Az autizmus spektrumzavarról pedagógusoknak

Mi tulajdonképpen az autizmus spektrumzavar? 

Az autizmus spektrumzavar/autizmus az idegrendszeri fejlődés sajátos útja. Nevezhetjük autizmus spektrum állapotnak is, hiszen az emberi idegrendszer természeténél fogva sokféle, és ezek az eltérések nem hibák, hanem az emberi sokféleség részei. 

Az autizmus kialakulásában szerepet játszanak genetikai tényezők, idegrendszeri fejlődési és környezeti hatások. A megjelenése nem egy konkrét okhoz köthető, hanem a genetikai és környezeti tényezők együttes hatásának eredménye. Az autizmus spektrumába tartozó állapot egész életen át tart, de egyénre szabott pedagógiai-pszichológiai támogatással jól befolyásolható, és ezáltal az életminőség javulása várható.

 Az autizmusra jellemző a viselkedésben megjelenő változatosság, ami függhet az autizmus egyéni profiljától, az életkortól, az általános értelmi képességektől, a nyelvi megértés és kifejezés fejlettségétől, a személyiségtől, a környezeti hatásoktól és az esetleges társuló állapotoktól (például ADHD, szorongás, depresszió). Tehát az autizmus nagy egyéni különbségeket mutat, nincsen két egyforma autista egyén, ezért támogatásuk is személyre szabott megközelítést igényel.

Az autizmus spektrumzavar két fő területe

Bár az autizmus sokféle, mégis vannak alapvető jellegzetességek, amelyekben az érintetteknek nehézségeik adódhatnak. A diagnosztikai rendszerek két fő terület köré sorolják a tüneteket (DSM-5 / BNO-11): a társas kommunikáció és interakció nehézségei, valamint a rugalmatlan, ismétlődő, korlátozott viselkedés. Ez utóbbi területhez tartoznak a szenzoros eltérések (túl- vagy alulérzékenység bizonyos ingerekre).

Fontos tudni, hogy az autizmus mellett más fejlődési zavarok is fennállhatnak; ezek közül a leggyakoribb az ADHD-val való együttjárás. 

Spektrumszemlélet

Mindkét terület jelen van minden autista személynél, de ezek  erőssége és a viselkedésben való megjelenése eltérő. Ezért is gondolkodunk spektrumban, mert ezek kombinációja különböző mértékben és módon jelenik meg az érintett egyéneknél. Erre példa az, hogy míg az egyik gyermek erős szenzoros érzékenységet mutat, de a társas nehézségei enyhébbek, a másiknak komoly társas nehézségei lehetnek, a szenzoros érzékenysége viszont kevésbé jelenik meg. Hogy is néz ki ez a mindennapokban?

Társas-kommunikációs nehézségek

Az autista egyének a társas helyzetekben gyakran nehézségeket tapasztalnak. Nehezebben értik meg a másik ember nézőpontját: a gondolatait, az elvárásait. Hajlamosak félreérteni a helyzetet: akkor is szó szerint érthetik, amit a másik mond, ha az éppen viccel vagy metaforát használ. A nem verbális kommunikáció (arckifejezés, a testbeszéd vagy a hangszín) felismerése és értelmezése is nehezített lehet. Az élmények megosztása is problémát okozhat. Ennek a területnek a fejlesztése azért is fontos, hogy meg tudják fogalmazni, ha a viselkedésük szokatlansága miatt kirekesztés vagy bántás éri őket. A beszédértés terén is adódhat nehézségük, akár az egyszerű utasítások megértésében is, ezért jó, ha ezek minél konkrétabbak. A rossz tapasztalataik miatt társas kapcsolataikban gyakran elkülönülnek, de az is előfordulhat, hogy egyes autista gyermekek túl közvetlenek, zavaróan közelednek társaikhoz. Ilyenkor helye van a megfelelő kapcsolatfelvételi módok megtanításának és gyakoroltatásának.

