Volt egyszer egy szeparáció

A korai szeparáció fokozza a felnőttkori álmok negatív érzelmi töltését, ami depresszív tünetek párhuzamos fellépése esetén egészen a rémálmokig fokozódhat. A korai életkorban elszenvedett negatív érzelmi hatások némelyikéről eddig is tudható volt, hogy az a felnőttkori rémálmok melegágya. Ilyen például a szexuális abúzus vagy a testi bántalmazás… Az anya tartós távolléte a korai életkorban mindenképpen veszélyes a csecsemő vagy a kisgyerek szempontjából – az emberi történelem során legalábbis mindig így volt, és persze más emlősök kicsinyei sem képesek elboldogulni anyjuk nélkül életük első szakaszában.

Kérdés, hogy az anyától való korai elszakítás előidézheti-e a felnőttkori rémálmokat?

Távol a családtól, anya nélkül… Ez lehetne a mottója azoknak a kutatásoknak, megfigyeléseknek, amelyek az anyától való korai elszakadás hatásait elemzik. Freud követői megfigyelték, hogy az anya tartós távolléte károsan befolyásolja a csecsemő fejlődését, maradandó hatást gyakorol az embergyerek sorsára. René Spitz a lelencházakban élő gyerekek megfigyelése nyomán többek között arra a megállapításra jutott, hogy az anyától való tartós távollét jellegzetes viselkedésformákat vált ki: a megváltoztathatatlanba való beletörődés depresszívvé, lemondóvá teszik a gyermeket, ez pedig az érzelmi fejlődés súlyos zavarához vezethet… Nyilván mindenkiben fölmerül a kérdés: mennyi az az idő, ami már szeparációnak számít? A laboratóriumi patkányokkal kísérletező kutatók egyik „kedvenc” módszere az újszülött patkányok elkülönítése anyjuktól. Nos, az egyik ilyen rutineljárás során csupán napi három órára választották el anyjától a patkánygyereket, s azt tapasztalták, hogy már ennek lenyomata is megmarad a felnőtt patkány agyában és hormonális szabályozásában. Ez a modell alkalmas arra, hogy az ismételt szeparáció stresszérzékenységet fokozó, alvásszerkezetet módosító s az agy fejlődését károsan érintő hatásait megvizsgáljuk. A nyilvánvaló kérdésre tehát nehezen adható megnyugtató válasz – de kétségtelen, hogy a hosszabb ideig tartó szeparáció súlyosabb következményekkel jár…

Hirdetés

Az említettek fényében már csak fölösleges aprólékoskodásnak tűnhet az álmokkal való foglalatoskodás. Valójában azonban nem az. Tudvalévő, hogy az álmok érzelmi színezete összefüggésben áll a napközbeni jólléttel, a gyakori rémálmok pedig önmagukban is erőteljes hatást gyakorolhatnak a közérzetre. Ugyanakkor az álmok, főleg a rémálmok eredete nagyon sokszor a rejtély maga. Az életveszélyes helyzeteket átéltek ismétlődő, poszttraumás rémálmai még csak érthetőek, értelmezhetőek. De mit kezdjünk azokkal, akik gyakran élnek át rémálmokat anélkül, hogy ezek tartalma valamely konkrét élethelyzetre utalna? (Ez a gyakoribb egyébként.) Lehet, hogy ők is elszenvedtek valamit?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 2. számában olvasható

2011-02 lapszámban megtalálható