Miért fontos a tanulás, az oktatás minősége?

A tudás az egyetlen, ami valamiféle valós védelmet nyújt a világban. Segítséget az eligazodásban, az információk kiszűrésében, a gondolkodásban. A tanulás során kialakul egy ismeretrendszer az ember fejében, ami által képessé válik kritikusan látni bizonyos dolgokat. Ez lenne mindennek az alapja. A tanulás és a tudás mindig halálos ütés a butaság ellen. Ráadásul az időskori elbutulásnak három protektív faktora van: a fizikai gyakorlás, a szellemi aktivitás és a táplálkozás. Egy országnak a gazdasági fejlődés szempontjából elemi érdeke az oktatás minősége. Tízéves távlaton belül egy ország GDP-jét az oktatás szintje határozza meg.

Miért van szükség paradigmaváltásra az oktatásban? 

A pedagógia 150 éve ugyanabban a malomban őröl. Sokszor ugyan innovációkkal, ötletekkel, de ugyanabban a fogalmi rendszerben gondolkodva működik. Ez a nyugati oktatást több száz éve övező, úgynevezett figyelmi paradigma arra épül, hogy megragadjuk a diák figyelmét annak érdekében, hogy valahogy bekerüljön a fejébe az információ. A frontális, poroszos oktatás azonban a harmadik percben elveszíti a diákok jelentős részének figyelmét, a többség nem figyel oda, hiszen nincs bevonva, és nem is tudja kapcsolni az elhangzottakat előzetes tudásához.Az oktatás így nem hatékony, nincs hosszú távú tudás. 2012-ben kihoztak egy nagy, átfogó kutatást a tanulási metódusokról, ahol a jegyzeteléstől a kiemelésen át a gondolattérképig mindenféle módszert megvizsgáltak. Fél év után azt tapasztalták, hogy egyik tanulási módszerrel bevitt információból sem marad szinte semmi a diákok emlékezetében. A felejtés normatív folyamata pedig azután kezdődik, hogy az agyba bekerült az információ. 

Jelenleg mik az oktatás alapkérdései?

A lényeg, hogy hogyan tanulunk, és milyen tényezőkön múlik, hogy a tanultak hosszú távon is megmaradjanak az emlékezetünkben. Az elmúlt évtizedben a kognitív pszichológiai kutatások elértek arra a pontra, hogy ezek a kérdések megválaszolhatóvá váltak. Az elaboratív technikák, mint például a könyvek megfelelő tagoltsága, a figyelemfelkeltő eszközök használata vagy az érdekes előadásmód ellenére közvetlenül azután, hogy bekerült a diák fejébe az információ, rossz esetben exponenciális, jó esetben logaritmikus felejtésen esik át.
A memóriakutatás olyan konszolidációs paradigmát talált az elmúlt húsz évben, amely megváltoztatja ezt a felejtési görbét, illetve ennek meredekségét.
A leglényegesebb kérdés tehát az, hogy milyen a viszony az információ rögzítését követő átmeneti tudás és a hosszú távú emlékezés között. Az információk elsajátításának, megőrzésének és hatékony alkalmazásának folyamata alapvető a hosszú távon fennmaradó és rugalmasan használható oktatási programok számára.Rengeteg vizsgálat igazolta, hogy az a leghatékonyabb tanulási forma, ha az egyszeri információátadás, vagyis tanulás után azonnal tesztekkel kell számot adni a tudásról. Ezek megoldása közben ugyanis az agyi idegpályák megtanulják az utat, ami elvezet a már elraktározott információhoz.

Mit jelent mindez a gyakorlatban?

Ha nagyon cizellált, figyelemfelkeltő, diákokat motiváló, elaboratív technikával „beteszek valamit” a diákok fejébe, akkor két nap múlva az információnak 15-20%-a marad meg, ellentétben az úgynevezett teaching kvízekre (T-kvíz) épülő módszerekkel, amikor megközelítőleg 80%-a. Ez hatalmas különbség, amit ráadásul később is csak nagyon enyhe lineáris felejtés követ.