Rugalmatlan gondolkodás és viselkedés 

Az autista gyermekeket az alkalmazkodás nehézsége jellemezheti. Ebben az esetben a megszokott dolgok, a rend és a kiszámíthatóság biztonságot jelentenek számukra, ezért makacsul ragaszkodhatnak hozzájuk. A változásokat nehezen kezelik, amikor új helyzettel, új tevékenységgel, feladattal találkoznak, vagy akár új ételek megkóstolása is feszültséget kelthet bennük. Ezekben az esetekben a szorongásukat fejezik ki tiltakozásukkal. Segítsük a kiszámíthatóságot, akár vizuális eszközökkel is: a keretet az egyes tevékenységek sorrendje és szabályai adják meg számukra.

Jellemző lehet még, hogy érdeklődési körük egy témára fókuszálhat. Ezt a tulajdonságukat erőforrásukká is tehetjük: iskolai kiselőadásokra, prezentációkra szívesen készülnek fel.

Sztereotip motoros manírok (ilyen például a kézcsapkodás vagy a kézlebegtetés) is gyakran előfordulnak. Ezek az ismétlődő motoros tevékenységek nagy öröm, izgalom hatására felerősödhetnek, és az érzelemszabályozásukban nyújtanak segítséget. Ha tiltjuk ezeket a viselkedési formákat, azzel csak nagyobb stresszt élnek át. Helyette érdemes támogatni őket olyan tevékenység megválasztásában, amely kevésbé zavaró, de hasonló érzést kelt bennük.

Szenzoros feldolgozás eltérései

A szenzoros feldolgozás eltérései az autizmus spektrumzavarral érintetteknél azt jelentik, hogy az idegrendszer másként dolgozza fel az ingereket, tehát az érzékszervi ingereket (látás, hallás, szaglás, ételek textúrája, tapintás…) a tipikustól eltérően érzékelik. Ami másnak egy elfogadható inger, az számukra túl sok vagy túl kevés lehet. Túl sok inger esetén túlterhelődnek, túl kevés inger ingerkeresést, folyamatos mozgást válthat ki belőlük. Állandó mozgásigényük jó levezetői lehetnek például a dinamikus ülőpárna, a székre helyezhető gumiszalag vagy a másokat nem zavaró, kézbe vehető szenzoros eszközök, amelyek csökkenthetik a feszültségüket és segítik a koncentrációt.

Neuroaffirmatív (erősségeket támogató) hozzáállás

Az autizmus spektrumzavar neuroaffirmatív megközelítése azt jelenti, hogy elfogadja és támogatja az eltérő idegrendszeri működést. Az autisták erősségei, tehetségei közé tartozhatnak például az érdeklődési körök (ásványok, csillagászat, járművek) alapos ismerete, a részletekre figyelés, a logikus, rendszerező gondolkodásmód, kiváló vizuális vagy auditív memória, őszinte kommunikáció. Kulcs ezekhez a képességekhez az elfogadó és támogató környezet, amely önmagában is jobb mentális állapotot eredményez.

Az a pedagógus, akinek van tudása az autizmusról, megfelelő stratégiákat, módszereket tud kialakítani: például egyértelmű, konkrét utasításokat ad, és vizuális támogatást nyújt.

Kirekesztés megelőzése

Az autizmussal élő tanulók megközelítőleg 75–85%-a volt már iskolai bántalmazás áldozata, mely a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek között a legmagasabbnak tekinthető. Az autista gyermekek kirekesztése, az iskolai bántalmazások megelőzése kulcsfontosságú, ugyanis a megbecsülő, erősségközpontú, befogadó légkör elengedhetetlen az autizmussal élő gyermekek mentális jóllétéhez, mert így megelőzhető a szorongás és a depresszió.

Nemi különbségek 

Fiúk nagyobb arányban kapnak autista diagnózist (három-négyszer gyakrabban), ennek egyik oka az lehet, hogy a lányok elrejtik, vagyis „maszkolják” megszokottól eltérő viselkedésüket és alkalmazkodnak a társas elvárásokhoz. Ez különösen a jobb kognitív képességű lányokra lehet igaz, de fontos tudni, hogy ez hatalmas energiabefektetést jelent számukra. Gyakran kevésbé látványos módon oldják szorongásaikat (ennek szélsőséges formája az önbántalmazás, falcolás) és a fiúkhoz képest kerülik a konfrontációt. A lányok gyermekkorban könnyebben barátkoznak, serdülőkorban azonban társas viselkedésük egyre inkább eltér a tipikustól. 

