Jelenlegi hely

Bridget Jones és társai Magyarországon

a szingliség azért okoz problémát, mert egyszemélyes csoportként működnek, egyszemélyes hiedelmeik vannak, és hűek, de csak önmagukhoz

Hazánkban is jelentősen felgyorsult a párkapcsolatokat érintő változások dinamikája: míg 1986-ban a 15 év feletti népesség 32,3 százaléka, 2000-ben már 46,2 százaléka volt egyedülálló… Többségük Stein tipográfiája alapján időszakos, nem választott szingli. Szeretnének párkapcsolatot, volt is már partnerük, csak átmenetileg élnek egyedül. A stabil, választott szinglik lényegesen kevesebben vannak; 281 megkérdezettből csak minden hatodik fiatal (17,1%) jelölte meg a szinglisége okaként, hogy nem akar tartós kapcsolatot. Ennek okát a szakemberek abban látják, hogy hazánkban a szinglik jelentős részének már van gyermeke egy korábbi kapcsolatából (a harmincas éveikben járó szingli nők körében kiemelkedően magas a gyermeküket egyedül nevelő anyák aránya), és a sok csalódás miatt már nem vállalnak fel egy új párkapcsolatot.

Jelen cikk témája a fiatalok körében egyre jobban terjedő sajátos életforma; a szingliség, amely a benne élők szerint közel sem olyan pozitív, mint ahogy azt a kívülállók gondolják. Ezért véleményünk szerint többet kellene tudományosan foglalkozni a jelenséggel, nem elégedhetünk meg a Bridget Jones s hozzá hasonló filmekkel, és a sztereotípiák elfogadásával.

Kialakulásának okaiként a következőket említhetjük:

1. Történelmi okok.. Az iparosodás előtti, tradicionális társadalmakban a nők még mind érzelmileg, mind gazdaságilag ki voltak szolgáltatva férjüknek, akivel legtöbbször nem szerelmen alapuló házasságot kötöttek (Utasi, 2004). A huszadik század jelentős változásokat hozott a nők helyzetében, mivel felbomlottak a korábban egyértelmű (nemi, nemzeti, társadalmi osztálybeli) identitások. A nők ekkor szembesültek először az önálló egzisztenciateremtés, a munkaerőpiacon való részvétel lehetőségeivel. Rendszeres viták zajlottak a feminizmusról, mivel feszültségek jelentkeztek a hagyományos és az újabb szerepek között. A nők gazdasági felszabadulása és az egyre gyakoribb válás azonban nem változtatott azon a társadalmi konvención, hogy a nők számára a szexuális kapcsolat szigorúan házassághoz kötött. Ez csak a fogamzásgátlás korszerűbbé tételével és biztonságos eszközeinek bevezetésével vált lehetővé, elfogadhatóvá (Cseh-Szombathy, 1991;Somlai, 1999, idézi Utasi, 2004). A tradicionális házassági szexuális morál változásához a vallási hatások csökkenése is hozzájárult, ezek után lényegében csak a párkapcsolati hűség elvárása maradt meg.

2. Az egyéni érdekek átalakulása. Az önmegvalósítás már nemcsak a férfiak számára fontos és elérhető, a nők céljai között is megtaláljuk (Szajkó, 2006). Jean-Claude Kaufmann szociológus szerint a nők magasra teszik a mércét, olyan férfiakat keresnek, aki elkápráztatja őket, udvarol nekik, de egyenlő félként is kezeli őket (Farkas, 2004). A társra, biztonságra vágyó egyén és a társadalmi környezet gyors változásából, a házasságok gyakori felbontásából eredő ellentét megviseli a fiatalok kapcsolatait. Sok fiatal csalódott a házasságban, ami abból is ered, hogy már két-három generáció megtapasztalta, milyen elvált szülők gyerekének lenni. Ezt a szenvedést pedig inkább elkerülik azzal, hogy függetlenek maradnak (Utasi, 2004).

