Nem véletlen, hogy a szervezetünk stresszhelyzetben szervi válaszokat ad egy pszichés behatásra. Evolúciósan belénk van kódolva, hogy azonnali választ kell adni egy veszélyhelyzetre, például ha megtámadnak bennünket: mi a jobb, szembeszállni vagy elfutni? Bármelyik opció mellett is döntünk, a szervezetünk készen fog állni, hiszen emelkedik a pulzus, adrenalin áramlik szét a vérben, a légzés és az izmok vérellátása fokozódik, a pupillák kitágulnak, a nyáltermelés csökken. Amikor megtámadnak bennünket, az nem az a helyzet, amikor emészteni kellene, ezért az emésztőtraktus vérellátása csökken, extrém esetben szervezetünk a tápláléktól is próbál megszabadulni hányás vagy székletürítés formájában. Persze az agresszió és a másokkal való fizikális szembeszállás nem az elsődleges megoldási lehetőség egy problémára, a szervezetnek többnyire másképp kell a stresszes helyzettel megküzdeni.

Változatos okok és tünetek

A köznyelvben elterjedt fogalomként sokan hallhattak a pánikról, pánikszerű állapotokról, de mi is ez valójában? A pánikroham intenzív félelem vagy diszkomfortérzés hirtelen hulláma, amely 10-15 percen belül tetőzik, és az alábbiak közül legalább négy tünettel jár együtt: heves szívverés, izzadás, reszketés vagy remegés, légszomj, fuldoklás- vagy fulladásérzet, mellkasi diszkomfort- vagy fájdalomérzés, hányinger, hasi diszkomfortérzés, szédülés vagy ájulásérzet, hidegrázás vagy hőérzet, zsibbadás vagy bizsergés, a realitás hiányának érzése (azaz a páciens a külvilágot nem valóságosnak éli meg), vagy annak érzése, hogy „elszakadt önmagától”. Előfordulhat az is, hogy az ember kívülről látja magát, illetve attól retteg, hogy megőrül. De akár a kontrollvesztettség érzése vagy halálfélelem is kísérhet egy pánikrohamot. Ahogy a hosszas felsorolásból látszik, számos tünete lehet a pánikrohamnak, amelyek közül nem kell mindegyiknek megjelennie a pánik kritérium szerinti fennállásához. A sok különféle tünet számos eltérő kombinációt eredményez, emiatt tíz pánikrohamot átélt páciens gyakran tíz különféle megjelenését éli meg ennek az állapotnak. A pánikroham számos mentális zavar – fóbiák, szorongásos állapotok, személyiségzavarok, de akár depresszió – során is megjelenhet, de lehet külön entitás is, amit pánikzavarnak vagy pánikbetegségnek hívnak. Míg az előbbi kategóriáknál a fő nehézségek más területeken jelentkeznek – például lehangoltság, örömtelenség, fáradékonyság a depresszió esetén –, addig a pánikzavar esetén maga a pánikroham a fő szenvedést okozó jelenség.

