Az ember természetes érzése a tudásvágy - az agyban igen határozott működések szolgálják ennek megalapozását. Az úgynevezett „nucleus basalis” az agy azon része, amely a figyelmet fókuszálja. Amikor ez „bekapcsolt” állapotban van, könnyedén befogadjuk a tapasztalatokat, erőfeszítés nélkül történnek az agyban a változások – vagyis a tanulás. Kicsi gyerek korunkban ez a „tanulógép” folyamatosan működik. A természet ezzel biztosítja, hogy a gyerekek megkapják a „környezeti alapcsomagot”. A kisgyerek ugyanis még nem tudja kiválogatni, hogy adott környezeti ingerek közül mi fontos, mi nem fontos a túlélésben. Ezért mindenevő. Az agya, mint a szivacs, a lelke, mint a mágnes. Minden vonzó és érdekes, amit maga körül lát, ami körülötte van. Nagyjából nyolcéves korban ez a rendszer záródik. Tapasztalatai alapján ekkor már dönteni tud a gyerek, hogy mire van szüksége... Elvben lehetetlen, hogy egy kisgyerek nem szeret rajzolni, énekelni, biciklizni, bármi tudásnövelő tevékenységet végezni. A kisgyerek agyának neurológiai alapprogramja, hogy tevékenykedjen, hogy mindent kipróbáljon – mégis számos példa hozható fel, hogy sokan már óvodáskorban elkerülik mindezt. Ezzel azonban nem cáfolhatók a „csodálatos nucleus basalis-ról” leírtak. A tevékenység gátlása, az érdeklődés hiánya ugyanis nem belülről fakad, hanem akár már a bölcső felett megjelenő túl korai teljesítményelvárás és a minősítés hozza létre. Ezek szeretettel és megértéssel cukrozva sem okoznak kevesebb kárt.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 6. számában olvasható