Szokásos eljárás

Szokásos eljárás

Lapunk főtémája a pszichológiában megjelenő spiritualitás és vallás, amivel kapcsolatban több ezer dolog jutott eszembe a saját életemből. Vártam már nagyon, hogy leüljek és megírjam, gyűjtögettem, dédelgettem a gondolataimat, a számomra fontos momentumokat. Még nem döntöttem el, hogy konkrétan miről is fogok írni, az általános iskolás szellemidézésekről vagy a Jézus Krisztus szupersztárról, amikor pár napja történt valami, ami átírta a terveimet.

Az őszi szünetben a legkisebb gyermekünkkel elutaztunk pár napra, repülővel mentünk, ami remek alkalom lett volna arra, hogy a lapzárta gyors közeledtével a gépen megírjam a jegyzetem. De valahogy nem jött össze, túl gyorsan odaértünk, olvastunk, beszélgettünk másról. A lányom nem szereti a felszállásokat, de a leszállásokat annál jobban. Én egyiket sem, amióta gyerekeim vannak. Közeledtünk a földhöz, és a kerekek egy pillanatra leértek, de a pilóta valamiért visszahúzta a gépet, és átstartoltunk. Nem szálltunk le. Csend lett, egy darabig senki nem tudta, mi történt. A lányomra néztem, ő rám kérdően, igyekeztem megnyugtatni, de tulajdonképpen engem kellett volna, hiszen mint később kiderült, ő nem is izgult, sőt, még élvezte is, hogy az általa szeretett leszállás kétszer is megtörténhet.

Hirdetés

Még több mint fél óráig tartott, mire újra megpróbáltuk a leszállást, ez alatt az idő alatt cikáztak a gondolataim és érzéseim a bizonytalanságban. Nem tudhattam, hogy a pilótahang, miszerint „nincs ok az aggodalomra, ez egy szokásos eljárás”, mennyire igaz, hiszen nekik muszáj ezt mondaniuk. Abban a fél órában minden lecsendesedett bennem, nem volt kontroll, nem volt terv, csak egy különösen éles figyelem, ami a félelem és a remény határán mozgott. Ez az az élmény, amit spiritualitásnak nevezhetünk. Ez nem egy transzcendens állapot, hanem egy nagyon is kézzelfogható, mindennapi érzés, amiben elsősorban önmagunkhoz kapcsolódunk a jelenben. Mozdulatlanul. Szélsőséges helyzetekben könnyű megélni, de a mindennapokban tenni kell érte. Gyakorlással, tudatossággal, amiben a szertartások és a filozófiai elmélkedések is elférnek.

A pszichológia sokáig óvatosan közelített ehhez a területhez, hiszen a spiritualitás nehezen mérhető, tudományos kategóriákba nem igazán illeszkedik, de máig ott él a humanisztikus, egzisztencialista, narratív, kultúr- és valláspszichológiai irányzatokban. Az életünk megértésének elengedhetetlen része. Tekintsenek be velük együtt ebbe a nehezen leírható világba!

„Élet és szellem két olyan hatalom vagy szükségszerűség, amelyek közé az ember be van ékelődve. Életének a szellem adja meg az értelmét és a legnagyobb kibontakozás lehetőségét. A szellem számára azonban elengedhetetlen az élet, mert igazsága semmit sem ér, ha nem tudja kiélni.” Carl Gustav Jung

Ez a cikk a Mindennapi Pszichológia 2025/4. lapszámának főszerkesztői jegyzete, amennyiben érdekli a lap többi írása, úgy rendelje meg az online magazint webshopunkban!

MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2025/4 lapszámban megtalálható