Élet a megfelelési kényszer útvesztőjében
Ha alkalmazkodom, akkor minden rendben lesz
Képzeljük el, hogy egy hétköznapi munkanap végén, amikor már semmi máshoz nincs kedvünk, csak otthon lenni és pihenni végre, mégis úgy döntünk, részt veszünk azon a céges vacsorán, amire meghívtak. Valójában nincs kedvünk hozzá, de mégis elmegyünk, mert úgy érezzük, „nem illik” kimaradni, és ha nem megyünk el, talán rossz véleményük lesz rólunk a többieknek.
Ez az érzés más helyzetekben is jelentkezhet. Gyakran sokkal nagyobb döntéseinket is meghatározza – munkaválasztásunkat, baráti kapcsolatainkat vagy épp azt, hogy mennyire mutatjuk meg a valódi énünket. Nem azzal van probléma, ha jó dolgokra törekszünk az életben, vagy szeretnénk másoknak is örömet szerezni. A gond ott kezdődik, amikor ezek a célok egyfajta kényszerré válnak, és csak akkor vagyunk elégedettek önmagunkkal, ha mások elvárásait teljesítjük – akár a sajátjaink elé helyezve azokat. De miért is akarunk ennyire megfelelni másoknak, és milyen árat fizetünk érte? – teszi fel a kérdést Mráz Katalin pszichológus a Mindennapi Pszichológia 2024/4. lapszámában, és ad útmutatást a valódi igényeink felismeréséhez, a határok meghúzásához és az önelfogadás gyakorlásához.
A magazin már kapható az újságárusoknál, vagy megrendelhető a webshopunkon!