A félelem érzése automatikusan aktiválódik egy olyan tárgy észlelésekor, amely veszélyt jelenthet ránk. Ez azért adaptív, mert segít felkészíteni a szervezetet a cselekvésre, és csökkenti a sérülés vagy ártalom kockázatát. A félelmet dimenzióként lehet legjobban elképzelni, melynek egyik végpontja a félelem teljes hiánya, a másik a fóbia jelenléte. Könnyen belátható, hogy egyik végpont sem hasznos a túlélés szempontjából. A félelem érzete nélkül számos veszélynek vagyunk kitéve. Azonban a félelem túlzott szintje szintén problémás, mivel megzavarhatja a kognitív folyamatokat és a mozgásra való felkészülést. Ennek következtében zavaros vagy önmagunkra káros, másokra veszélyes viselkedést eredményezhet – például ha egy búvár megijed valamitől a víz alatt, és túl gyorsan emelkedik; egy gyalogos megrémül egy hangos zajtól az úttest közepén, és ledermed; esetleg egy rendőr lefagy a bevetés során, vagy éppen túl korán lő. Az ilyen alapvető negatív élmények – amelyek pánikszerű félelemreakcióval és az érzelmek és viselkedés feletti kontroll elvesztésével járnak együtt – specifikus fóbiák kialakulásához vezethetnek. A fóbiák valós veszély és fenyegetés hiányában is szélsőséges félelmi reakcióként jelentkeznek, és már a fóbiával kapcsolatos tárgy gondolata is kiválthatja ezt az érzést és a kapcsolódó fiziológiai és viselkedéses választ.

Hogyan alakulnak ki a fóbiák?

Mivel a félelem átélésére szinte mindenki képes, nem meglepő, hogy a specifikus fóbiák a leggyakoribb szorongásos és mentális zavarok közé tartoznak. A teljes népesség több mint egynegyedét „fenyegeti” a fóbia valamilyen formájának kialakulása élete során. A kialakulást valószínűsítő kockázati tényezőket három nagy csoportba sorolhatjuk: szociodemográfiai, személyiséggel kapcsolatos és érzelemszabályozási stratégiák. A reprezentatív mintákon végzett vizsgálatok szerint a legjelentősebb kockázati tényezők a női nemhez tartozás, a depresszióra való hajlam, a közeli hozzátartozókat vagy a személyt érintő traumatikus élmények átélése, a krónikus betegségek száma és a szerhasználat. Hasonlóképpen, a tehetetlenséget és az érzékelt kontroll hiányát, és ennek következtében az aggodalom túlzott mértékét is összefüggésbe hozzák a specifikus fóbiák keletkezésével. Az érzelemszabályozási zavarok szintén növelik a kialakulás kockázatát, valamint ezek hatására tovább fennmaradnak és súlyosbodnak a félelmek. De ezt meg is fordíthatjuk: megfelelő érzelemszabályozási stratégiák tudatos használatával befolyásolhatjuk az érzelmeinket és azok megélését. Vagyis ezek által a szorongás, a félelem és más negatív érzelmek adaptív szinten tarthatók. Ebben a cikkben a kognitív érzelemszabályozási stratégiákkal foglalkozunk, bár léteznek viselkedéses és interperszonális (= személyek közötti) stratégiák is.

