Az előadó leizzadt, egy másodpercre a lélegzete is elakadt, de a megismételt előadás végére ismét magabiztosnak érezte magát. Már épp levette volna a fejéről a szemüveget, amikor a beépített hangszóróból újra meghallotta a terapeuta hangját: „Megint remek volt, így azt hiszem, készen áll még egy kis nehezítésre.” Hamar kiderült, hogy a „kis nehezítés” mit jelent: élete legrosszabb hallgatósága előtt kellett beszélnie. Néhányan késve érkeztek, mások váratlanul elhagyták a termet, többen a telefonjukba temetkeztek, és voltak, akik rosszallóan csóválták a fejüket. Az előadó kimerülten vette le a fejéről a virtuális realitás szemüveget, feszültsége azonban gyorsan csökkenni kezdett, ahogy a terapeutával átnézték teljesítményének mutatóit. A szemkontaktus ideje, a tekintetének iránya, a beszédsebessége, a szünetek és az elakadások száma, minden arra utalt, hogy az újbóli gyakorlások segítettek, és egyre sikeresebben tudja majd megtartani a valódi előadást. Főhősünk a virtuális realitás segítségével olyan módon tudott gyakorolni, ahogy az a hagyományos módszerekkel képtelenség lett volna.

VR a pszichoterápiában

A mesterségesen létrehozott, virtuális valóság képes olyan szimulált környezetet létrehozni, melyben lehetőség nyílik a különböző mentális problémák felmérésére, diagnosztikájára és kezelésére. A virtuális terápiák története a 90-es évek elejére nyúlik vissza, azóta rengeteg területen használták – leggyakrabban a fóbiák, fájdalmak, evészavarok, PTSD, addikciók kezelésében, illetve társas készségek fejlesztésére.

A fenti példában láthattuk, hogy a virtuális környezet egyik nagy előnye, hogy a terapeuta – vagy éppen a kliens maga – képes követni és kontrollálni a változásokat, ezáltal teljesen biztonságos terepet hozhatunk létre a változás számára. A VR fontos előnye a könnyebb elérhetőség: a repülésfóbia kezelésében például korlátozottak és s alkalommal gyakorolható a repülés élményével való megküzdés. Szintén előny a rugalmasság: ahogy azt a fenti példában láttuk, az előadói helyzetektől szorongó kliens például a virtuális térben sokféle helyzetet megtapasztalhat.

Szorongások és traumák

A pszichoterápiában a VR legjellemzőbb felhasználási módja a különböző fóbiák kezelése. A fóbia valamilyen indokolatlan, hosszan tartó és intenzív félelem bizonyos tárgyak, élőlények vagy helyzetek jelenlétében (olykor már az elképzelésük is kiváltja a félelmet). A fóbiák kezelésének alapja általában az úgynevezett expozíciós terápia, melynek során a félelmet keltő ingernek ellenőrzött körülmények között teszik ki a klienst, így megtapasztalhatja, hogy akkor sem következik be az előre elképzelt és szorongáskeltő esemény, ha megközelíti félelme tárgyát. A VR-terápia megjelenése előtt erre kétfajta lehetőségünk volt: a páciens egy imagináció során elképzelhette, hogy a félt inger közelében van, vagy ténylegesen szembesülhetett a félelem tárgyával. Ha például a szorongás a liftben való utazásra vonatkozott, akkor az expozíció jelenthette azt, hogy elképzeli a liftben való utazást, vagy azt, hogy – a terapeuta segítségével – ténylegesen beszáll a liftbe. A VR-terápia új lehetőséget jelent az expozícióra, és a vizsgálatok szerint kifejezetten hatékony a fóbiák csökkentésében. Ezt a terápiás formát leggyakrabban a magasságtól, pókoktól, szűk terektől, vezetéstől és repüléstől való félelem esetén használják.

A szorongások kezelése mellett poszttraumás stressz szindróma (PTSD) esetében is hatékonyan működik a virtuális környezet. PTSD esetén valamilyen súlyos, traumatikus (pl. baleset, háború) eseményt követően jelentkezik hosszan tartó szorongás, készenléti állapot, illetve elkerülés. A VR képes olyan környezet létrehozására, melyben a kliens a terápia biztonságos kontextusában tudja átélni a traumát okozó eseményt, és a számára megfelelő tempóban, kontrollált körülmények között tud habituálódni hozzá, illetve képessé vállhat átértékelni, átkeretezni a történteket.

