2011-02

Egy átlagosnak induló családi vacsora a családdinamikai folyamatok forrongó vegykonyhájává válik… Előbb-utóbb minden olyan téma és konfliktus felszínre tör és megmérettetik, ami egy családban egyáltalán elképzelhető: testvérféltékenység, árulás, a lojalitás kérdései, őszinteség, megbocsátás, politikai ellentétek.

A korai szeparáció fokozza a felnőttkori álmok negatív érzelmi töltését, ami depresszív tünetek párhuzamos fellépése esetén egészen a rémálmokig fokozódhat. A korai életkorban elszenvedett negatív érzelmi hatások némelyikéről eddig is tudható volt, hogy az a felnőttkori rémálmok melegágya. Ilyen például a szexuális abúzus vagy a testi bántalmazás… Az anya tartós távolléte a korai életkorban mindenképpen veszélyes a csecsemő vagy a kisgyerek szempontjából – az emberi történelem során legalábbis mindig így volt, és persze más emlősök kicsinyei sem képesek elboldogulni anyjuk nélkül életük első szakaszában. 

A megpecsételt mondatok az önértékelést, az énképet támadják, ezért lesznek maradandók. A hétköznapokban látszólag elsüllyednek, valójában azonban bármikor aktiválódhatnak... A sosem felejthető mondatok sokszor olyan támadások, amiket a rivalizációs düh, a féltékenység, az irigység vezérel… A hirtelen felbukkanó negatív érzelem olyan információ, ami – ha valóban ellentmond a hétköznapokban megélteknek – felülírhatja az addigi párkapcsolati „szabályokat”. 

Számos családi vacsora ment már tönkre a közös emlékek részleteivel kapcsolatos vitákon – mindannyian nehezen viseljük, ha a saját emlékeink hitelességét kérdőjelezik meg. Ezzel szemben az emlékezet működésével foglalkozó kutatások arra hívták fel a figyelmet, hogy az egyedi események rögzítéséért felelős epizodikus emlékezeti rendszer nagyon is pontatlan, nemcsak a kihagyásra hajlamos, hanem a betoldásra is.

A kutatások bebizonyították, hogy a korán elkezdett zenetanulásnak kimutatható hatása van az agy fejlődésére. Megmérték, hogy azoknak a fiataloknak az agyában, akik öt-hat éves korukban kezdtek zenét tanulni, megnőtt a két agyféltekét összekötő „kérges test” vastagsága. Több és átmérőjükben nagyobb rostok képződtek a két kéz finom beidegzésének gyakorlása eredményeként.

 Új élmények hatására általában folyamatosan újraíródnak régi emlékeink jelentései, ezzel együtt másképp is emlékezhetünk ugyanarra a dologra – tehát a múlthoz való viszonyunk folyamatosan változik. A nosztalgia pecsétjével ellátott emlékek azonban olyan zárványnak tűnnek, amelyek konzerválják múltunk bizonyos jelentésteli pontjait, anélkül akár, hogy annak tudatában lennénk. Így a nosztalgia olyan, mint egy nem újraírható CD: az általa hordozott emlékek szinte belénk vésődtek.  

A testünkhöz való viszony, a testünkről kialakított kép legszemélyesebb, legintimebb tapasztalásunk.