Jelenlegi hely

„Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

közös bennük, hogy a függést és az ezzel kapcsolatos infantilis biztonságérzetet összetévesztik a szeretettel

Labilis önértékelésű, kívülről sikeresnek tűnő, alapvetően nárcisztikus személyiségű férfiak szívesen választanak dependens, passzív-agresszív nőt. 

Egy ilyen kapcsolat kölcsönösen kielégíti a felek függőség-igényeit, és sokkal inkább szól regresszív kapcsolati igények/szükségletek kielégítéséről, semmint érett felnőtt típusú, szeretet alapú elköteleződésről. A felek éretlenségéből adódóan közös bennük, hogy a függést és az ezzel kapcsolatos infantilis biztonságérzetet összetévesztik a szeretettel. Ennek az éretlenségnek nagy szerepe van a kapcsolat stabilitásában, időtállóságában…

E férfiaknak kevés az érzelmi tartalékuk az esetlegesen általuk szított konfliktusok „pufferolásához”, a biztonságot adó, biztonságos függesztést nyújtani tudó férfi szerepe pedig lelki egyensúlyuk fönntartásának sarkalatos pontja. Ezek a férfiak küzdenek megoldatlan szeparációs félelmeikkel – már pusztán a konfliktus elképzelése is velőig hatoló borzongással jár, a konfrontáció potenciális következménye már-már végzetes: ha elhagyják őket, egyik alapvető (nárcisztikus) érzelmi táplálékuktól fosztják meg őket, amit nem kockáztatnak. Nem merik megtenni, mert ha senki sem látja bennük az elképesztően biztonságos függést biztosítani tudó nagyszerű hímet, akkor összeroskadnak, mint a kislábosban a hó…

A passzív-agresszív módon működő ember jellegzetessége, hogy a környezetével szeretné magát jónak és áldozatkésznek láttatni, és ennek megfelelő visszajelzéseket kapni. A környezet visszajelzései azonban nem lehetnek spontának, mert a passzív-agresszív már az elővételezett jutalom (a visszajelzés, és annak tartalma) fényében kezd neki a tevékenységnek, legyen szó főzésről, programszervezésről, bármiről. A tudattalan lelki rétegekben egy kisgyerek működik bennük, akit anyuka (illetve annak mindenkori helyettese) majd jól megdicsér, ha ők szépen kitakarítanak, elmosogatnak, etc. A visszajelzések elmaradása sértődéshez, (a környezet) számonkérés(é)hez vezet, mert ha nem érkezik megfelelő mennyiségű dicséret, akkor ő magára marad egy (belsőleg) leértékelt énnel, ami nagy és kellemetlen tartalmú (értékvesztettség-érzéssel járó) feszültséget kelt, amitől gyorsan meg kell szabadulni. És kezdődik a kör elölről…

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 5. számában olvasható.

Share

A Mindennapi Pszichológia
2021. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2021 június–július

  • A tudás hatalom?

  • A nagy Ő nyomában

    „Álom vagy – vagy valóság?

  • „Egyedül maradtam - és most boldogabb vagyok”

  • Megbízom benned, de ugye adsz kódot a telódhoz?!

    „Alacsony önértékelés – kóros féltékenység?!

  • KÖRVONAL – „Valahogy mindig azt érzem, hogy a végén helyükre kerülnek a dolgok”

    „Beszélgetés dr. Tárnok Zsanettel

  • Légy önmagad!

    A Selbst titkai

  • A stílus maga a… mi is?

  • Legyetek (mindig) jók?

    Nárcisztikus szülők gyerekei – az anya szerepe

  • MIPSZICSKE – Gyakorlati útmutató szülőknek!

    „Szorong az iskolától – hogyan segítsünk gyermekünknek?

  • A jól (félre)ismert depresszió

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Adatközlőink a szakítás indokaként egy igen prózai okot neveztek meg; azt, hogy szerelmüktől nem kaptak kódot okostelefonja képernyőzárjának feloldásához.

A tökéletességre törekvés az élet több területén, így a sportban is hasznosnak bizonyulhat.

Amikor hűséges olvasóink kezükbe veszik októberi számunkat, a Főszerkesztő előszava mellett egy új – sokak számára ta

A tökéletességre törekvés lehet motíváló hatású, amíg megmarad a törekvések szintjén.

A nárcisztikus szülő a gyermekére mint önmaga meghosszabbítására, személyisége „kihelyezett tagozatára” tekint, nem v

Milyen folyamatok vezetnek el ahhoz, amikor  a hosszú együttlét utáni szakítást, válást vagy a szeretett fél elveszté