Egy ennyire szélsőséges – és széles körben elterjedt – közhiedelem általában felkelti a tudomány érdeklődését. Gyakran ugyanis a többség – vagy a „nép” – vélekedése attól még, hogy sokan vallják, nem feltétlenül igaz. Kiderült, hogy a Föld gömbölyű, pedig korábban azt hitték, lapos; kiderült, hogy az érvágás nem gyógyítja meg a legtöbb betegséget; és kiderült, hogy boszorkányok nincsenek – habár az anyósviccek a laikus szemlélőt ebben akár el is bizonytalaníthatják… Éppen ezért tűnik érdekesnek a jelenség: egyrészről ennyi vicc és vélekedés ritkán jön létre mindenféle valós alap nélkül, másrészről viszont pszichológiai szempontból nehezen  képzelhető el, hogy ennyire éles megkülönböztetés érje éppen ezt az egy családtagot.

Óhatatlanul felmerülnek a kérdések: hogyan lesz ugyanaz a személy, akit eddig a „jó és  szeretetreméltó édesanya” szerepben könyveltek el, egyszer csak egy minden rossz tulajdonsággal megvert „anyós”, csupán egy házasság által? Ha az anyósát annyi ember  nem kedveli, az apósuk iránt miért éreznek másként? Mégis mik lehetnek azok a tényezők, amik ennyire sajátossá teszik az anyós helyzetét a családszerkezetben?

Mielőtt választ keresnénk a fenti kérdésekre, érdemes egy kicsit nagyobb perspektívából végiggondolnunk, mi is a jelentségük. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján ugyanis Magyarországon 2011-ben 35 750 házasság köttetett, és 23 200 házaspár vált el. Ez azt jelenti, hogy a válások száma a házasságok számának csaknem 65 százaléka. Természetesen igen sok tényező befolyásolja azt, hogy egy házaspár együtt marad-e vagy sem, ugyanakkor hiba lenne azt feltételezni, hogy egy házasság sikeressége csakis és kizárólag a férjen és a feleségen múlik. A házaspár ugyanis rokoni kapcsolatok többé vagy kevésbé kiterjedt hálójába ágyazódik be. A rokonok – és ezáltal véleményük is – fontos lehet a házaspár egyik, másik, vagy mindkét tagjának, vagyis képesek lehetnek befolyásolni magát a házasságot is. Az anyós a házaspár másik tagjának az (édes)anyja, vagyis az elsődleges tárgykapcsolata, ami rendszerint igen erős kötődéssel jár. Jó okunk van tehát feltételezni, hogy az anyósnak jelentős hatása lehet a házasság alakulására. Amennyiben vejével/menyével rossz a kapcsolata, úgy jó eséllyel a házasságra sem tekint jó szemmel, vagy ellenzi azt. Természetesen mindez nem állítható biztosan, ám ismerőseinktől olykor hallhatjuk, hogy anyósokat tesznek felelőssé egy házasság megromlásáért – ahogy az is előfordul, hogy anyák arról panaszkodnak, lányukkal/fiukkal való kapcsolatukat annak házastársa rontotta meg...

Máig rejtély, hogy vajon miért éppen az anyósokkal szemben született annyi vicc. Nem tudni, vajon az apósokról miért nem születnek hasonlóan csípős anekdoták, holott egyes kutatások azt találták, hogy az embereknek nem rosszabb a kapcsolata anyósukkal, mint apósukkal.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 2. számában olvasható