…hiába nő fel. Miért van az, hogy hiába növünk fel, mindig a szüleink gyerekei és testvéreink testvérei maradunk? Egy családba csak beleszületni lehet, az ember nem választhatja a testvéreit. Ezért meg kell tanulni együtt élni azokkal, akiket szeretünk. A 2006-ban indult Testvérek című sorozat e téma ezernyi aspektusát járja körül.

A „családregény” középpontjában Nora Walker és öt felnőtt gyermeke mindennapjai állnak. Ez a testvérszám az élettársakkal, a fel-felbukkanó mostohatestvérekkel, szeretőkkel és nagybácsikkal együtt már akkora népsűrűséget eredményez, hogy egy átlagosnak induló családi vacsora a családdinamikai folyamatok forrongó vegykonyhájává, a nézők számára pedig transzparens szociálpszichológiai megfigyelő-tereppé válik. A Walker család hol egy biztonságos háló, amely megtartja, bárki zuhan is bele, hol őrültekháza, ahol mindenki saját monomániáiban tévelyeg. Előbb-utóbb minden olyan téma és konfliktus felszínre tör és megmérettetik, ami egy családban egyáltalán elképzelhető: testvérféltékenység, árulás, a lojalitás kérdései, őszinteség, megbocsátás, politikai ellentétek.

A testvérek közül a három fiú viszonyára például egy sajátos konfliktushelyzet világít rá. A legidősebb fiú és felesége már régóta akarnak gyereket, azonban kiderült, hogy Tommy steril, ezért két öccse közül a meleg ügyvédet kéri meg, hogy legyen a spermadonorja. Mit mondanánk erre mi, ha ilyet kérne tőlünk a testvérünk? Hiszen ez korántsem olyan egyértelmű, mintha az autónkat kérné kölcsön. Kevin először elutasítja a segítséget, ugyanis számára ez a kérés valójában azt az üzenetet hordozza, hogy a családja szerint egy melegnek soha nem lesz gyereke. Ellenben a másik öcs, a legfiatalabb testvér felajánlja segítségét, amit Tommy visszautasít annak drogproblémái miatt – ő viszont az elutasítást annak tudja be, hogy sohasem bíztak benne, sosem értékelték eléggé.

Végül persze mindkét fiútestvér ad a genetikai anyagából, és a véletlenre bízzák, hogy ki lesz az apa. A konfliktus a családi szereprendszer mozgatórugóit tárja fel, amelyben a két öcs az elfogadásért küzd: az egyik azért, mert meleg, Justin pedig egy egész életében ránehezedő családi szerepleosztással viaskodik – nevezetesen, hogy ő a legkisebb, aki kilóg a sorból, és annyira értéktelen, hogy még genetikailag sem lehet egy gyermek apja… Családterápiás keretben az ilyen bizalmi válság egy ún. sorozat része, amelyben újra és újra a bizalomvesztés helyzetébe kerül valamelyik családtag. Konfliktusos sorozatok akkor állnak elő, amikor az egyik családtag – például az, aki a családi hierarchia legalján áll – már kényelmetlennek, gátlónak érzi a rákényszerített szerepeket (a legkisebb, „akiért a családnak kell viselnie a felelősséget, mert magáért nem tudja”). Ilyenkor a bizalmi krízis folyton újrateremti önmagát, amit viszont csak az egész családi rendszer együttállásából érthetünk meg, soha nem elég csupán a „tünethordozó” családtagot szemlélnünk.

A Walker-testvérek élik saját autonóm és felnőtt életüket, ügyvédek, üzletasszonyok, írók, gyermekeik szülei, férjek és feleségek – ám a vasárnapi ebéden a tudattalan mélyéről újra aktiválódnak az eredeti családi szerepek, és minden párbeszéd kettős értelmű lesz. Egyszerre szól a jelen dolgairól, ugyanakkor a gyermekkorban gyökeredző sérelmekről is: „soha sem ismertetek el”, „engem sosem hallgattatok meg”, „mindig én voltam a feketebárány”, „mindig tőlem vártátok a legtöbbet”, „túlóvtatok” stb.

Mindegyik testvérnek megvan a maga keresztje, és miközben már a felnőttkorba érve is próbálják a másikkal megértetni magukat, fokozatosan, egyre jobban megismerik önmagukat is. És bizony, velük együtt mi is tanulunk…

Egy-egy epizód után olyan kérdések maradnak bennünk, hogy például mi az, amit még egy testvérnek sem lehet megbocsátani – vagy éppen pont egy testvérnek nem lehet megbocsátani? Mire elég a feltétlen szeretet? És igaz-e, hogy, akit a legjobban szeretünk, azt tudjuk a legjobban gyűlölni is?

A SOROZAT ÁPRILIS 3-tÓL VASÁRNAPONKÉNT 21 ÓRAKOR LÁTHATÓ A UNIVERSAL CHANNEL MŰSORÁN!