Adaptív és maladaptív érzelemszabályozási stratégiák

A kognitív érzelemszabályozási stratégiák olyan gondolatok, amelyeket az emberek negatív életeseményekkel való találkozás után használnak. Ezeket két fő csoportra bonthatjuk aszerint, hogy mennyire tekintjük őket hasznosnak (vagyis adaptívnak). Vannak adaptív stratégiák, amelyek alkalmazása általában adaptív eredményekkel jár, például csökkentik a negatív érzelmek megtapasztalásának valószínűségét, növelik a fájdalomtűrést, javítják a hatékony interperszonális működést, és csökkentik a maladaptív fiziológiás válaszokat, azaz a hiányos, rossz alkalmazkodást. Ezen stratégiák közé sorolhatók az elfogadás, a tervezésre való fókuszálás, a pozitív újrafókuszálás, a pozitív újraértékelés és a perspektívába helyezés. Ezzel szemben a másik csoportba tartoznak azok a stratégiák, amelyek rendszerint maladaptív kimenetelekkel járnak, például fokozzák a negatív érzéseket, memóriazavarokat okoznak, növelik a szimpatikus idegrendszeri aktivációt, és csökkentik az autonóm rugalmasságot. Ilyen stratégia például az önvád, mások hibáztatása, a rumináció (rágódás) és a katasztrofizálás. Maladaptívnak tekinthetünk egy stratégiát akkor is, ha sikertelen az érzelmek szabályozásában, vagy ha rövid távon ugyan csökkenti a negatív érzelmeket, de hosszú távon fenntartja vagy növeli őket. Összességében az ide tartozó stratégiák gyakran az érzelmi szabályozás zavarát eredményezik.

Az érzelemszabályozási stratégiák alapvető részét képezik a kognitív rendszer fenyegetésekkel szembeni védekező mechanizmusainak és reakcióinak. Mind az adaptív, mind a maladaptív stratégiák előre jelezhetik a félelmek, fóbiák és ezek tüneteinek súlyosságát. Egyrészről a fóbiákkal kapcsolatos negatív érzelmek, mint a félelem és az undor nem megfelelő szabályozása (például ezek katasztrofizálása vagy az ezeken való folytonos rágódás) a különböző fóbiák alapvető problémája. Másrészről az érzelemszabályozási képességek célzott kezelése a terápia során – például a maladaptív stratégiák használatának csökkentése és az adaptív stratégiák tanítása és megerősítése – növelheti a sikerességet, és csökkentheti a fóbia kiújulásának valószínűségét. Az érzelmeket kiváltó helyzetek jelentésének tudatos megváltoztatása (pozitív újraértékelés) például igazoltan csökkenti a negatív érzéseket. 

A fóbiák fajtái

A jelenlegi konszenzus szerint a specifikus fóbiákon belül öt altípust különböztetünk meg: állatokkal kapcsolatos (pl. kígyó, pók), környezeti (pl. vihar, magasság), szituációs (pl. zárt tér), vér-injekció-sérülés (pl. orvosi vizsgálatok, vérvétel) és egyéb (pl. fulladás, hányás). A félelemreakció hátterében álló kulcsfontosságú ingert kiváltó elem eltérő az egyes fóbiák esetében. Például az undor érzésére való érzékenység meghatározó tényező az állatokkal kapcsolatos, vér-injekció-sérülés és egyéb fóbiákban, a vizuális-egyensúlyi és testtartási kölcsönhatások fontosak a szituációs és a környezeti félelmekben, míg a vizuális jegyek az állatokkal kapcsolatos és környezeti fóbiákban. Vagyis a fóbiák hátterében álló kockázati tényezők feltárásakor ezt a felosztást is figyelembe kell venni, és nem kezelhetjük egyben a specifikus fóbiákat, nem vonhatunk le általános következtetéseket a fóbiákat illetően, ha csupán egy altípust veszünk górcső alá. Az egyes vizsgálatok által azonosított kockázati tényezőknek csak egy része igaz minden specifikus fóbia esetében, ezeken túl létezik egy specifikus minta, amely az egyes altípusokra jellemző.

A fóbiaaltípusokra tehát specifikus mintázat jellemző az adaptív és a maladaptív érzelemszabályozási stratégiákat tekintve. A fóbiákban szerepet játszó érzelemszabályozási stratégiák mintázata valószínűleg azért eltérő altípusonként, mert a mögöttes neurokognitív mechanizmusok is eltérőek. Idegtudományi kutatások eredményei arra utalnak, hogy az altípusok jobban különböznek egymástól, mint korábban gondoltuk. Ezekben a tanulmányokban a kutatók az ingereknek való kitettség során megfigyelt agyi aktivitási mintázatokat hasonlították össze betegcsoportok között. Például a kígyófóbiában (állatokkal kapcsolatos altípus) vagy fogászati fóbiában (vér-sérülés-injekció altípus) szenvedő résztvevők fóbiaspecifikus videókat láttak az MR-szkennerben. Az eredmények a két altípus esetében eltérő agyi aktivációs mintázatot mutattak. Állatokkal kapcsolatos fóbiáknál leginkább a limbikus rendszerben (azon belül is halántéklebeny, cinguláris kéreg) találtak aktivitást. Vér-sérülés-injekció fóbiákkal kapcsolatos tartalmak a homloklebeny elülső területein és a talamuszban váltottak ki jelentős aktivációt. Szociális szorongásos zavarban az inzulát, a hippokampuszt és a homloklebenyt azonosították a félelem kialakulásában és fenntartásában részt vevő központi agyterületekként.

