Jelenlegi hely

Tekintetek párharca – a szemezés

Egy alak nélküli, eleven erő vonzásába kerülünk

A tekintetek egymáshoz feszülnek, hol a sajátom, hol a másiké szűrődik be inkább az észlelésembe, ide-oda tologatják egymást, anélkül, hogy bármelyiknek is végleg sikerülne tárgyiasítani a másikat. Egy apró figyelmetlenség, és máris totális vereséget szenvedek. Esetleg kitartásom következtében meghátrálásra késztetem a másikat.

Szerző: 

Ha a tekintetre gondolunk, valahogy mindig a másik jut először eszünkbe: a másik ember felénk irányuló, hátunkon érzett, minket leleplező tekintete, egy fotón látható szempár szúrós tekintete… Úgy tűnik, hogy szemben tapasztalataink többségével, magával a tekintettel jellemzően mások jelenlétén keresztül találkozunk. Ez persze nem olyan meglepő, ha arra gondolunk, hogy a magunkét csak a tükörben láthatjuk… A fenti példákban nem csupán az az érdekes, hogy a tekintet egy másik embertől indult, de az is, hogy a másik tekintete rám vonatkozik, vagy rám vonatkoztatható. A tekintet voltaképpen tehát mindig kikerülhetetlen láthatóságunkkal és ebből fakadó kiszolgáltatottságunkkal szembesít: a többiek tekintetének mindig ki vagyunk téve – még ha álcázzuk is magunkat, bizonyos tekintetetek „átláthatnak” rajtunk. A tekintet, bár a szemhez és a látáshoz kapcsolódik, mégsem azonos vele. A rám szegeződő tekintetben nem szemgolyókat észlelek, vagy nem a látás aktusát konstatálom, hanem, ahogy Sartre, a neves francia filozófus-író is megjegyzi, a másiknak azt a törekvését, hogy vizsgálható tárggyá változtasson, minden részletében letapogasson – végső soron az ellenőrzése alá vonjon.


A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 6. számában olvasható
Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. augusztus–szeptemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • Mindenért az anya a hibás?

    „Elég jó” és „elég rossz szülők” – a terápia tükrében

  • Illúziók fogságában

  • Mi az, ami még értékes?

  • KANAPÉ

    „Nem kell mindig mindent tudni”

    Interjú dr. Németh Dezsővel

  • Csodagyerekek

  • Nagyi, a szuperhős

    „Egy humán „rejtély” evolúciós magyarázata

  • A rendes ember mítosza

  • Transzgenerációs minták a párkapcsolatban

  • Mérgező pozitivitás ¬– avagy hello kittys ragtapasz a lábtörésre

  • A kóros nárcizmus a személyiségzavarok erdejében

  • Szorongás: rosszból is megárt a sok

  • VRelaxáció – avagy a semmittevés művészete

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Minden emberi élet számára vannak értékek és értékes célok - viszont egyre kevésbé tudjuk megmondani, hogy mi az, ami

Talán nem igazán tudatosul bennünk, de az egy éve tartó világjárvány nemcsak a tehetetlenség, a kontrollvesztettség élményét hozta el, nem „csupán” társas kapcsolataink...

A félelemre apellálás kifejezetten hatásos technika lehet a meggyőzésben.

Olyasmit is képesek vagyunk megszokni, ami józan ésszel elfogadhatatlan.

Rossz hírneve ellenére a várakozás nem feltétlenül jelent elvesztett időt

Egy bizonyos eseményhez vezető folyamat gyakran olyan bonyolult és annyi apróság játszik benne szerepet, hogy teljes