Fájdalomkezelés

Kutatások szerint a VR jól használható a fájdalom kezelésében is. Az eddigi kutatások elsősorban égési sérültek és rákos betegek esetében igazolták ezt a hatást: úgy tűnik, hogy a betegeknek nemcsak hogy csökkent a fájdalomérzete, de a fájdalmas beavatkozás idejét kevesebbnek becsülték a valóságosnál. Magyar vonatkozása miatt mindenképp érdemes megemlíteni az OncoVR alkalmazást (oncovr.hu), melynek célja, hogy javítsa a kórházban fekvő gyerekek életminőségét, és csökkentse átélt fájdalmuk intenzitását. Így írnak a honlapjukon erről: „A kalandjáték főhőse Mendi, az OncoVR kabala sárkánya. Ő segít kiragadni a szürke és nyomasztó kórház falai között fekvő gyermeket a valóságából. A VR-szemüveget felvéve a gyermek egy kincses szigetre kerül, ahol számos feladatot kell megoldania, hogy legyőzze a rátámadó gonosz sejteket. A 360°-ban belátható világban elmerülve a gyerekek kizárják aktuális testi és szellemi problémáikat és a kórház által esetlegesen keltett negatív impulzusokat.”

Evészavarok és pszichózisok kezelése

Az evészavarok kezelésében elsősorban két területen alkalmazható a virtuális realitás. Egyrészt segíthet módosítani, reálisabbá tenni az ezzel küzdő irreális testképét, másrészt a kliens gyakorolhatja a hatékony viselkedést azokban a helyzetekben – vendégség, étterem-látogatás –, ahol ellenállhatatlannak érzett, kívánatos ételekkel szembesül.

Pszichózis esetén a páciens kapcsolata megszakad a valósággal. Gyakoriak a hallucinációk, téveszmék, a betegek gondolatmenete gyakran követhetetlenné, beszédük rendezetlenné válik. Sokszor visszahúzódóbbak lesznek, és nehezebb velük kommunikálni. A VR-technológia alkalmazható ezen zavarok felmérésében, segíthet a társas készségek fejlesztésében, illetve a pszichotikus tünetek hatékonyabb kezelésében. A társas készségek fejlesztésével kapcsolatban dr. Vass Edit és kollégái alkalmazását, a Virtual Reality-based Theory of Mind Interventiont említhetjük példaképp, amely fejleszti a szkizofrén betegek kommunikációs és érzelemészlelési, mentalizációs készségét. A pszichotikus tünetek kezelésével kapcsolatban az úgynevezett avatárterápia hatékonyságáról született a legtöbb kutatás. Lényege, hogy a hanghallucinációkban szenvedő páciens egyfajta digitális reprezentációt (avatár) társít, és a vele való interakció segítségével megtanulhat új viszonyt kialakítani: a korábban fenyegető és kontrolláló hangok egyre inkább a páciens kontrollja alá kerülnek, és kevésbé tűnnek ijesztőnek.

A technológia alkalmazása időseknél

Elöregedőben lévő társadalmunk számos kihívással küzd: az időskori egészségi problémák mellett ide tartoznak az egyre dominánsabb fizikai és kognitív korlátok, valamint az időskori szociális izoláció. A geriátriai területén a VR-technológia új lehetőségeket kínál a személyre szabott terápiákban, a prevencióban és a rehabilitáció területén. Számos kutatás igazolja, hogy a VR-technológia az idős korosztálynál is hatékonyan alkalmazható a szorongás és depresszió kezelésében, segíthet az élmény- és aktivitáshiány csökkentésében, és hatékony lehet az időskorban gyakran megjelenő kognitív hanyatlás kezelésében is, mivel rugalmas és inspiráló közegben teszi lehetővé a kognitív funkciók gyakorlását. Ez az Alzheimer-kórral vagy más demenciával élő betegek esetén is igaz.

Vannak mellékhatások?

Mint ahogy minden terápiás technika esetén, úgy a VR-terápiával kapcsolatban is figyelembe kell venni a használat potenciális mellékhatásait, veszélyeit.

1. Kiberbetegség: A tengeribetegséghez hasonló tünetegyüttes, mely a VR-szemüveg viselése közben, illetve után jelenhet meg, és leginkább fejfájásban, szédülésben, hányingerben és bizonytalanságérzésben nyilvánul meg. Az emberek 22–80%-nál jelentkezik ez a probléma.

