"Duna-parti lakásból nincs sok az egész világon, különösen nem azokból, melyekből a nagy folyón túl ráadásul a Margit-sziget zöldjére látni. A víz és a zöld jelenlétének pedig felbecsülhetetlen léleksimító hatása van" – lelkesedik első példának vett lakásunk friss tulajdonosa. A festményszerű kilátást valójában egyetlen ablak nyújtja, ugyanis a szóban forgó tér kifejezetten kicsi. Sőt, szűkös. Az egyszobás, 40 négyzetméteres garzon megvásárlásához bátorság és sok-sok fantázia kellett, mert első látásra nemcsak a mérete, de borzalmas lelakottsága is eltántoríthatta volna a vevőt – panoráma ide vagy oda. Ő azonban biztos volt a dolgában, és két enteriőrtervező, Tímár Tímea és Hortobágyi Kata segítségével remek kis helyet varázsolt belőle – azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mielőbb kiadja. . “A legfontosabb ennek megfelelően az volt, hogy optikailag táguljon a tér, hogy a természet, a természetesség itt is domináljon, akárcsak az ablakon kívül, és hogy az alapok kellően semlegesek legyenek ahhoz, hogy a legkülönbözőbb ízlésű lakók is jól érezzék magukat benne.” - mondja a tulajdonos.

Az eredetileg szobára, konyhafülkére, előszobára és kádas fürdőre felszabdalt lakásban ahol csak lehetett, elbontották a falakat, így egyetlen, összefüggő tér született, csupán a zuhanyzóssá átalakított fürdőszoba maradt szeparált, az így nyert területet pedig a konyha kaphatta meg. A felületek mind új életet nyertek, padlótól a plafonig. A falszín alapvetően fehér, ehhez társul a fa látványa. “Ennyire szűkös tereknél nagyon fontos az egységesítés, hogy ne akarjunk túl sokfélék lenni. Az előtérben, a konyhában és a szobában tölgy padló fut végig, hosszanti irányban lerakva az ajtótól az ablak felé. Hidegburkolatnak a konyhába és a fürdőszobába ugyanazt az egyszerű, fehér, kisléptékű csempét választottuk, s valamennyi tárolószekrény ajtaja egyforma, sima fehér magasfényű felület, minimalista fogantyúval” – mondják a szakemberek. Ekkora helyen nem könnyű elegendő tárolóhelyet kialakítani – márpedig a rendtartáshoz ez elengedhetetlen, így trükköket alkalmaztak: kihasználták a mosdókagyló alatti helyet, az előszobába 40 centiméter mély szekrény került, a szokásos 60 centiméteres mélység itt nyomasztóan hatott volna. A konyhában az álmennyezetig építetették a tárolóelemeket, amiben persze nemcsak főzőeszközöket lehet tartani. „Az ék alakban belógó álmennyezet logikus választás volt: egyrészt így érezzük arányosnak a konyha, másrészt újabb tárolóhelyként működhet a ritkábban használt holminak, harmadrészt a szép, funkcionális világítást is úgy tudtuk a legjobban megoldani, hogy ebbe építettük bele a spotlámpákat” – mondja Tímár Tímea. A gipszkartonos munkák ráadásul olcsóbbak, mint ahogy az emberek általában hiszik, és nagyon látványos változtatásokat lehet velük elérni.

TISZTA FELÜLETEK, LÁGY FORMÁK

A berendezésben az enteriőrtervezők a mindig is természet- és emberközeli skandináv stílusból indultak ki, mert a legtöbben kedvelik, és itthon is viszonylag könnyű bútorokat találni hozzá. Fontos a fa meleg színe – mint itt a tölgypadló vagy a mosdótál alatti pult, amelyek miatt a fehér sem tűnik ridegnek –, és a fém; a krómszín csak kis részletekben jelenik meg, például a fogantyúkon, csapokon, meg egy-két kiegészítőben. A szobában két falfelületen világosabb és sötétebb bézs árnyalatú tapétacsík tűnik fel,: rafinált megoldás, mert a térmélység illúzióját keltik, ugyanakkor arra is szolgálnak, hogy funkciókat definiáljanak a kislakásban: itt az étkezés helyét, ott a pihenését. A konyha és a fürdő kissé sarkos minimalizmusát a szobában organikus, lágy formájú bútorok oldják, s a szabálytalan, nagyon természetes állatszőr szőnyeg. A tárgyak zöme a dán design időtállóságát dicséri: szépen megférnek egymás mellett a mai darabok az 50-es évekből származó kredenccel, vagy a klasszikussá vált, a mai napig gyártott design-székekkel. Mindez olyan stílusos, mégis neutrális közeg, melyben a beköltöző még “kiélheti” saját személyiségét: a kék kiegészítők ugyanúgy illenek ebbe a miliőbe, mint a narancssárgák, a bútorok könnyedek és könnyen mozdíthatók, a látkép miatt pedig dekorációból nem kell sok. Ha valaki mégis gyűjtögető típus, az ablakkal szemben lévő falon elhelyezheti kedvenc képeit, vázáit, vagy más szeretett tárgyait, melyektől nem tud megválni.

