Szelíd és vad problémák

A döntéselméleti szakirodalom e kétféle problémát különbözteti meg.** Kerekes Sándor, aki ezt a megkülönböztetést a magyar szakirodalomba bevezette, a szelíd problémák sajátosságait abban látja, hogy meghatározásuk világos és egyértelmű, s ugyanez jellemző a megoldásukra is. A szelíd problémák széles körben ismertek, megoldásuk esetenként hasonló, emellett világos a különbség a bevált és a nem bevált megoldások között. A választó akaratnak a jó és a rossz, a jó és jobb között kell döntenie.***

Ezzel szemben a vad problémák, mint Herbert Simon mondja, „rosszul strukturáltak”, s még abban sincs általános egyetértés, hogy mi a probléma maga, mivel nincs pontosan ráillő, előzetesen kidolgozott minta.  Nincs végső, egyértelműen eldönthető, kielégítő megoldása, a megoldás emiatt nem tesztelhető, s próbálkozásokra sincs sok idő. A legtöbb, ami mondható, hogy a választó akaratnak többnyire a rossz és a még rosszabb megoldás között kell döntenie.**** Nehezíti a helyzetet, hogy a vad problémák soha nincsenek egyedül, más vad problémákkal függenek össze, s hosszú távú hatásaik vannak, melyek kiértékelésére nincs empirikusan bizonyosságot adó recept. Egyedül az értékekbe vetett hit enyhítheti a vad problémák dilemmáin tépelődők kínjait – éljék meg azokat akár a dilemmák elszenvedői, akár csupán megfigyelői.

Biztonságban élni?

A szelíd problémák átlátható, konszolidált körülmények szülöttei, amikor az emberek biztonságban élnek, s nincs kétségük afelől, hogy mi a kívánatos, és mi nem az. Az emberi élet azonban a maga meghatározatlanságában jellegénél fogva alapvetően ellentmond a biztonsággal kapcsolatos várakozásoknak, melyek még békés, harmonikus korszakokban sem teljesülnek tökéletesen. A modernizáció a társválasztásban is magával hozta a szabad választás lehetőségét, melyről kiderült, hogy nincs rá a szelíd problémák megoldására jellemző jól működő, biztonságos algoritmus. Az emberek egymás közti viszonyait átjárja a bizonytalanság. A jó társválasztás, a helyes gyermeknevelés, a harmonikus magánélet nem redukálható szelíd problémák megoldásainak sorozatára. Ellenkezőleg, , a házastársi játszmák sorozata, a féltékenység, a hűtlenség, a válás, az alkoholizmus, az erőszak, a gyermekkori trauma, a transzgenerációs minták hatalma mind-mind vad problémák, melyek megoldására nincs egységesen alkalmazható, mindenki számára hasznosítható recept. Tolsztoj nem véletlenül mondta, hogy „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” A pszichológus adhat tanácsot, de a megoldást mindenkinek magának kell megtalálnia. A boldogtalanság vad problémái az emberi élet értelmének még vadabb problémájával függenek össze, melyekre a viszonylag legjobb megoldást a vallási tanítások adják.

Bizonytalanság és változékonyság

A vírusjárvány dermesztő tanulsága, hogy rádöbbentett bennünket az egész emberlakta világot átható bizonytalanságra. A járvány után másképpen fogunk gondolkodni a helyről, ahol élünk. Kevesebbet fogunk utazni, hiszen kiderült, hogy otthonról az internet adta lehetőségekkel élve teljes értékű munkát végezhetünk, részt vehetünk a világ bármely pontján tartott konferenciákon, nemzetközi projektek megvalósításában együttműködhetünk bárkivel, anélkül, hogy el kellene utaznunk. A vezetéselmélet két amerikai kutatója, Bennis és Nanus***** már a múlt század nyolcvanas éveinek elején felhívták a figyelmet arra, hogy a posztmodern korba lépő emberiség a túlélését fenyegető vad problémák sűrűjébe került. A két szerző szerint a 21. században az emberiség olyan korba lép, melyre a fokozott változékonyság, bizonytalanság, komplexitás és többértelműség jellemző. E négy egymással összefüggő tényező szerfelett megnehezíti azokat a döntéseket, melyek a fenntarthatatlannak bizonyuló fejlődésből való kilábalásra alkalmas cselekvésekhez vezethetnek.