2. Mint minden olyan beavatkozásnál, ahol valamilyen technikai eszközt (is) használunk, úgy ebben az esetben is számolnunk kell nehézségekkel. A VR-szemüvegek viselése a legtöbb ember számára kényelmetlenné válik egy idő után, de ugyanígy számolnunk kell a hardverhez, illetve a szoftverhez kapcsolódó potenciális problémákkal (pl. lemerülés, lefagyás, lassú internetkapcsolat).

3. A Próteusz-hatás azt jelenti, hogy a digitális térben minket képviselő avatárunk fizikai megjelenése hatással lehet az ott mutatott viselkedésünkre. Ennek hátterében az a hiedelem áll, mely szerint mások az avatárunk megjelenése alapján valamilyen adott viselkedést várnak – mi pedig hajlamosak vagyunk ennek a sztereotip elvárásnak megfelelően viselkedni. Nevét a görög istenről kapta, aki képes volt bármilyen formát felvenni, akár állati vagy növényi külsőt is.

4. A VR-technológia erős bevonódást kiváltó jellege miatt felmerülhet az a kérdés, hogy mekkora függőségi potenciállal rendelkezik. Egyelőre kevés kutatás született a kérdéssel kapcsolatban. Barreda-Ángeles és Hartmann 2022-ben azt találták, hogy egyelőre a VR-felhasználók ugyanolyan arányban mutatnak kompulzív jellegű használatot, mint más digitális készülékek és felületek felhasználói (2–20%). Adataik szerint azonban a függő jellegű használat erős bejóslója az, hogy a felhasználó mennyire érzi „megtestesülve” magát a virtuális térben. A jövőben a VR-technológia fejlődésével párhuzamosan azzal is számolnunk kell, hogy nőni fog a függőségi potenciál.

5. Bármilyen terápiás intervencióról legyen is szó, elengedhetetlen, hogy a kliens biztonságban érezze önmagát és az általa megosztott érzéseket és gondolatokat. Amikor a terápia a rendelő falai közül ki-/átlépett az online térbe, már megtapasztaltuk, hogy ez az adatbiztonsággal és privacyval kapcsolatban milyen komoly kérdéseket vet fel. Ha a terápia a virtuális térben zajlik, az ilyen jellegű kérdésekkel hatványozottan kell majd foglalkoznunk.
A disztópikus science fictionök világában a VR-technológia általában a sanyarú valóságtól való menekülés eszköze, amely elidegeníti egymástól az embereket. A valóságban a jól használt virtuális realitás hatékonyan segítheti az emberi fejlődést és gyógyulást. Legyen szó egy előadás gyakorlásáról, egy traumatikus emlék feldolgozásáról vagy valamilyen félelmünkkel való szembenézésről, a virtuális tér biztonságos közege segíthet abban, hogy teljesebb életet élhessünk a valóságban.

Mikor alkalmazható?

A Society for Virtual Reality Therapy (VR Terápia Társaság) összefoglalója szerint a terápia során a következőkben alkalmazható a virtuális realitás:

1. Diagnózis – A „klasszikus” terápiás elrendezésben a terapeuta a kliens elmondása alapján méri fel a tünetek súlyosságát. A VR teremtette környezetben viszont a terapeuta „élőben”, a virtuális környezetben figyelheti meg a kliens reakcióit.

2. Képességfejlesztés és gyakorlás – VR-környezetben a kliens biztonságosan gyakorolhat különböző képességeket, legyen szó kommunikációról, relaxációról vagy épp kognitívkészség-fejlesztésről.

3. Expozíciós terápia – A kliens a VR-környezetben kontrollált módon szembesülhet a legkülönbözőbb félelmetesnek megélt (és ezért korábban elkerült) helyzetekkel és tevékenységekkel. Az expozíció jellemzői pontosan személyre szabhatóak és alakíthatóak (például társas szorongás esetén a személlyel együtt lévő személyek száma).

4. Relaxáció, megerősítés, „biztonságos hely” – A VR-ban átélhető kellemes környezetek és élmények egyrészt segíthetik a relaxáció gyakorlását, másrészt lehetőséget adhatnak egy olyan „biztonságos hely” megélésére, amely megterhelő élmények után csökkentheti a kliens feszültségét és szorongását.

5. Otthoni gyakorlás – Ha a kliens otthon is hozzáfér VR-eszközhöz, akkor ez segítheti az ülések közti gyakorlást és készségfejlesztést.

Szondy Máté klinikai szakpszichológus, családterapeuta, mindfulnessoktató