A T-kvízek csak egy komponensét jelentik ennek az új paradigmának, ami mellett ott van az úgynevezett ütemezett előhívás, az interleaved learning (megfelelő mennyiségben és módon keverik össze a tananyagokat, hogy a bevitt információk ne blokkosítva jelenjenek meg). Ez azért lényeges, mert az emlékezeti kódolásban kulcsszerepet játszó idegrendszeri struktúra, a hippokampusz csak akkor tud egyedi emléknyomokat kiépíteni az események információtartalmáról, hogyha azok megkülönböztethetőek. Tehát ha nagyon hasonló információkat teszünk be egy nagy tömbbe, akkor azért csak az elejére és a végére emlékszünk, mert a közötte lévő anyag hatalmas interferenciát mutat, és így megkülönböztethetetlenné válik.A legújabb tudományos felfogás szerint tehát az emlékezeti előhívás, a tesztelés a hatékony tanulás alapja. Ezt az is bizonyítja, hogy az így elsajátított ismeretek akár nyolcvan százaléka hónapok múltán is előhívhatóvá válik, és beépül az addigi tudásanyagba, így alkalmazható is lesz. Amennyiben ez a tanulás bármilyen eddig ismert módon történik, tesztek megoldása nélkül, akkor ugyanez az arány húsz százalék körüli értéket mutat. Ez mind rövid, mind hosszú távon is számszerűsíthető veszteség.

A jövő a bemutatásra épülő oktatás helyett az előhívásra épülő tanítás, ami megváltoztatja a tanulmányok szerkezetét.

Miben különbözik ez a felfogás az eddig általában a számonkérések, vizsgák során alkalmazott tesztektől? A T-kvíz önmagában forradalmasíthatja az oktatást?

A teaching kvíz nem az ellenőrzést szolgálja, ez maga a tanítás. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy témakört nagyon röviden bemutat a tanár, és onnantól jönnek a kérdések, minden egyes kérdéshez fokozatosan felépülő visszajelzés (feedback)-láncolat kapcsolódik, melyen keresztül felépül a tudás. Vagyis ha a tanuló egy kérdésre nem tudja a választ, akkor megkapja a megoldás egy részletét, és azt kell kiegészítenie a megoldásra. Ha így sem megy, akkor egy újabb részlethez jut, és így tovább. Ennek közvetett hatása is van, igazítja a tudásszintet. Ebben a módszerben az a fantasztikus, hogy egyénre és helyzetre, tudásszintre szabottan működik, hiszen az sem mindegy, hogy mit akarunk elérni egy adott tananyag átadásával. Van, hogy lexikális ismeretátadás a cél, például matematikai törvények vagy kémiai alapfogalmak esetében, de van, hogy az alkalmazhatóság vagy a szintetizálás a lényeg. A T-kvízzel a kérdés-válasz láncokon keresztül különböző szintű tudást lehet felépíteni. Ez azért fontos, mert nem minden tananyaggal és nem minden diákkal akarjuk ugyanazt elérni. Más az elvárás egy általános, egy középiskolában vagy egy egyetemi alapképzésben, és más egy doktori iskolában. Ez a módszer akár a vállalati képzésekre is adaptálható, ami azt eredményezi, hogy a vezetők, illetve a tulajdonosok sokkal hatékonyabban fejleszthetik a dolgozóikat.

Milyen technikai háttérre van mindehhez szükség?

A paradigmaváltásnak infrastrukturális feltételei is vannak. Mindeddig azért nem történt valós változás az oktatásban, mert nem volt megfelelő technológiai háttér hozzá. Jelenleg egy technológiai ipari forradalom kezdetén járunk, ami jellemzően változtatja meg mindazt, amit eddig az oktatásról megingathatatlannak véltünk. A valódi változáshoz egy mesterséges intelligencia alapú informatikai háttér szükséges, ami lehetővé teszi az egyéni mentorálást, akár otthoni környezetben is.

Mi a pedagógus feladata ebben az új tanítási struktúrában?

Ő a „mérnök” ebben a folyamatban. Meghatározza, hogy melyik anyagot akarja leadni, és milyen szintű tudást akar felépíteni egy adott csoportnak. Sok ütemezhető dolog rejlik a rendszerben, aminek működési elvéből fakadóan a tanár rengeteg információval rendelkezik arról, hol tartanak éppen a diákok, akik játékosan, de folyamatosan jelen vannak, és aktív részesei a folyamatnak. Ez teljesen megváltoztatja a tanulmányok szerkezetét.

Vannak-e már eredmények, amelyek a gyakorlatban is igazolják az új paradigma hatékonyságát?

Ezeket az elveket már több ezer vizsgálatban, rendes osztálytermi kutatásban kipróbálták, hat-hét éves kortól egészen idős, nyugdíjaskorig. Ebben az életszakaszban egyébként rehabilitációs eljárásként is használható. Ez egy esélykiegyenlítő módszer, és tekintve, hogy hatalmas egyéni különbségek vannak, ez nagyon lényeges eleme az új gondolkodási rendszernek. Az előhívásra épülő tanítási módszerrel nem lehet a többiektől leszakadni. Az eddigi „esélytelenek”, akik nagyon hamar elvesztették a fonalat, és talán sosem találták meg újra, lehetőséget kapnak, hogy ne forogjanak ki az oktatásból. Az ismételt emlékezeti előhívás hasonló automatizálódáshoz vezet tudatosan felidézhető emlékek esetében, mint a készségtanulás során megfigyelhető tréning alatt.

