Ennek megfelelően ugyanis hajlamosak vagyunk hozzánk hasonló vonásokkal rendelkező romantikus partnert választani – és mint kiderült, ez különösen igaz a nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkezők esetében. „Az ilyen egyének leendő partnerükben azt keresik, amit saját magukban is látnak – nevezetesen, hogy inkább önmagukkal, mint a másikkal van elfoglalva” – írják a szerzők a Personality and Individual Differences c. folyóiratban.

A University of Warsaw kutatásában részt vevő párok egyharmada házasságban élt egymással. Kérdőívet töltöttek ki, mely a nárcizmus grandiózus típusára vonatkozó tételeket tartalmazott (dominanciára való hajlam a társas kapcsolatokban, magas önbecsülés és a saját képességek túlbecsülése; pl. „Természetadta képességem van mások befolyásolására” vagy „Szeretek elismerést kapni”).

A párok tagjai egymáshoz jelentősen hasonló pontszámokat értek el, ezzel igazolva a vizsgálati feltevést. És ez még nem minden! A résztvevők intelligenciaszintjét is mérték, illetve ezzel kapcsolatos becslést is kellett tenniük – melyekből több érdekes eredmény született. Először is, a nárcisztikus férfiak és a nők egyaránt hajlamosnak bizonyultak arra, hogy túlértékeljék ezt a jellemzőjüket. Továbbá, az ebbe a csoportba tartozó nők átlagos intelligenciája egyrészt túlszárnyalja szerényebb társaikét – ez a tendencia a férfiak körében viszont nem jellemző. Másrészt pedig, ők inkább az intelligenciára helyezik a hangsúlyt párkereséskor, ellentétben a hasonló vonásokkal rendelkező férfiakkal, akik a fizikailag vonzó partnert részesítik előnyben. Végül, de nem utolsósorban: a kutatás során nem találtak arra szolgáló bizonyítékot, hogy a nárcizmusnak bármi köze lenne a párkapcsolattal való elégedettséghez. Amit viszont méltán nevezhetünk a sors iróniájának: a viszony kielégítő volta a partner boldogságának fokával mutatott együttjárást...