Egyfelől egyértelmű, hogy vannak átfedések a bekapcsolódó területek között (pl. amigdalaaktivitás, hiszen valamilyen fenyegetésről van szó minden esetben). Másfelől az is jól látszik, hogy megjelennek specifikus aktivációs mintázatok is attól függően, hogy mi váltja ki a fenyegetést. Bár a fóbiával kapcsolatos ingerekre adott azonnali reakció hasonló a fóbia különböző altípusaiban, a bal és jobb amigdala válaszainak dinamikájában mutatkozó altípus-specifikus különbségekre vonatkozó eredmények az érzelemszabályozási folyamatok eltérésére utalnak. 

Megküzdési módszerek egyénileg és terápiában

A fentieket megerősítik más kutatások is, amelyek szerint a különböző állatfóbiák tekintetében a pozitív újraértékelés (személyes fejlődésre való összepontosítás) és a tervezésre fókuszálás (cselekvéssel és megoldással kapcsolatos gondolatok) a legeredményesebb stratégiák a negatív érzelmek szabályozásában. Ezzel szemben a katasztrofizálás (azon gondolkozni, hogy mennyire szörnyű ez a helyzet) különösen gyakran előforduló maladaptív stratégia, amely hosszú távon a félelem súlyosbodásához vezethet. Szociális szorongás esetén mind a négy maladaptív érzelemszabályozási módszer szerepet kap, megküzdés szempontjából leginkább a pozitív újraértékelés hasznos. A vér-sérülés-injekció fóbiát szintén általános érzelemszabályozási nehézséggel lehet társítani, viszont ebben az esetben a pozitív újrafókuszálás (pozitív élmények felidézése) segítheti a megküzdést. Ezeket bárki kipróbálhatja legközelebb, amikor például nemkívánatos bogárral találkozik a lakásban, vagy vérvételen, esetleg (fog)orvosi kezelésen vesz részt. Ezeknek a technikáknak a tudatos alkalmazása a mindennapok során még azoknak is hasznos, akik nem félnek fóbiás szinten, hiszen általuk elejét vehetjük a maladaptív kognitív és viselkedéses (pl. a szituációból való kimenekülés, időpont halogatása) stratégiák alkalmazásának, amelyek hosszú távon fóbia kialakulásához vezethetnek. 

Összefoglalva, mind az adaptív, mind a maladaptív kognitív érzelemregulációs stratégiák kapcsolatban állnak a félelmekkel és a fóbiákkal, viszont a stratégiák mintázata nem azonos az altípusok között. Ez egybecseng olyan idegtudományi vizsgálatok eredményeivel is, amelyek a különböző fóbiaaltípusok hátterében eltérő neurokognitív mechanizmusokat találtak. Mindez keretet adhat a lehetséges – leginkább kognitív-viselkedésalapú – beavatkozások (megelőzés, terápia) újragondolásához, amelyekkel elkerülhető a súlyos pszichopatológiai következmények kialakulása. Vannak olyan stratégiák, mint például a katasztrofizálás, amelyek valamennyi fóbiaaltípusban megjelennek kockázati tényezőként. A terápiás kezelések első lépése lehet ezen stratégiák használatának csökkentése. A következő lépések során pedig az adaptív érzelemszabályozási technikák tanítására lehet összpontosítani, amelyekkel egy adott helyzetben csökkenthető vagy akár megelőzhető a fóbiák tárgyához kapcsolódó negatív érzelem kialakulása.