Út a pozitív szülésélményig

Frissítve: 2024. 09. 11.

A szülés-születés kétségkívül érzékeny téma, amely korábbi tapasztalatoktól, élethelyzettől, jövőbeni tervektől függően megannyi érzelmet, gondolatot hívhat elő. A pozitív szülésélmény jelentőségét napjainkra már számos szakember elismeri, és a kapcsolódó kérdésekkel több friss kutatás is foglalkozik. Laikusként is fontos lehet megismerni, hogy melyek azok a tényezők, amelyek hozzájárulnak a szülés közbeni biztonság, öröm, magabiztosság átéléséhez és a kontroll megőrzéséhez. Cikkünkben összegyűjtöttünk néhány szempontot, amelyek elősegíthetik ezen érzések megtapasztalását.

A szakemberek felelőssége

A pozitív szülésélményhez nagyban hozzájárulhat a szüléskísérők (szülésznők, orvosok, bábák, nővérek) szakmai hozzáértése és az anyához való pozitív, együttérző hozzáállása. Több tudományos kutatásban a nők arról számoltak be, hogy a szülés- és anyaságélmény megélése nagyban függ a szülészeti szakemberektől. Az egyszerű udvariasság ebben a helyzetben nem elég, a szülő nőnek valódinak és személyesnek kell éreznie a gondoskodást. Ez azt jelenti, hogy a szakemberek tiszteletteljesek, és az empátia, kedvesség, figyelmesség, támogatás és megértés révén őszintén foglalkoznak a nő és a születendő kisbaba jóllétével. Támogatják és ösztönzik az anyát, hogy ő is szóljon bele a szülést és a babát érintő döntésekbe. Tájékoztatják a beavatkozások folyamatáról, szükségességéről, alternatíváiról, meghallgatják az ő álláspontját és kérdéseit is. A családközpontú ellátás támogatásához hozzájárulhat, ha a leendő apát a szakemberek a család részeként kezelik, elősegítve azt, hogy ő is a folyamat részesének érezhesse magát. Például beavatják a gyermek gondozásával kapcsolatos tudnivalókba, döntésekbe, és ő is tölthet időt az újszülöttel. Optimális esetben a nő a terhességét, a szülését és a szülés utáni időszakot holisztikusan tudja megélni. Ez abban az esetben sikerül, ha a szülés körülményei is biztonságérzetet adnak számára, megélheti, hogy törődnek vele, és elkerülik a felesleges stresszt például azzal, hogy csak a legszükségesebb beavatkozásokat végzik el rajta. A szakembereknek megfelelő szakértelemmel kell rendelkezniük, és fel kell készülniük az esetleges nehézségekre is. Minden esetben meg kell előzni a hátrányosan megkülönböztetett csoportok (pl. etnikai kisebbségek, HIV-pozitívok, serdülőkorúak, magzatot elvesztő anyák) kirekesztését vagy a feléjük irányuló rossz bánásmódot. A bántalmazás semmilyen formában és semmilyen körülmények között nem engedhető meg.Érdemes figyelni arra is, hogy ne csak „futószalagszerű” ellátásban részesítsék a szülő nőket, hanem gondoskodjanak róla, hogy az anya ne a tárgya, hanem az alanya legyen a saját szülésének. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a fájdalom ellenére is jelen tudjon lenni a helyzetben.

Hirdetés

A nemfarmakológiai fájdalomcsillapítás lehetőségei

A szülést-születést támogató hormonok ismeretében tudjuk azt, hogy az evolúció is jócskán kivette részét a nemfarmakológiai fájdalomcsillapítás lehetővé tételéből. A „szeretethormonnak” becézett oxitocin kiemelt szerepe már régóta vitathatatlan, az elsődleges agyi jutalomközpont ingerlésével óriási örömérzetet társít a gyermek születéséhez. Ezenkívül a szülés folyamatában hatással van a méhösszehúzódásokra, majd a későbbiek folyamán a szoptatást is támogatja. Az oxitocin mellett a test természetes fájdalomcsillapítójaként ismert béta-endorfin, mely gyakran a szülési eufóriával is összefüggésbe hozható, nemcsak támogatja az immunrendszert, hanem fenntartja a mentális jóllétet, segíti a szülés utáni alkalmazkodást és a kötődést is. Az endokrinológiai folyamatokon kívül a korábbiakban is említett, a vajúdó nő kompetenciáját és méltóságát támogató szeretetteljes közeg is hozzájárulhat a fájdalomkezeléshez. A szabad testhelyzetválasztás és mozgás lehetővé tétele, a vízben szülés, a masszázs vagy a relaxációs módszerek használata mind olyan lehetőségek, melyek a szülő nő komfortérzetét növelhetik az általa választott kísérők közbenjárása révén.

De mi történik mindezek után, ha megszületett a gyermek?

Fontos szerep jut a bőr-bőr kontaktusnak, amikor a még fel nem öltöztetett újszülöttet az anya meztelen mellkasára helyezik, gyakran egy meleg pokróccal betakarva őket. Ideális esetben ez közvetlenül a születés után megtörténik, és legalább az első szoptatás végéig tart. A testi érintés segíti az újszülött megnyugtatását, az anya-baba kötődés megalapozását, a pozitív anyai érzések kiváltását és a szoptatást. Azonban akkor sem kell aggódni, ha az anya nagyon kimerült, vagy császármetszésen esett át. Ilyenkor az apa átveheti ezt a szerepet, a vele való kapcsolat is alkalmas a megnyugtató és jutalmazó hatások kiváltására.A bőr-bőr kontaktus fontossága nem csupán hiedelem, hanem biológiailag is megalapozott tény. Az érintés serkenti a már fent említett oxitocin termelését, amely csillapítja a szorongást, és felerősíti a kapcsolódás révén átélt boldogságot.

Buzás Dóra, Kelemen Dóra, Telegdy Dorottya (ELTE PPK Affektív Pszichológia Tanszék)

Cikkünkben a megfelelő szülészeti ellátás érdekében megalkotott Nemzetközi Szülési Kezdeményezésből ismertettünk néhány pontot.