3. A globalizáció hatása. Utasi (2004) felhívja a figyelmet arra, hogy a hajszolt életforma miatt kevesebb idő jut a kapcsolatokra, mert a társadalom többre értékeli a gazdasági sikert és a presztízst, mint a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokat. Emiatt lazulnak a rokoni, baráti és szerelmi kötelékek, az emberek sem kialakítani, sem megőrizni nem tudják többé a bizalmon, mély érzelmeken alapuló kapcsolatrendszerüket. A multicégek jól képzett, fiatal munkaerőket alkalmaznak, magas fizetéssel, viszont nemritkán tíz-tizenkét órás kemény munkát várnak ezért cserébe. A karrier lehetősége adott, egyre feljebb lehet haladni a ranglétrán, viszont a szabadidő egyre inkább korlátozott. Így a társas kapcsolatok háttérbe szorulnak, a munkahelyen kívüli ismerkedés lehetősége csökken (Szajkó, 2006).

A média komoly hatással van az értékek alakulására, az amerikai filmek (például a Szex és New York) és a reklámok egészen új mintákat állítanak a fiatalok elé. Kardos (2006) kifejezetten szinglibetegségről beszél, szerinte a szingli mint ideális fogyasztó, társadalmi ideál jelenik meg, annak ellenére, hogy ez egyénileg és társadalmilag is betegesen deszocializáló állapot, amelyet a társadalomra nézve hasonlóan veszélyesnek minősíthetnénk, mint a másik végletes fogyasztói modellt, a drogos fogyasztást. A filozófus szerint napjainkban a fogyasztói társadalom alapja mintha egyfajta „magányipar” lenne, amely rendkívüli mértékben termeli a magányt. A jelenség okaként a magánélet agresszív piacosítását, a fogyasztói társadalmi alapsémáknak való kiszolgáltatottságot jelöli meg.

A témával foglalkozó szakirodalomban szinte minden szerző másképpen definiálja a szingliket, más jellemzőket emel ki.

Hall és mtsai jellemzői szerint a szinglik 34-50 közöttiek, soha nem voltak házasok, jelenleg egyedül élnek, nincs kapcsolatuk, soha nem voltak gyerekeik. Az ezzel a témával foglalkozó vizsgálat megállapította, hogy az elmúlt 30 évben lényegesen nőtt az egyedül élő emberek száma az Egyesült Királyságban. Az egyszemélyes háztartások – melyet Hall és mtsai 1999-ben úgy azonosítottak, mint női, nagyvárosi, menedzser, profi, iskolázott, mobilis – száma majdnem megduplázódott 1971 és 2000 között (What is the problem of Singleness?). Utasi (2004) szerint „A single az állandó párkapcsolat nélküli, munkaerőként piacképes, munkában és szabad időben is aktív, jólétben élő egyedülálló fiatalok életformája”. Ám hozzáteszi, hogy Magyarországon a kép egy kicsit más, itt a szingli (egyedülálló, facér) többségében nem választotta ezt az individuális életformát, inkább a körülmények hozták azt. Tehát itt nem annyira életstílusról, mint életformáról beszélhetünk. Kőrössy Ágnes szociológus (idézi Farkas, 2004) szigorúbb kritériumokat támaszt a szingliséggel kapcsolatban, nála a szingli „nagyvárosban él, jellemzően 25-32 év közötti, diplomás, idegen nyelv(ek)et beszélő, a magyar átlagnál jobban szituált, értelmiségi, egyedül élő hajadon, aki egy-két párkapcsolat után most magányának és pénztárcája vastagságától függően a fogyasztói társadalom kínálta mintáknak is rabja”. Személyiségükre vonatkozóan azt feltételezi, hogy a szinglik jól tanultak, fontos volt számukra az iskola és a siker. Ebből kifolyólag a párkapcsolatot is egy megoldandó feladatnak látják, mint egy vizsgát vagy szakmai feladatot. Ezek az ismeretek azonban nem segítenek egy párkapcsolat fenntartásában. Kőrössy szerint az is komoly probléma, hogy a szinglik előtt nincs minta, ezért nem tudhatják, hogy ezt az utat folytatva milyen életük lesz, férjhez mennek-e valaha, lesznek-e gyerekeik. A témában elvégzett kutatások azt állapították meg, hogy manapság a leginkább nehéz felnőtté válni. Egyre nagyobb elvárásokat támasztanak a fiatalokkal szemben, nő a nyomás, valamint túl sok a választási lehetőség, és ez frusztrációhoz vezethet (Szvetelszky, 2003, idézi Szajkó, 2006).