A világon egyedülálló oktatási rendszer fejlesztési tervének kidolgozásához jelenleg a szegedi egyetem ad otthont, a bevezetéshez körülbelül egy évre lenne szükség. Mennyi munka van ebben a projektben?

Ebben a fejlesztésben húsz év tapasztalata, a világ meghatározó egyetemein folytatott kutatás, rengeteg tanulás és sok kreatív energia áll. Ezáltal megváltozik a tanulás teljes kultúrája, megváltozik a tanóra szerkezete, teljes forgatókönyve. A technológiai forradalom, aminek az elején járunk, azt eredményezi, hogy amit ma gondolunk minderről, az három év múlva egészen másképp fog kinézni.Magyarországon az egyetemi közegben jelenleg is az az általános, hogy vizsgaidőszakban mindenki őrült módon foglalkozik a tananyaggal, és a vizsgák után három héttel nagyjából semmire nem emlékszik a tanultakból. Ezzel a módszerrel pedig folyamatosan foglalkozni kell az anyaggal, és nem kell külön erőfeszítéssel felkészülni a számonkérésre. A tudásszint így nem ingadozik, hanem egységes szinten marad. Ezt még általánosan sehol nem alkalmazzák, de több ezer kutatás igazolja a létjogosultságát.

Van-e az érdeklődése, törekvése mögött személyes motiváció?

Egyrészt kisgyerekeim vannak, és szeretném, ha optimális oktatási körülmények és módszerek között tanulhatnának. Másrészt, ha ez Magyarországon a közoktatásba bekerülne, hihetetlen nagy ugrást érhetnénk el. Mint pszichológus pedig azt gondolom, hogy most egy globális krízist élünk, s ebből vagy összeomlás, vagy minőségi ugrás fakadhat. Ennek a krízisnek – aminek során oktatási szempontból is megérintjük a talajt – lehetne az az eredménye, hogy a teljes magyar közoktatás megváltozik.

GYORKÉRDÉSEK

1. Van olyan tárgy a birtokában, amitől sosem válna meg?

Nincs.

2. Hogyan kapcsolódik ki? Van valamilyen hobbija?

Szőlész-borász munkák a Szent György-hegyen.

3. Mi van a táskájában?

Telefontöltő, laptop, könyv, ásványvíz.

4. Van visszatérő félelme, amivel küzd?

Az idő rövidsége, de ott nincs mit küzdeni.

5. Mi a legmeghatározóbb gyermekkori élménye, emléke?

Nagyon szerető, inspiráló család, kemény, kicsit sem inspiráló és nem szerető edzők.

6. Van olyan elv, gondolat, ami hat a mindennapi működésére, amit szívesen ad át a tanítványainak, gyerekeinek?

Inkább attitűdök és mondatok vannak, de nem adom át, csak ők figyelnek.

7. Hol szeretne tartani a szakmai életében öt év múlva?

Jó lenne még tartani valahol.

8. Mi a legrosszabb tulajdonsága?

Hirtelen haragú vagyok.

9. Mi a legjobb képessége?

Sok ötletem van.

10. Miből inspirálódik, mi az, ami kikapcsolja?

Filmek, könyvek, beszélgetések.

11. Tea vagy kávé?

Kávé.

12. Mit olvas most?

Rengeteg mindent olvasok párhuzamosan, most éppen ezeket a könyveket (van, amit újraolvasok) felváltva: Chris Palmer: Brain Energy; Oliver Burkeman: Az élet rövid; Alessandro Baricco: Történet; Peter Goldie: The Mess Inside; Bóka László: Nandu; TGM: A túlsó pólus.

13. Van olyan helyzet, akár szakmai, ami lefagyasztja, amivel nem tud bánni?

Egyre kevésbé, sajnos.

14. Mit főz leggyakrabban?

Ha tehetem, akkor nagyon sokat főzök, most többek között a lecsónak van szezonja.

15. Hány órát alszik átlagosan naponta?

Ha hagynak, akkor nyolcat.

16. Van-e bármi, amit mindenképp szeretne megtanulni, kipróbálni?

Hosszú a lista, de éppen azt olvasom, hogy ez baj.

17. Kedvenc zenéje, amit bármikor szívesen hallgat?

Bruce Springsteen, INXS, Szabó Gábor.