A diagnózis felállítása

Pánikzavar diagnózisának felállítása esetén külön kitétel, hogy visszatérően és váratlanul jelentkezzenek a pánikrohamok, hogy egy rohamot követően legalább egy hónapon át jelentkezzen tartós aggodalom újabb pánikrohamok kialakulásával kapcsolatban, továbbá hogy a páciens viselkedése negatív irányban változzon meg ezekkel összefüggésben (ilyen lehet például az ismeretlen helyzetek elkerülése). A diagnózis felállítása során fontos kizárni a lehetséges szervrendszeri eltéréseket, amelyek pánikszerű állapotokat okozhatnak. Ilyen eltérések például a hormonháztartás zavarai, mellékvese-daganat, szívritmuszavar, pajzsmirigy alul- vagy túlműködés, epilepsziás rohamok, az egyensúlyrendszer zavara vagy akár asztma. A diagnózisalkotás során fontos az is, hogy a családban előforduló szorongásos vagy hangulati zavarokat feltérképezzék, valamint számos egyéb tényező mellett szükséges felmérni, hogy a pánikrohamnak van-e pontosan meghatározható kiváltó oka – például a társas helyzetektől szorongó páciens esetében egy idegen kortárssal való kapcsolatfelvétel –, vagy világos kiváltó ok nélkül jelentkezik. El kell különíteni egyéb szorongásos zavaroktól is, mint például az agorafóbia, vagy más specifikus fóbiáktól, például irracionális félelmektől egy konkrét állattól, tárgytól, szituációtól. Tisztáznunk kell ugyanakkor, hogy teljesen jogos és érthető lehet például egy kígyótól való félelem vagy a tériszony, hiszen lezuhanhatunk és életünket veszthetjük. Ezek evolúciósan belénk kódolt félelmek, amelyek segítik az életben maradásunkat. De amikor a páciens normál életvitelét gátolják, akkor szükséges lehet a beavatkozás, hogy ismét teljes életet élhessen. Gátlás alatt érthetjük, hogy a leírt félelem, szorongás vagy a panaszok mértéke jelentős szenvedést okozzon az illetőnek, és hogy a mindennapi életben, a munkavégzés során vagy más fontos területeken akadályozzák őt.

Közel a gyógyulás

A pánikrohammal való foglalkozás jelentőségét többek között igen gyakori előfordulása adja: a népesség 28,3%-a tapasztal legalább egy pánikrohamot élete során. Jóval alacsonyabb a pánikzavar kialakulásának élettartam-gyakorisága, hazánkban ez 4,4%. Kutatásokból kiderült, hogy a hosszan fennálló pánikzavar gyakran depresszióval is együtt jár, és az is ismert, hogy a pánikzavar fennállása kis mértékben növeli az öngyilkossági kockázatot. A kezelés során fontos szem előtt tartani a lehetséges társuló mentális és testi állapotokat, ezek megfelelő kezelése is elengedhetetlen. A pánikzavar és bármilyen pánikrohammal jelentkező állapot terápiája során kulcsfontosságú a páciens és a környezet tájékoztatása, mert ez csökkentheti a páciens szorongását saját állapotával vagy vélt testi betegségeivel kapcsolatban. A célzott kezelés felnőttkorban kognitív viselkedésterápia alapú pszichoterápiával történik, ami kiegészülhet gyógyszeres kezeléssel. Gyermekek és serdülők esetében a kognitív viselkedésterápia az elsődlegesen alkalmazott kezelés. Ismert tény, hogy bármelyik kezelési mód egyedülálló alkalmazása esetén 45–65% között jelenik meg javulás, sok esetben azonban a pszichológiai segítség és a gyógyszeres kezelés kombinált alkalmazása okoz teljes felépülést.

A pánikrohamoktól szenvedők az igazi csatákat saját magukban vívják, amikor mások számára teljesen hétköznapinak számító feladatokat nem mernek elvégezni. Újabb rosszulléttől tartva elkerülnek bizonyos helyzeteket, de ha mégis elhatározzák magukat, addigra már annyit gondoltak a pánikrohamtól való félelemre, hogy már-már önbeteljesítő jóslatként jön is az illetőre szabott rosszullét. Ezek a helyzetek tovább fokozhatják a meglévő lelki diszharmóniát, sőt újabb önostorozást is okozhatnak. Való igaz, hogy egy lábtörésnek vagy egy lyukas fognak jobban látható és tapasztalható tünetei vannak, ugyanakkor ha egészséges életet szeretnénk élni, a mentális jóllétünkkel is fontos foglalkoznunk. Az egészség nem a betegség hiányát jelenti, hanem a testi, lelki és szociális jóllét állapotát. Éppen ezért ha a páciens motivált, és változtatni szeretne a fennálló állapoton, akkor szakember segítségét kérve a valódi gyógyulás is közel van.

Dr. Bálint Benedek rezidens orvos és Nagy Bence PhD-hallgató, pedagógus