A gazdasági válság következtében sajnos egyre több ember veszítheti el az állását. A munkanélkülivé válás súlyos traumáját gyakran tovább súlyosbítják a rossz hír közlésének körülményei. Ezeknek a beszélgetéseknek a légköre általában hivatalos, rideg, a munkavállaló gyakran kiszolgáltatottnak, megalázottnak érzi magát – a méltatlanság érzete pedig jelentős mértékben hozzájárul a munkaügyi perek számának növekedéséhez.

Más kérdés, hogy a legtöbb vezető is szívesen menekülne ezekből a helyzetekből, sokan leginkább annak örülnének, ha valaki elvégezné helyettük ezt a kellemetlen feladatot. Ezt gondolja végig egy 2009-ben bemutatott amerikai film, a – hazai mozikban Egek ura címmel vetített – Up in the air, amelynek George Clooney által megszemélyesített főhőse hivatásos „kirúgó”. Ő végzi el az említett piszkos munkát: embereket rúg ki azoktól a cégektől, amelyek megfizetik ezért. Bár ilyen munkakör a valóságban nem létezik, a vezetők nehézségeire van hasonló, jogszerű megoldás: manapság gyakran tanácsadók készítik fel őket az elbocsátások megszervezésére és lebonyolítására.

Az elbocsátások kapcsán persze törvényszerűek a feszültségek egy szervezeten belül. Ezek akkor kezelhetőek a legjobban, ha a felmondások átlátható szempontrendszer alapján történnek, s megfelelő a szervezeten belüli kommunikáció. A leépítések irányelveinek kidolgozása és egyeztetése a felső vezetés feladata – ám végső formája csak a szakszervezetekkel és az érintett szervezeti egységekkel való konzultáció után alakítható ki.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 3. számában olvasható