TÜKÖR ÁLTAL, ÉLESEBBEN

„A lakás olyan, mint egy másik lény, akivel együtt fogunk élni” – mondja dr. Vass Zoltán tanszékvezető egyetemi docens, kifejezéspszichológiai szakértő. „Vannak olyan tulajdonságai, amiket nem tudunk megváltoztatni. És ha ráerőszakoljuk az akaratunkat, anélkül, hogy az ő természetét tekintetbe vennénk, az olyan, mintha rabszolgasorba vagy valamilyen szerepjátszásra kényszerítenénk. Válasszuk inkább az együttműködést és bánjunk tisztelettel, szeretettel különös «lakótársunkkal», azaz magával a lakással. Amikor először megismerkedünk vele, érezzük meg a lakás lelkét, egyéni természetét! Érzékeny szemmel járjuk be a teret, és engedjük, hogy hasson ránk a lakás. Egy hasonlatot hozva: absztrakt alkotások elemzésénél szoktuk vizsgálni a kép «plasztikai terét»: ha a képet gondolatban bejárjuk, bizonyos helyeken azt érezzük, hogy összesűrűsödik a tér, máshol kinyílik, megint máshol megindul előre, vagy ránk nehézkedik, felemel, könnyűvé vagy nehézzé válik.

Ugyanez még sokkal jobban érzékelhető egy valós lakás terében. Mielőtt döntenénk a berendezésről vagy az átalakításról, mindenképp érdemes körbejárni, érzékeny módon felfedezni a lakás ránk tett hatását, majd a benyomásainkat lefordítani szavakra. Sokat tesz magáért az, aki felfedezi és utána megőrzi, hogy a lakásnak melyik része hogyan hat rá, mert tudni fogja, hogy a különböző területek különféleképpen érintik meg őt. Ennek birtokában majd úgy rendezheti be a lakást és áttételesen az életét is, hogy ezeket a részeket, tereket és helyeket arra a célra használhassa, amire nemcsak lakberendezési, hanem pszichológiai értelemben is alkalmasak. Találhatunk például olyan sarkokat, ahol szeretünk gubbasztani, apró, hétköznapi regresszióba kerülni, amelyben észrevétlenül visszamehetünk az időben, és gyerekké vagy akár újszülötté válva, magunkra maradva, saját belső energiánkból töltekezhetünk. És lesznek olyan részek, ahol kifejezetten aktív dolgokat szeretünk csinálni, ami csak ott megy jól.”

A szakértő hangsúlyozza, hogy a lakóhely milyen nagymértékben hat a lelki funkciókra – csakhogy ennek jelentőségét a legtöbben fel sem ismerik. Ha nem új helyről, hanem a megszokott otthonról van szó, működésbe lép a funkcionális rögzülés néven ismert jelenség, az, hogy már nem vagyunk képesek máshogy észlelni a környezetet, emlékezetünk szűrőjén át nézzük, de nem látjuk a lakást. Hogy ezt a csapdát elkerüljük, nézőpontot kell váltani és új szemszögből kell körülnézni a lakásban: a létra tetejéről, egy nagy tükörrel körbejárva, vagy akár fényképeken keresztül. Ezzel és hasonló praktikákkal el lehet távolodni a megszokott látványtól, és ismét friss szemmel láthatjuk a lakást – mintha most ismerkednénk meg vele először.

Ha pedig a fizikai térben megváltozik valami, akkor az ember lelkében is – folytatja dr. Vass Zoltán. Az embernek ősidők óta szüksége van térre, és minél kisebb a lakása, annál jobban ki kell egészítenie külső térrel. Ahhoz, hogy tágasabbnak érezzük, szükséges az egységes stílus a kicsi enteriőrben – ugyanakkor a léleknek az tesz jót, ha a lakóhely sokféle térből áll, és a funkciók valamennyire elkülönülnek. A túl kicsi lakás egyszerűen nem való arra, hogy sok időt töltsünk benne, viszont alkalmas lehet a visszavonulásra. Ha ügyesen és megfelelő önismerettel alakítjuk ki, akkor hangulatos kuckó lehet, ahol jólesik magunkba nézni és elaludni.

TILTÓLISTA KIS LAKÁSOKHOZ

• Felejtsük el az albérlet-sárgát! Attól, hogy itthon még mindig ez dívik, nem szép, és nem tesz jót a kis térnek sem.

• Ne szabdaljuk fel különböző stílusú kis darabokra a teret, használjunk minél kevesebb küszöböt és ajtót. Használjunk egységes felületeket, színeket, és ha-egy-egy élénkebb árnyalattal dekorálunk, ugyanaz tűnjön fel több helyen.

• Ne erőltessük a sötét színeket, kivéve, ha a személyiségünk egész biztos csak azokat tudja elviselni.

• Ne alkalmazzunk nehéz, komor bútorokat, valamint nagy léptékű, barokkos cirádákat se.

• Vigyázzunk a léptékekkel! A nagy minták harsognak, mintha kiabálnának egy csöndes szobában.

• Ne rakjunk minden falra tárolószerényeket, csak mert kicsi a hely. Inkább csak egy-egy falfelületre, és a belmagasságot használjuk ki a plafonig!

• Ne fokozzuk a sok, közel lévő sarok és szöglet szigorát! Bútorokhoz, kiegészítőkhöz válasszunk inkább légies, íves formákat!