2012-03

Egyre többen vannak, akik fogamzásképes korukban sem választanak párt maguknak. Tényleg egyre többen vannak? Látszólag jól érzik magukat a bőrükben. Vagy sem. Talán azt mondják, jó nekik egyedül is. Vagy sem. Nem is különösen csúnyák vagy buták, ami megmagyarázhatná, miért nem vonzóak. Vagy igen. Egyedül akarnak élni. Vagy sem. Szóval…?

Bárhol megjelennek, feltűnést keltenek: kisgyerekként aranyosan egyformák, felnőttként zavarba ejtően hasonlóak. Ők az egypetéjű ikrek, akik csak látszólag ugyanolyanok, hiszen a teljesen egyforma külső eltérő belső tulajdonságokat és érdekes személyiségkülönbségeket rejt.

Komoly felkészülést igényel az elbocsátásokról szóló beszélgetések lebonyolítása. Mivel a behívott dolgozó általában tudja, mi a célja e találkozásnak, ebben a feszült helyzetben felértékelődik, hogy milyen a beszélgetés légköre. A munkavállalók ekkor hajlamosak „ellenségként” tekinteni a vezetőre, s ez a szembenállás szinte lehetetlenné teheti még az ésszerű javaslatok elfogadtatását is.

Kínán belül és kívül már a ’80-as években sokan tartottak attól, hogy a kínaiak következő – testvér nélkül felnövő – nemzedékeit elkényeztetett, önző, antiszociális, együttműködésre képtelen emberek alkotják majd. Vajon valóra vált-e ez a rémálom? Tényleg megvalósult Kínában az elkényeztetett egykék – ahogy itt nevezik: a „kis császárok” – uralma?

Az egyik gyönyörű és szívszorító, ugyanakkor szinte paradigmatikusan vegytiszta példa a filobatikus konténerre Roberto Benigni filmje, „Az élet szép”. A film egy romantikus bevezető után a haláltáborban játszódik, ahol egy apa igyekszik megóvni kisfiát a borzalmaktól. Ezt nem oknofil módon teszi – ami ugyebár az lenne, hogy „ha kell, testéből táplálja és óvja, és végig nyugtatja, hogy semmi baj nem érheti, amíg ő létezik”, hanem klasszikus filobatikus módon. A kisgyerek számára egy olyan kerettörténetet ad elő, amely egy kalandjáték helyszínévé teszi a haláltábort, ahol komoly fizikai és lelki erőpróbák versenyében a fődíj egy tank. A kisfiú teljes vidámságban tölti a haláltábori hónapokat, és megnyeri a fődíjat (amelyet sajnos az apuka már nem láthat): az amerikai tankot.

Az elhárító mechanizmusok lényegében olyan pszichés működéseink, amelyek segítségével az elfogadhatatlannak gondolt, vagy kellemetlen, kínos, túl fájdalmas lelki tartalmaktól igyekszünk szabadulni. 

Jó kis ellenszenves mondás ez, olyasféle, amitől rögtön kinyílik a bicska az ember zsebében. 

Bár szívesen gondoljuk azt, hogy a nők többet és jobban szenvednek a kapcsolatok hiányától, valójában a férfiak sincsenek könnyebb helyzetben.