Néhány kultúrában a női mell különösen fontos része a szexuális vonzerőnek. Méretére olyan nagy hangsúly helyeződött a nyugati társadalmakban, hogy általános gyakorlattá vált a sebészeti úton történő mellnagyobbítás, mint a vonzerő növelésének egy lehetséges módja. Az amerikai plasztikai sebészek társaságának adatai szerint az Egyesült Államokban a mellnagyobbítás egyre népszerűbb: míg 1992-ben 32 607 ilyen műtétet végeztek, addig 2007-ben már 347 500-at...

A nyugati társadalmakban a szépségideállal kapcsolatos médiaüzenetek azt eredményezték, hogy az ideál belsővé válása és tárgyiasító hatása miatt a nők különösen veszélyeztetettek. A szépségipar alapvető üzenete ugyanis az, hogy a természetes női test nem megfelelő, nem elég szép, és különböző praktikákkal – fogyókúrával, testedzéssel és műtéti beavatkozással – meg kell változtatni. A veszély abban rejlik, hogy a nők nem látják át a szépségideálok működésének mechanizmusát, viszonylagosságát (természetesen a férfiak sem), és a médiaüzenetek nyomásának hatására szorongással élik meg saját testük ideáltól való eltérését. Aláásott önértékelésük éppen arra sarkallja őket, hogy szépségipari szolgáltatásokat és termékeket vegyenek (igénybe), amely azonban nem képes helyreállítani a megtépázott énképet, ellenben tartósan fent tudja tartani a saját magukkal kapcsolatos elégedetlenség érzését, és folyamatos vásárlásra késztet.

Napjaink női (testtel kapcsolatos) szépségeszményével kapcsolatban felmerül egy alapvető ellentmondás: úgy tűnik, hogy valamilyen fizikailag lehetetlen tulajdonság megszerzésére irányul. Az aktuális női szépségideál jól szemlélteti ennek a folyamatnak a valótlan aspektusát: a hatalmas mell és az extrém soványság együtt olyan természetellenes hatást kelt, amit szinte lehetetlen elérni műtéti beavatkozás nélkül.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 3. számában olvasható