás elemeken keresztül közvetítenek információt, mint amilyenek a képek, a mozgó figurák vagy épp a különböző hangeffektek, amelyek kiegészülhetnek játékos aktivitásokkal és egyéb interaktív funkciókkal is (pl. beépített szótárak, feladatok stb.).

„Mit rózsának hivunk mi, / Bárhogy nevezzük, éppoly illatos” – mondja Shakespeare drámájában Júlia, és ezzel arra utal, hogy bármi legyen is a neve Rómeónak, a fiú mindig ugyanolyan vonzó marad. Milyen logikus Júlia gondolata! És mekkora tévedés!

Tudta, hogy a hétköznapi folyamatos problémamegoldás közben gyakorlatilag szándékosan kerüljük a boldogságot? Bizony, miközben azzal törődünk, hogy a nap során elvégzendő feladatainkat megoldjuk, kötelességeinket elvégezzük, a felmerülő problémákat megoldjuk, elménk fókusza folyamatosan a félig teli pohár üres részén van.

Legyünk bárkik is, egyek vagyunk: hibázó, kudarcokban megbotló, és ettől a hasonlóságtól is összetartozó emberek – vallja Herner Dorka pszichológus, coach, ötgyermekes családanya, aki harmadik, Kudarcos terápiák – Interjúkötet segítő szakemberekkel mindenkit segítő tapasztalataikról című könyvében is bátran nyilatkozik saját vakfoltjairól.

Sokan érzik úgy, hogy a hangulatuk áldozatai. Mindenki a hangulat színes szűrőjén keresztül tapasztalja a világot. A hétköznapi pszichológiai írásokban és előadásokban gyakran kapunk tanácsot arra vonatkozóan, hogyan változtassunk a gondolkodásunkon, aktuális érzéseinken, kapcsolatainkon, szokásainkon, de a hangulatunk mintha ezek fölött állna.

A személyes élmények történetek formájában való másokkal közös feldolgozását – ami valójában interaktív alapú történetmesélést jelent – Uta Quasthoff és Tabea Becker német kutatók 2005-ben megjelent könyvükben narratív interakciónak nevezik.

Vajon mit keresünk, amikor illatot választunk magunknak; milyen emlékek lépnek ilyenkor láthatatlan működésbe, vagy éppen ellenkezőleg: valamilyen elképzelt vonzó jövő- és énképet próbálunk magunk és a környeztünk elé vetíteni?