Az utóbbi években a korábbiakhoz képest sokkal többet hallani a sportpszichológiáról és a sportolók mentális felkészültségének fontosságáról. A saját karriered során mi volt az első pont, ahol megérezted, megértetted ennek fontosságát?

Egerben, ahol felnőttem, szerencsére olyan edzők vettek körül, akik foglalkoztak ezzel a területtel is. Így a sportolói létem legelején megtanultam a mentális felkészültség fontosságát. Elég hamar megtapasztaltam, milyen igaza van az edzőimnek, mert egy sportolónak valójában a legerősebb fegyvere az elméje. Fizikálisan nincs nagy eltérés, nem az dönt. Ha nincs meg a megfelelő mentális állapot, az nagyon le tudja húzni a testi felkészültséget, akár le is nullázhatja. Minden eshetőségre fel kell készülni, a kudarcra éppúgy, mint a győzelemre, és ezeket a helyükön kell kezelni. Persze ez az élet egyéb területein is így van. A felnőtt csapatban is jó kezekbe kerültem, dr. Csernus Imre volt a csapat pszichiátere, és voltak összetartások is, ami sokat segített. Akkor persze nem éreztem, hogy mennyire meghatározó lesz ez a karrieremben, de visszatekintve azt gondolom, ez megadta az egész életem és pályafutásom alapjait. Ennek köszönhetően tudok nagyon sok helyzetben higgadt és nyugodt maradni, és megfelelő döntéseket hozni.

Milyen arányban dönt a testi és lelki felkészültség az élsportban?

Nagy arányban van jelen a lelki, a mentális felkészültség. Én nagyon megérzem, ha valami nincs százszázalékosan rendben a fejemben. Fontos a kiegyensúlyozottság, hogy ne legyenek hullámzó teljesítmények. A magabiztosságot pedig az edzéseken lehet megszerezni. Aki egy-egy mérkőzésből táplálja ezt az önbizalmat, az nagy bajban van, hiszen a legsikeresebb karrierben is vannak hullámvölgyek, így ha nincs egy stabil alap, akkor az első rossz mérkőzésen nagyon megroppanhat valaki. A profi sportolói élethez az edzésen kívüli élet is szorosan hozzátartozik. A magánélet, a táplálkozás, az, hogy a szabadidőt hogy töltjük el, a megfelelő pihenés.

Mi az, amiben számodra igazán fontos segítséget adott a sportpszichológus?

Egerben rendkívül jó alapokat kaptam, és nagyon sok könyvet is olvastam a témában. Megtanultam, hogy nálam mi működik, mi kell nekem. Én téthelyzetekben, fontos meccseknél is jobban szeretek higgadt maradni, de van, akinek az segít, ha ezerrel pörög és kiabál, hergeli magát. Mindenki különbözik, mindenkinek más segít. Talán tizenévesen jobb elkezdeni ezen dolgozni, mert egy idősebb ember már nem tud magán olyan könnyen változtatni.

Mi az, ami téged általánosságban motivál? Vagy mindig a következő elérendő célra fókuszálsz?

Általánosságban a család motivál, az ő boldogságuk, hogy nekik mindenük meglegyen. Nekem ez a legfontosabb most. Hét hónapja született meg a kisfiunk, s ez sokat változtatott a szemléletemen. Napról napra azért igyekszem jobb és jobb lenni, mert tudom, a sikeres sportkarrierrel olyan hátteret tudok a családunknak teremteni, ami biztonságot, biztos jövőt jelent. Erre fókuszálok, ezért dolgozom azon, hogy napról napra jobb legyek, felkészült fizikálisan és mentálisan is. Csak így lehet a karriert minél tovább nyújtani, nincs meg az egyik a másik nélkül, ha bukik bármelyik része, akár évekkel megrövidül a pályám. A gyermekkori álmom az volt, mint minden élsportolónak, hogy olimpiai bajnok legyek. Bár tavaly az olimpiai bronz meglett, az olimpiai éhségemet ez nem szüntette meg. A családom mellett ez segít abban, hogy motivált legyek. De ahogy a kérdés is utalt rá, nem lehet mindig a nagy képet nézni, a legjobb módszer az, ha a következő edzés, a következő nap, a következő mérkőzés van szem előtt. Folyamatosan kell építkezni.

Mennyire sok idő „helyre rakni” egy-egy vesztett mérkőzést?

Sok múlik azon, hogy milyenfajta vesztett mérkőzésről van szó. Egy sima bajnoki szezonközi meccs, ahol nem jött ki a lépés, kicsit megcsúszott a csapat, három ponttal kevesebb van a táblázatban, de semmi komolyabb következménye nincs, az igazán nem számít. Ezzel szemben más, ha azokról a bizonyos negyeddöntőkről, elődöntőkről, döntőkről van szó, ahol egy meccsen múlik minden. Ezek természetesen nehezebben helyre rakhatók. De ahogy lefújják a mérkőzést és kikaptunk, azon vagyok, hogy ne vigyem ezt magammal. Tudatosítom, hogy ez a sport velejárója, és az uszodából kilépve lezárom az ott történteket.

Más a motiváció és a mentális készültség, odafigyelés, ha egy válogatott- vagy egy bajnoki meccsre készülsz?

Számomra nem más, én szeretek itt is az egyensúlyra törekedni. Szerintem a gond ott kezdődik, ha elkezdjük túlmisztifikálni az adott mérkőzést, és beengedjük a külső hangokat, hatásokat. Olyankor könnyebb elbukni, hiszen terhet rak az emberre akár a szurkolói nyomás, akár a hazai pálya, akár az, hogy „márpedig a magyar válogatottnak a döntőben a helye”. Ha minden meccsre teljes mértékben odateszi magát valaki, és mindig a következő meccs a legfontosabb, akkor lehet stabilitást elérni, és akkor jöhet a siker.

Mentálisan erős játékosnak tartod magad? Mennyit fejlődtél a pályád során, és mi segített?

Igen, higgadt és feszes tudok maradni téthelyzetekben. Ezt annak köszönhetem, hogy 16-17 éves korom óta erre áldoztam mindent, az egész életem a vízilabda. Ha az ember napról napra foglalkozik vele, akkor tud fejlődni, erősödni, nem szabad elveszíteni a fókuszt, ahogy a testi felkészülésnél sem lehet kihagyni az edzést.

Mennyi szerepe van az edzőnek, egy adott csapattársnak, a családnak, barátoknak egy sportoló mentális felkészülésében?

Óriási szerepe van a körülötted lévő embereknek. Nagyon könnyen le tud valakit húzni, romboló tud lenni egy-egy rossz csapattárs, edző vagy bárki a magánéletben, aki rossz energiákkal bír. Nagyon kritikus és fontos szempont, ha nem jössz ki egy csapattárssal, sajnos saját tapasztalat. Az edző szerepe vitathatatlan, ő az, aki az egész csapatra hatással van, de éppilyen fontos a család is, a hátország. A feleségem, Fruzsi hatalmas segítség. Érdeklődő, és maximálisan támogat, tudja, mikor mire van szükségem, pihennem kell-e, vagy épp az segít, ha kis motivációs beszédet tart. Mindig maximálisan mellettem van, és nem túlzás azt mondani, hogy ő az egyik legfontosabb csapattársam a magánéleten túl is.