Jelenlegi hely

Amivel egymásnak tartozunk

Vajon mi, mint közösség megadtunk-e mindent ennek az embernek, amit a méltányosság megkövetelt tőlünk?

 Azt gondolhatnánk, az emberek mostanság nem nagyon folytatnak erkölcsi vitákat – ám ennek valójában épp az ellenkezője igaz.

Szerző: 

Amint nyilvánosságra kerül egy friss hír vagy történet, elindul a végeérhetetlennek tűnő közösségi eszmecsere. Mégpedig legtöbbször arról, hogy ki a hibás. Legyen szó tanárkéselő tinikről, bántalmazott nőkről vagy szurikátadobáló gyerekekről, az online vagy offline vitatkozó felek között legtöbbször két nagy tábort lehet elkülöníteni. Az egyik az elkövető – vagy éppenséggel az áldozat – személyes felelősségét hangsúlyozza: arról beszél, hogy az illető felelőtlenül, neveletlenül, erőszakosan viselkedett, ezért megérdemli a büntetést (vagy megérdemelte, ami történt vele). A másik ezzel szemben inkább „kihátrál” a helyzetből, és azt veszi szemügyre, milyen körülmények között történt a kérdéses – általában tragikus kimenetű – eset; milyen egyéb választási lehetőségei voltak az ügy szereplőinek. Akik ebből a nézőpontból indulnak, jellemzően felmentést (legalábbis részleges felmentést) adnak a történet szereplőinek, mert úgy látják: a körülmények nagyon megnehezítették számukra, hogy helyesen járjanak el.

Lássuk be, sokszor nem könnyű a felek között igazságot tenni, mert úgy érezzük, nem is ugyanarra a kérdésre válaszolnak. Ez a véleménye Thomas Scanlonnak, korunk egyik legérzékenyebb és legkiválóbb erkölcs- és politikafilozófusának is. Legnagyobb hatású munkájában, az Amivel egymásnak tartozunk című kötetben amellett érvel, hogy ha meg szeretnénk érteni az ehhez hasonló vitákat, akkor különbséget kell tennünk a felelősség két különböző fogalma között.

Az első nagyjából megfelel annak, amit általában személyes felelősségen értünk: felelősnek lenni eszerint annyit tesz, hogy egy cselekedetünk vagy mulasztásunk, érzésünk vagy jellemvonásunk nekünk tulajdonítható, ezért megítélhetőek vagyunk miatta... A felelősség másik értelme – amit Scanlon érdemi felelősségnek nevez – ennél bonyolultabb összefüggéseket fejez ki. Amikor a másik érdemi felelősségére kérdezünk rá, nem úgy tekintünk rá, mint egy tőlünk tökéletesen független individuumra, hanem mint politikai közösségünk egy másik tagjára, a kérdés pedig – kicsit körülményesen fogalmazva – így tehető fel: vajon mi, mint közösség megadtunk-e mindent ennek az embernek, amit a méltányosság megkövetelt tőlünk, és így magára hagyhatjuk-e a cselekedete következményeképpen létrejött kárral?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 1. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • A stílus maga a… mi is?

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Napjainkban nemcsak személyesen, az utcákat pásztázva vagy egy rendezvényen fel-alá sétálva bukkanhatunk életünk párj

A filozófiában kevés a széles körű konszenzus - ezek egyikét azonban már Arisztotelész is megfogalmazta: a tényekkel

A Mentális Egészség Világnapját 1992 óta rendezik meg minden év október 10-én, a Lelki Egészség Világszövetsége kezde

Ma közel 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban. További 140 ezer gyereket bármikor elvehetnek a szüleitől.

Új rovatunkban első alkalommal Prof. Dr. Németh Dezső kutató pszichológust ültetjük virtuális kanapénkra, azzal a szándékkal, hogy tudományos, szakmai identitásuk mellett...