A XXI. században más irányba tolódott el a modern társadalmi berendezkedés, mint évtizedekkel korábban. Manapság még kijelenthető, hogy családalapú társadalomról beszélhetünk? Hazánkban hogyan alakul a gyermekvállalás időzítése?

Ma Magyarországon már nem általános a klasszikus családmodell. Ennek oka egyrészt a válások magas aránya és az egyszemélyes háztartások nagy száma. Másrészt hazánkban, illetve általában a fejlett nyugati típusú társadalmakban megnőtt azoknak a nőknek a száma, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, gyermeket szeretnének, a gyermekvállalásban viszont komoly nehézségekbe ütköznek. Ennek hátterében az áll, hogy a társadalmilag lényegesen későbbre tolódott gyermekvállalási szándékot a biológiai változások csak nagyon kis mértékben tudták lekövetni.

Ha egy pár a nő 40 éves kora körül vállalja első gyermekét, majd az ő gyermekük szintén a késői gyermekvállalás mellett dönt, akkor a kutatási eredmények szerint alapvetően változnak meg a családon belüli hagyományos generációk közötti kapcsolatok. Legtöbb esetben egy 80 éves korú nagyszülő már nincs olyan egészségi állapotban, hogy rendszeresen aktívan részt tudjon venni az unokái életében, ami más generációk közötti viszonnyal jár, mintha korábban, 60-70 éves korában találkozna egy ember a nagyszülői örömökkel. Kevésbé tudnak segítő szerepet vállalni a gyermeknevelésben, a korábbi évtizedekben szinte általános generációs együttélés, a generációk régebben szokásos tehermegosztása kevésbé működtethető. Osztrák kutatók rendkívül sokat foglalkoznak az utóbbi években az úgynevezett aktív idősödés témával. Ennek háttere, hogy nőtt az emberek várható élettartama, és ezzel párhuzamosan nőtt a nyugdíjba vonulási korhatár is. Az aktív élettartam és a jó egészségügyi állapot viszont nem tolódott ki ehhez hasonló mértékben. Ebben is megfigyelhető tehát egy biológiai korlát, csakúgy, mint a késői gyermekvállalás esetében.

Más európai jóléti társadalmak viszonylatában, hogyan alakul a gyermekvállalás időzítése?

Amit a családmodellek változása, a gyermekvállalás időzítésével összefüggő társadalmi dinamika tekintetében Magyarországon tapasztalunk, általános folyamat. Ráadásul nem csak a nyugati társadalmakban, hanem az ázsiai társadalmakban is megfigyelhető. Olyan helyeken is, ahol még 20-30 éve a magas gyerekszám volt a jellemző – nemcsak az évtizedeken keresztül egygyermekes családmodellt alkalmazó Kínára kell gondolni, hanem például Koreára vagy Japánra is. Ezekben a társadalmakban még gyorsabb az idősödés folyamata, mint számos európai országban.

Kiemelendő még, hogy a késői gyermekvállalás népesedési következményeiben a nyugat-európai társadalmaknál erősebben érintettek a sokszor negatív vándorlási egyenleggel rendelkező kelet-európai országok. Többek között Bulgária vagy a háború előtti Ukrajna esetében is megfigyelhetőek voltak a nyugatias életrendbeli vágyak, a nők viszonylag magas iskolázottsága és a nagyon alacsony születésszám. A szociális ellátórendszer helyzete, a gyermekvállalási költségek jövedelemhez mért magas szintje, az anyagi bizonytalanság olyan tényezők, amelyek mind-mind szerepet játszanak a gyermekvállalás kitolódásában.

Európai összehasonlításban azokban az országokban figyelhető meg magasabb születésszám, ahol nagyon magas az alapvető jövedelem-biztonság.

Fotó: Bartha Attila

Hol tartunk a női és férfi esélyegyenlőségi célkitűzések tekintetében? Milyen mértékű változások figyelhetőek meg az elmúlt évtizedekben és mi várható a jövőben? Milyen irányban haladunk?

A családok harmonikus működésének és a nemek közötti esélyegyenlőségnek kialakulhat egy sajátos csapdája. Ha a nők munkavállalása nő a fizetett munkaerőpiacon, de eközben az otthoni munka mennyiségében nincs változás, akkor az esélyegyenlőség valójában még csökkenhet is a kenyérkereső férfi és háztartásbéli nő sémához képest. Hiszen ez esetben két kenyérkereső van és a nő végzi pluszban az otthoni gondoskodási teendőket is. A megoldás az lehet, ha jelentősen emelkedik a férfiak otthoni, háztartási szerepvállalása. A különböző időmérleg kutatások alapján viszont az látszik, hogy Magyarországon és a kelet-európai országok többségében kevés változás történt ezen a téren a XXI. században. Családi szinten ott van apró elmozdulás, ahol a nők is és a férfiak is magasan képzettek: ilyen esetekben megfigyelhető, hogy a férfiak tudatosan nagyobb szerepet vállalnak az otthoni teendőkben.

Társadalmi szempontból persze egyértelműen jó, hogy emelkedett a nők szerepvállalása a fizetett munkaerőpiacon. Azt is tudjuk, hogy a nők a fiatalabb generációkban már képzettebbek a férfiaknál - ez Magyarországon és az európai országok döntő többségében is így van. Fontos társadalompolitikai feladat azonban, hogy megmaradjon az egyensúly, hiszen a jelenlegi folyamatok olyan jövőképet tárnak elénk, amelyben a nők iskolázottsági előnye tovább nőhet a férfiakhoz képest. Mondhatjuk azt is, hogy egy új megoldandó feladat áll előttünk esélyegyenlőségi szempontból, hiszen azt látjuk, hogy a magasabb iskolázottságú nők nehezen találkoznak az alacsonyabb iskolázottságú férfiakkal. A megoldás pedig nyilván nem az, hogy a nők ne járjanak iskolába, hanem azon kell gondolkodni, hogy milyen eszközökkel lehet segíteni abban, hogy a férfiak képzettségi lemaradása, iskolai lemorzsolódása csökkenjen.

Érdemes tanulni a balti országok esetéből, amelyek nem is olyan rég még szélsőségesen rossz demográfiai adatokkal rendelkeztek: alacsony születésszám, valamint magas alkoholizmus és öngyilkossági arány volt jellemző a Baltikumban. Tudatos és igen progresszív, észak-európai mintákra figyelő esélyegyenlőségi politikát kezdtek el ugyanakkor folytatni, amelynek fontos része volt a nemek közötti egyenlőségi ideál érvényre juttatása. Jórészt ennek eredménye lehet, hogy Észtországban már elindult a népességnövekedés. Amennyiben a nők növekvő iskolázottsága mellett megjelennek az esélyegyenlőségi szempontokra épülő ösztönzők, akkor várható, hogy a gyermekvállalási hajlandóság is elkezd emelkedni.

A nemzetközi körkép, a demográfiai tendenciák és az esélyegyenlőségi mutatók alapján az látszik, hogy nemcsak a nők munkaerőpiaci szerepvállalását szükséges ösztönözni, hanem ezzel párhuzamosan a férfiak otthoni szerepvállalását is.