Az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek számára sokszor nehéz és megterhelő az alkalmazkodás, hiszen a világot eltérő módon érzékelik és dolgozzák fel, ugyanakkor a valahová tartozás, az elfogadás számukra is elemi szükséglet. Ha törekszünk arra, hogy megismerjük őket, megértsük ezt az eltérő idegrendszeri működést, és az ő nézőpontjukat is figyelembe vesszük, valamint alkalmazkodunk szükségleteikhez például a kiszámítható, strukturált tanulási környezet, vizuális támogatások és szenzoros eszközök biztosításával, akkor hozzájárulunk a szorongásuk csökkentéséhez, valamint énképük és identitásuk erősödéséhez. A pedagógus nyitottsága, pozitív kapcsolódása pedig segítheti a szociális beilleszkedésüket és a társas elfogadásukat.

Felhasznált irodalom

Stefanik Krisztina (2011). Az autizmus spektrumzavar korai felismerése és diagnosztikája (Doktori disszertáció, Eötvös Loránd Tudományegyetem). ELTE Egyetemi Digitális Archívum.
https://ppk.elte.hu/file/stefanik_dissz.pdf

Stefanik, K., Kapitány-Fövény, M. és mtsai (2020). Alsó tagozatos gyermekek autizmus-tudásának előmozdítása: első eredmények a Csillagbusz Inklúziós Intervenciós Program (CsIIP) hatásainak vizsgálatából. Gyógypedagógiai Szemle, 48(3–4), 280–289.

Emberi Erőforrások Minisztériuma. (2020). Egészségügyi szakmai irányelv az autizmusról/autizmus spektrumzavarokról (2020. EüK. 12. szám).

Singer, J. (2017). Neurodiversity: The birth of an idea. Judy Singer.

Sedgewick, F., Hill, V., Yates, R., Pickering, L., Pellicano, E. (2016). Gender Differences in the Social Motivation and Friendship Experiences of Autistic and Non-autistic Adolescents. Journal of Autism and Developmental Disorders, 46(4), 1297–1306. https://doi.org/10.1007/s10803-015-2669-1

Dezső R. A. (2022). Alternative Theoretical Framework of Diversity in Educational Sciences. Autonomy and Responsibility Journal of Educational Sciences, 1(1), 32–44. https://doi.org/10.15170/AR.2015.1.1.3

Győriné Stefanik, K. (2005). Az iskoláskorra vonatkozó prognózis kérdése autizmusban – a korai képességmintázat és a naiv tudatelméleti vonatkozású viselkedések. Doktori (PhD) disszertáció, Eötvös Loránd Tudományegyetem.

Szigethi, Zs. (2025). Láthatatlan akadályok: Útmutató autista és ADHD-s gyerekek megértéséhez és támogatásához. Kulcslyuk Kiadó.

Cage, E., Di Monaco, J., & Newell, V. (2018). Experiences of Autism Acceptance and Mental Health in Autistic Adults. Journal of Autism and Developmental Disorders, 48, 473–484. https://doi.org/10.1007/s10803-017-3342-7

Rau, S., Skapek, M. F., Tiplady, K., Seese, S., Burns, A., Armour, A. C., & Kenworthy, L. (2020). Identifying comorbid ADHD in autism: Attending to the inattentive presentation. Research in Autism Spectrum Disorders, 69, 101468. https://doi.org/10.1016/j.rasd.2019.101468

Yu, Y., Zhao, Y., Li, D., Zhang, J., & Li, J. (2021). The Relationship Between Big Five Personality and Social Well-Being of Chinese Residents: The Mediating Effect of Social Support. Frontiers in Psychology, 11, 613659. https://doi.org/10.3389/fpsyg.2020.613659