A vírusjárvány kézzelfoghatóan mutatja a helyzet változékonyságát, amiből kiszámíthatatlanág, előreláthatatlanság és bizonytalanság következik. Senki sem képes modellezni a komplex folyamatot, melynek részét képezi a vírus, a vírus terjedése, a vírus okozta megbetegedés, a gyógyítás, a megbetegedés megelőzése, az azt kivédő vakcina ismerete. A járványt magyarázó változók ijesztően komplex összefüggése még a szakemberek számára sem ad lehetőséget egyértelmű magyarázatra.  Igazi vad probléma, hogy a politikusoknak választaniuk kell a gazdaság életben tartása és ezrek kórházakban bekövetkező kínhalála között. Mindezt súlyosbítja, hogy a közösségi média működésének eredményeképpen a társadalmi nyilvánosságból eltűntek a tekintélyek, akik a korábbi korokban a hitelesség horgonypontjai voltak a közvélemény számára. A tekintélyeket szétporlasztják a közösségi média platformjai, melyeken a Nobel-díjas tudós véleménye ugyanannyira esik latba, mint a minden betegségre gyógyírt kínáló füvesemberé. Azé az igazság, akinek több követője van a Facebookon, a Twitteren vagy az Instagramon.

Semmi sem állandó, semmi sem bizonyos

A felvilágosodás által megalapozott haladás-elképzelés bűvöletében, az élet kényelmét szolgáló újabb és újabb technikai újítások, az egészséges életet meghosszabbító újabb és újabb gyógyító eszközök és eljárások jóvoltából a nyugati civilizációban élő emberekben könnyen az a benyomás alakulhatott ki, hogy nincsenek megoldhatatlan problémák – minden probléma szelíd vagy szelídíthető. A fejlődés, vélhették, töretlen és megállíthatatlan. Ez a felfogás ügyet sem vet a modernitás botrányaira, Hirosimára, Auschwitzra, Gulagra, a terrorizmusra, a klímaváltozásra, a migrációra, a kirívó társadalmi igazságtalanságokra, a populista diktatúrákra.  A vírusjárvány figyelmeztetés arra, hogy nem lehetséges a visszatérés a modernitás „mézesheteibe” amikor a vad problémák elől menekülve, a szelíd problémák megoldásai által adott kényelemben az emberek biztonságban hihették magukat. Már Platón is helyeslőleg idézi Hérakleitoszt, aki szerint „minden mozgásban van és semmi sem marad úgy, és a folyó áramlásához hasonlítva a létezőket azt mondja, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”. A nagy teljesítmények, felfedezések, paradigmaváltások, a világképet radikálisan felforgató és megújító gondolkodási forradalmak már korábban is abból a felismerésből fakadtak, hogy semmi sem állandó, semmi sem bizonyos.

Együtt élni a bizonytalansággal

A vírusjárvány első szakaszában a magyar társadalomban azért volt oly sikeres a védekezés, mert a ránk szakadt bizonytalanságban jó érzékkel választottuk ki azokat a társas tereket, melyekből a digitális technológia révén kiléphettünk, hogy tanuljunk, taníthassunk, dolgozzunk, játsszunk. A vírusjárvány második szakaszában azonban úgy tűnik, elfeledtük l a józanságot, aminek oka a vad probléma, melynek csak rossz megoldásai vannak. Ha az elzárkózást és a visszavonulást választjuk, annak a gazdaság egyes ágazatai látják kárát, ha szabadjára engedjük a vírust a társas terekben, annak tömeges halálozás lehet a következménye.

A kor, melybe most lépünk, arra kényszerít, hogy visszatérjünk a nyugati gondolkodás kezdeteihez, rádöbbenve arra, hogy „„A kezdet már betört a jövőnkbe – ott áll, mint távoli elrendelés, hogy nagyságát ismét beérjük, hogy nagyságát újból fölérjük.”******

A kezdet, melyről Heidegger beszél, arra szólítja fel a gondolkodó embert, hogy megtanuljon együtt élni a bizonytalansággal. Jézus a hegyi beszédben joggal mondja, hogy „a test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?” (Mt.22-23.) A bizonytalanság sötétjében a világító pont nem kint, a fizikai térben, hanem bent, a lelki térben található, ahol elveszünk, ha magunkra maradunk…

Dr. Csepeli György – szociálpszichológus, az MTA doktora, professor emeritus, ELTE TáTK Szociológiai Doktori Iskola, Interdiszciplináris Társadalomkutatások Program vezetője.  Institute for Advanced Studies at Kőszeg, Senior Researcher

* Kahnemann, D, 2013. Gyors és lassu gondolkodás. Budapest: HVG könyvek, ford: Bányász Réka

** Churchman, C. W. 1967. Wicked Problems.  Management Science. 14 (4): B-141–B-146.

*** Kerekes S. 2018. Keressük a lehetetlent. A fenntartható fejlődés vad probléma, de szelídíteni lehet és érdemes. Magyar Minőség. 2018.3. 4-14.

**** Simon, H. H. 1982.Korlátozott racionalitás. Budapest: Közgazdasági és Jogi Kiadó. ford: Csontos László

***** Bennis,W. Nanus, B. 1985. Leaders. Strategies for Taking Charge. Collins Business Essentials.

****** Heidegger, M, 1992. A német egyetem önmegnyilatkozása. In Az idő fogalma. A német egyetem önmegnyilatkozása. A Rektorátus 1933/34. Budapest, Kossuth