A 20. századra a szülés színtere a kórház lett, a szülési fájdalom csillapítására pedig szintetikus farmakológiai módszereket kezdtek használni. Kevés szó esik azonban arról, hogy ezek a szerek milyen módokon befolyásolják és sokszor eltávolítják az anyát az optimális szülésélménytől. A farmakológiai módszerek (epidurális, spinális, kombinált analgézia stb.) ugyan csökkentik a fájdalmat, de sokszor nem segítenek az anya félelmén, szorongásán, szenvedésén. Bizonyos fájdalomcsökkentő beavatkozások ráadásul gátolják a természetes opioidok, az endorfinok felszabadulását, melyek a szervezet belső fájdalomcsillapító „hormonkoktéljának” részei.

A szülés mint beavatási rítus

A vajúdás során természetes esetben elkezd termelődni a centrális oxitocin, amely a „nyugalom és összetartozás” rendszer hormonja, fájdalomcsökkentő, szorongásoldó, félelemcsökkentő hatású, és nélkülözhetetlen szerepe van többek között a korai kötődés megalapozásánál és a szoptatás beindulásánál is. A külsőleg beadott, ún. perifériás (szintetikus) oxitocin azonban nem jut át a vér-agy gáton, így az agyban nem tudja kifejteni pozitív hatásait, ám a periférián folyamatosan dolgoztatja a méhet. Továbbá a szintetikus szerek bódító hatással vannak az anyára, ami csökkenti a szülés közbeni tudatosságot, így kevésbé érzik úgy, hogy „lélekben is jelen vannak” a szülésnél, illetve az aranyóra során. Ráadásul a mai napig nincs olyan fájdalomcsillapító szer, amely teljesen biztonságos lenne anyára és magzatra egyaránt. A szülési fájdalom egy másik szemüvegen át nézve jótékony hatású is lehet, hiszen segít az anyának befelé koncentrálni, kizárni a külvilág ingereit, és eljutni a szülést kísérő módosult tudatállapotba. Éppen ezért érdemesebb fájdalommenedzsmentben gondolkodni: a szenvedést csökkenteni, a fájdalmat pedig „felhasználni” a szülés élményének szolgálatában. A szülés beavatási rítus is, amely úgy tud a leginkább kiteljesítő élménnyé válni, ha nem vesszük el az anyától a „munkát”. A nem farmakológiai módszerek egyszerűek, olcsók, általában könnyen kivitelezhetőek, mellékhatásmentesek, pozitívan hatnak a szülésélményre, és beavatkozások között is felhasználhatók. Támogatják a szülés természetes folyamatait, és segítik a fájdalommal való megküzdést.

Nem farmakológiai eszközök

A szülésélmény megalapozása elkezdődhet egy szülési terv készítésével, szülésfelkészítéssel. Ez növelheti az anya tudatosságát, énhatékonyságát, és a kismama realisztikus képet kaphat nemcsak a szülés folyamatáról, a fájdalomról, de a lehetőségeiről is. A dúlai támogatás mind fizikai, mind pszichológiai értelemben segíthet, hiszen a biztonságérzet megteremtése miatt elengedhetetlen a megfelelő fizikai és társas környezet kialakítása. A konkrét vajúdástámogató és fájdalomcsillapító eszközök közül a legegyszerűbb és mindenhol alkalmazható a szabad testhelyzetválasztás lehetősége. Noha a hazai ellátásban még nem rutinszerű, de a guggoló, térdelő, térd-könyök helyzetekben a legnagyobb a medence átmérője, így ennek fiziológiai bizonyítéka is ismert, pszichológiai szinten pedig kevésbé kontrollvesztő élmény, mint a fekvő helyzet. A szülőszék és a fitneszlabda is a megfelelő testhelyzet megtalálását támogatja. A meleg víz fájdalomcsillapító és lazító hatású, segít nyugalmi állapotba kerülni. A vízben vajúdás és szülés kádban történik, ahol az anya olyan testhelyzeteket is képes felvenni, amelyeket szárazon nem (pl. lebegés). Ez a technika személyi és infrastrukturális feltételekhez van kötve, így ha kádban szülésre esetleg nincs lehetőség, már egy meleg zuhany is jótékonyan hathat a méhösszehúzódások könnyebb elviselésében. A masszázs is segíti az ellazulást, csökkenti a félelmet és a fájdalomérzetet, illetve bizalmi helyzetet teremt, melyben a „masszírozó” ki tudja fejezni támogatását az anya felé. A TENS (transcutaneous electrical nerve stimulation) egy hordozható elektromos izomstimulátor , mely a vajúdó hátára ragasztott négy tappancson keresztül elektromos impulzusokat ad le. Ezek feszültségének és frekvenciájának nagyságát az anya maga állíthatja, és ez az aktív cselekvés segíti a fájdalom megélését, a szorongás csökkentését és a figyelem elterelését.

Aromaterápia szülésnél is

„Már az ókori Egyiptomból is származnak feljegyzések arról, hogy olajokkal enyhítették a fájdalmat, és segítették a szülés folyamatát a fájdalomcsillapítás és a jelenlét szempontjából – mondja Feller Adrienne mentálhigiénés szakember, aromaterapeuta. – Az illóolajoknak több párhuzamos hatása van: abban a pillanatban, ahogy kinyitunk egy üveget, az aromás vegyületek a levegőbe kerülnek, a szaglás és a lélegzés által pedig a szervezetünkbe, ahol az idegrendszerben biokémiai változást hoznak létre. Ezenkívül a bőrön keresztül is kapcsolatba kerülhetünk az illóolajokkal, amihez szükség van érintésre. Ezáltal a szervezetben oxitocin és endorfin szabadul fel, ami kiemelkedő fontosságú a magzati létben és a szülés segítésének folyamatában. Oldható a félelem, az izoláltság, és megteremthető a biztonság, könnyíti a kapcsolódást a szülő nő és a segítő között. Hogy milyen illóolajokat használunk, attól függ, hogy a szülés melyik fázisában vagyunk, és éppen mire van szükség. Általánosságban a megnyílást segítő, vérbőségfokozó hatásúak jönnek szóba, mint a rózsaolaj, a pálmarózsaolaj vagy a szegfűszeg. Kifejezetten fájdalomcsillapító hatású a muskotályzsálya, nyugtató, harmonizáló hatású az orvosi levendula és a római kamilla. A mandarin szorongás- és görcsoldó, a rózsafa- és a szantálolaj pedig bőrregeneráló hatásúak. Szerencsére a kórházak többsége nyitott arra, hogy az anyák és a szakemberek használják ezeket az olajokat, de a magánkórházakat leszámítva biztosítani nem tudják. A téma legfőbb kutatásai mind alátámasztják, hogy a szüléssel való elégedettség legerősebb bejósló tényezője a szülés során észlelt kontroll, ami alapvető fontosságú a stressz kezelésében és a hatékony megküzdésben. Fontos, hogy a vajúdástámogatás figyelembe vegye az egyéni szükségleteket, így arra biztatunk minden leendő anyát, hogy tájékozódjon a lehetőségeiről.”

Mákos Rebeka, Deák Adél, dr. Varga Katalin