A kutatócsapat hipotézisét az emlékek reaktivációjára alapozta, vagyis arra az elképzelésre, miszerint amikor felidézünk egy emléket, az átmenetileg formálhatóvá válik, ezzel lehetővé téve új információk beépítését. Egy háromnapos kísérletet dolgoztak ki annak tesztelésére, hogy a felidézés során vihet-e be új érzelmi elemeket a lejátszott zene az eredeti emlékbe. Az első napon a résztvevők egy rövid, érzelmileg semleges történetet memorizáltak, amelyet másnap fel kellett idézniük, miközben érzelmes zenét hallgattak, vagy csend volt körülöttük. Az utolsó napon ismét fel kellett idézniük a történetet, ezúttal zene nélkül. Azok a résztvevők, akik zenét hallgattak a második napon, nagyobb valószínűséggel építettek be új érzelmi elemeket a történetbe, amelyek illeszkedtek a hallgatott zene hangulatához, illetve az emocionális emlékek feldolgozásában kulcsfontosságú agyi területek is fokozott aktivitást mutattak náluk. Ren szerint a zene terápia során, a negatív emlékek átkeretezésében is fontos szerepet játszhat, például depresszió vagy PTSD (poszttraumás stressz zavar) esetében.