Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándéka. Vannak szerencsés alkatok, akiket mindig szerencse ér, és vannak olyanok, akiket üldöz a balszerencse. A felszíni olvasat szerint a szerencse tisztán külső tényező egy élet belső összefüggéseihez képet. Nincs-e azonban a szerencsének mélyebb kapcsolata olyan fogalmakkal, mit a játék, a sors, a kiszolgáltatottság, a jellem, sőt a kultúra?

Vannak olyan emberek, akik annyira kilátástalannak érzik az életüket, hogy már csak a szerencsében bíznak. Aránytalanul sok pénzt tesznek kockára valamilyen játékban és irracionálisan reménykednek. Ez egy kiüresedett egzisztenciális állapot: ha valaki már csak a vakszerencsében bízik, akkor tulajdonképpen semmiben sem bízik, sem önmagában, sem a környezetében, csak valamilyen „isteni” közbeavatkozásban. A szerencse ekkor már nem csupán külső járuléka az értelmes és egyensúlyban lévő életnek, hanem az egyetlen megoldássá, az egyetlen lehetséges kiúttá válik... A közösség nélküli, magára hagyott, munkájától elidegenített, lehetőségeitől megfosztott modern ember egyetlen reménysége, hogy teljesen irracionális módon egyszer rámosolyog a szerencse: megnyeri a lottó ötöst, vagy híressé válik. Az irracionális reménykedésnek az a formája, amit a szerencse (fogadás, játék, kockáztatás) fogalmához kötünk, tipikusan modern jelenség és egy olyan társadalmi mentalitás jele, ami már nem bízik a valóságos megoldásokban...

Szeretjük a szerencsére vonatkozó elvárásainkat kedveskedő metaforákkal kifejezni (a szerencse ránk mosolyog, kedvez nekünk, mellénk áll), mintha ezekkel a szavakkal megbűvölhetnénk a sorsot. És bele sem gondolunk, hogy a szerencsében bízni valójában elfogadása annak, hogy nincs más eszközünk az élet megjavítására. Ha kimozdulunk ebből a perspektívából és távolabbról tekintünk önmagunkra, akkor elmondható, hogy semmi, ami az életben igazán fontos, nem a szerencsén múlik. Sem az anyagi gyarapodás, sem a párkapcsolati boldogság, sem az értelmes munka. A szerencse öröme nem jár együtt a legyőzött ellenállás érzésével és a sorsszerűség érzésével sem. Azért bízunk rendületlenül a szerencsénkben, mert talán nincs erőnk és kitartásunk másban, például önmagunkban bízni.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 6. számában olvasható