A szinglik életvitelét összehasonlítva a tartós párkapcsolatban élőkkel, Stein (1976,1980) kiemelte az egyedülálló életformával járó pozitívumokat és negatívumokat.  25-45 év közötti fiatalokkal készített interjút, hogy megtudja, milyen jellegzetességek vonzóak vagy eltántorítóak számukra. A pozitívumok között szerepelt, hogy az egyedülálló életforma elősegíti a karriert, minden területen szabadabb életet tesz lehetővé, és változatosabb szexuális élményekben lehet részük. A negatívumoknál az egyedüllétet és a magányt emelték ki, aminek oka az lehet, hogy kortársaik nagy része már házasságban él (Carbery-Buhrmester, 1998, idézi Utasi, 2004).

A témában végzett kutatásokból kiderül, hogy eltérő pozitívumok és negatívumok szerepelnek a női és férfi szingli életformánál. A házasság például a férfiak szubjektív életminőségére kedvezőbb hatást gyakorol, mint a nőkére (Bernard, 1976, idézi Utasi, 2004). Ugyanakkor a szingli nők kevesebb pszichés problémával küzdenek, mint a szingli férfiak. 

A szingliség fajtái. Stein (1976) két dimenzió mentén határozta meg a szinglit. Az első (időbeli stabilitás) szerint létezik állandósult, stabil szingli, akinél végleges ez az állapot, és az átmeneti, vagy nem állandósult szingli. A második dimenzió (tudatosság) az egyén és a kialakult élethelyzet döntésének következtében jön létre: ezek szerint megkülönböztet választott és kialakult szingliket. Az első csoportba azok tartoznak, akik tudatosan választották ezt az életet, míg a másikba azok, akik valamilyen külső hatás miatt kényszerültek erre az életformára, például a számtalan kudarc miatti elkedvetlenedés vagy egy súlyos betegség (Utasi, 2004).

A szingliség Magyarországon. Hazánkban is jelentősen felgyorsult a párkapcsolatokat érintő változások dinamikája: míg 1986-ban a 15 év feletti népesség 32,3 százaléka, 2000-ben már 46,2 százaléka volt egyedülálló.(Forrás:KSH Életmód-felvételek, 1986/4 (N=9 186), 2000/4 (N=10 549) Az Amerikában, Franciaországban vagy Angliában élő szinglik és a magyar szinglik között több különbség is van. Míg ezekben az országokban a marketingstratégiák és iparágak – például a szórakoztató- és szépségipar – a szinglikre alapoznak, mert gyakran átlagon felüli vásárlőerővel bírnak, többet költenek magukra, mint a házasok, gyereket nevelők, addig Magyarországon a keresetek ezt kevésbé teszik lehetővé. Bár a nálunk is egyre inkább divatos lakóparkok megpróbálják a külföldi mintákat követni, amerikai konyhás egyszobás lakásokat is kínálnak, a banki lakáshitel- konstrukciók viszont nem az egyedülállóknak kedveznek (Farkas, 2004).

A magyarországi egyedülálló fiatalok többsége Stein tipográfiája alapján időszakos, nem választott szingli. Szeretnének párkapcsolatot, volt is már partnerük, csak átmenetileg élnek egyedül. A stabil, választott szinglik lényegesen kevesebben vannak; 281 megkérdezettből csak minden hatodik fiatal (17,1%) jelölte meg a szinglisége okaként, hogy nem akar tartós kapcsolatot. Ennek okát a szakemberek abban látják, hogy hazánkban a szinglik jelentős arányának már van gyermeke egy korábbi kapcsolatából (a harmincas éveikben járó szingli nők körében kiemelkedően magas a gyermeküket egyedül nevelő anyák aránya), és a sok csalódás miatt már nem vállalnak fel egy új párkapcsolatot (Utasi, 2004).

A szingliség veszélyei. Bagdy Emőke (2004) szerint a nők és férfiak napjainkban tapasztalható boldogtalanságának alapvetően a rosszul értelmezett emancipáció az oka. Az uniformizációból, a férfi érték „emberi normává” tételéből következik, hogy a nők átveszik a férfiak szerepét. Az egyenrangúság viszont gyakorlatilag csak a nemi szerepek összemosását jelenti. A fogyasztói társadalom a munkát állítja a középpontba, nemre való tekintet nélkül, mindenki felé elvárás a siker, versengés, és a győzelem. Az anyaság, a család összetartása, a rokoni kapcsolatok ápolása nem képviselnek társadalmi értéket. Mindezek hatására kezd csökkenni a nemek közti különbség, ami egyáltalán nem pozitív hatásokkal jár.

A szingliséget, mint társadalmi veszélyforrást említi Csányi Vilmos. Véleménye szerint a szingliség azért okoz problémát, mert egyszemélyes csoportként működnek, egyszemélyes hiedelmeik vannak, és hűek, de csak önmagukhoz. A mai társadalomban az emberek a létfenntartáshoz már nincsenek úgy egymásra utalva, van lakásuk, amiben van víz, villany és televízió, szinte minden automatikusan jön. Ezekért csak fizetni kell, nem szükséges hozzá hűség, szolidaritás. Csányi azt mondja, a szingli nem érzi jól magát ebben a helyzetben – annak ellenére sem, hogy ezt próbálja titkolni –, mivel az ember szociális lény, szüksége van embertársaira, és rá is szükségük van a körülötte élőknek. A hagyományos kultúrák megvédenek a kisiklásoktól, a szinglik nagy része viszont nem kapcsolódik a közös hálózatos kultúrához, ami a konfliktusokhoz megoldást kínálna. Az egyszemélyes csoportok kultúrája defektes, nem tartalmaz egységes hiedelmeket, közös akciókat és konstrukciókat, ezért tagjai tanácstalanul állnak az élet és a halál kérdéseivel szemben.

„Az örök élet tudatát az emberi léten messze túlnyúló közös kultúra nyújtja, aki ebből kiszakad, évtizedekig retteg az elmúlástól, holott leélhetné ezt az időt akár boldogan is” (Csányi, 2004).

 

Irodalomjegyzék

Bagdy E., Belső N., Popper P. (2004). Szeretet, szerelem, szexualitás. Sziget Könyvkiadó Bt., Budapest

Bernard, J. (1982). The Future of Marriage. Yale University Press, New Haven London

Carbery, J.- Buhrmester, D. (1998). Friendship and Nees Fullfilment during Three Phases of Young Adulthood. Journal of Social and Personal Relationships

Csányi V. (2004). Az ember elszakadt a természettől, de egyben saját természetétől is? Magányosan sodródó fiatalok és a család. http://www.orvosnet.hu/index.php?c=view&type=articles&id=249 Letöltés ideje:2007.X.10.

Cseh-Szombathy L. (1991). A családi értékek változása és ennek hatása a családi funkciók átalakulására. In:Utasi Á. (szerk). Társas kapcsolatok. Gondolat Kiadó, Budapest

Farkas T. (2004). A magyar szingli férjhez akar menni. Népszabadság, 2004.03.08.

Kardos G. (2006). Szinglitársadalom vagy szinglibetegség? http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/611/1/6/ Letöltés ideje:2007.X.24.

Somlai P. (1999). A sokféleség zavara: a családi életformák pluralizációja Magyarországon. Demográfia 1-2.

Stein, P. (1976). Single. Prentice Hall, Englewoode Cliffs

Stein, P. (1980). Single Life: Unmarried Adults in Social Context. St Martin’s Press, New York

Szajkó Sz. (2006). A szinglik jövője. In: Kristóf T. (szerk). A jövőkutatási fogalmaktól a „stratégián túl”-ig. MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája, Budapest

Szvetelszky Zs. (2003). A kapunyitási pánik. Népszabadság, 2003.01.15.

Utasi Á. (2004). Feláldozott kapcsolatok. MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest

 

A pályamunka szerzője a Károli Gáspár Református Egyetem harmadik évfolyamos hallgatója  

Share

Ez is érdekelhet

Napjainkban nemcsak személyesen, az utcákat pásztázva vagy egy rendezvényen fel-alá sétálva bukkanhatunk életünk párj

A filozófiában kevés a széles körű konszenzus - ezek egyikét azonban már Arisztotelész is megfogalmazta: a tényekkel

Milyen folyamatok vezetnek el ahhoz, amikor  a hosszú együttlét utáni szakítást, válást vagy a szeretett fél elveszté

 A szorongás ugyanis kismértékben megmenti az életet, még ha nagymértékben rettenetesen meg is tudja keseríteni.

Gyakori tünetei közé tartozik a menstruációs ciklus zavara vagy elmaradása, a nehezített teherbeesés, a petefészek po

Arra keresték a választ, hogy a Covid-19 járvány miatt bevezetett korlátozások miként változtatták meg az emberek fiz