Jelenlegi hely

Dr. Google és a cyberchondria

Az „ideális szakértő”, aki mindig a rendelkezésünkre áll…

Ha nincs épp elérhető orvosunk, esetleg kérdéseink lennének a leleteinkkel kapcsolatban vagy nem vagyunk biztosak a kapott diagnózisunkban, netán épp most akarnánk saját diagnózist felállítani, bármikor felkereshetjük Dr. Google rendelését. Huszonnégy órában dolgozik, és sosem fárad el. Az „ideális szakértő”, aki mindig a rendelkezésünkre áll… 

Szerző: 

A cyberchondria

Az Információs Korban virágzásnak indult cyberchondria a korábban megszokott hipochondria online verziója – fogalmazta meg Dr. Aboujaoude stanfordi pszichiáter. A statisztikák azt mutatják, hogy elképesztő mennyiségű egészségügyi témájú keresést indítunk a világhálón. A szakember szerint minden kereséssel egy olyan útra léphetünk, ahol az eredeti állapotunkhoz képest jóval erősebb új szorongással számolhatunk. Az így szerzett információk sokszor kifejezetten ijesztőek, mert általában a valóságosnál sokkal súlyosabb tünetcsoportra hívják fel a figyelmet. Az internet előtti hipochondriát a betegségektől való fokozott szorongások jellemezték. A páciens folyamatosan orvoshoz járt, nem csillapodott a kivizsgálás iránti igénye, s a negatív leletek sem győzték meg, sőt, egyre újabb és újabb testi panaszokkal jelentkezett. A kezelőorvosok szerint ez az állapot nehezen oldható, mert mintha nem akarna megnyugodni: elégedetlen a leleteivel, és hiába csillapítják azzal, hogy nincs semmi baja, nem sikerül meggyőzni.

A mai, XXI. századi cyberchondria ennek az állapotnak az online megfelelője, mert a Google-keresések sorozatos ismétlése ugyanezt a szorongás-láncolatot indítja el. Valójában egy ördögi kör jöhet létre: a hipochondriás szorongások generálják a Google használatát, ami aztán felerősíti a további hipochondriás érzelmi működést, ami újabb keresőszavak bevetését eredményezi. Egy kényszeres cselekvéssorral állunk szemben: a szorongásvezérelt ösztönzésnek nehéz ellenállni – ez pedig az újabb adatok miatt még erősebb félelmekhez vezet. Dr. Aboujaoude szerint leginkább a perfekcionista karakterek esnek áldozatul a cyberchondriának, mert ők azok, akik mindig a tökéletes és részletes választ keresik – az internet pedig olyan felületnek tűnhet, mely rendelkezik ezzel a tökéletes válaszlehetőséggel, hiszen „mindent tud, amit lehet”. Így kezdődnek a vég nélküli keresések a határozott válaszok után... 

Az amatőr egészség-tanácsadó és a „betegek”

Számtalan olyan oldallal találkozhatunk, melyeket valójában nem orvosok, hanem olyan civilek készítenek, akik valamilyen érzelmi indíttatásból szükségét érzik, hogy „tudásukat” közreadják. Természetesen ezeket az információkat ők is csak beszerzik valahonnan – általában szövegmásolás segítségével. Amikor pedig készen van egy ilyen „összetákolt” adathalmaz, már csak várni kell, és kisvártatva összetalálkozik az amatőr tanácsadó tudattalan agressziója és a keresést indító „páciens” tudattalan szorongása. A tudattalan agresszió persze látszatra másról sem szól, mint az önzetlen segítségnyújtásról.

A ránk ömlő információk halmazában, a „kezdettől a végig” típusú tünetgyűjtés során könnyen eljuthatunk a torokfájástól a gégerák diagnózisáig. Ám ami a képernyőn megtörténhet, a valóságban nem fordulhat elő. Amikor orvoshoz megyünk, egy szakember rendezi sorba a tüneteket, s miközben ezt teszi, már megalkotja a differenciáldiagnózisokat is – vagyis végiggondolja, milyen kórképek jöhetnek még szóba, mit lehet elvetni, mi az, ami indokolttá tehet további kivizsgálásokat. Amikor viszont internetes keresés találatait olvassuk, nincs ilyen „sorompó”, senki szaktudása nem állítja le a cikk/oldal olvasását a negyedik sornál, hogy tovább ne folytassuk, mert az már nem ránk vonatkozik, mert már rég nem az eredeti kérdéshez illő válaszokat tartalmazza, hanem annál jóval többet.

A kritikai szűrés hiánya pontosan látszik a „segítségnyújtónál”, aki láthatóan inkább saját „tökéletes tudásának” nárcisztikus élményét akarja átélni, mintsem arra gondolna, hogy mit okozhat ezzel a másik oldalon lévő, már eleve szorongásokkal küzdő olvasónak. Az információ birtoklása nem azonos a szaktudással – ám a laikus „segítő” oldalak úgy bánnak a halmazba szedett tünetsorokkal, mintha szaktudás birtokában lennének, holott ez távolról sincs így. Az olvasó pedig mit tehet? Hisz az első kör találatainak, mert úgy gondolja: ha ezek a legnépszerűbbek, akkor nyilván igazak is.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 2. számában olvasható 

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Megműtöm vagy nem műtöm meg? Örömet szerzek vagy lavinát indítok el? Etikus vagy nem etikus? A praxis mindennapi, állandó dilemmái ezek – állítja dr. Juhász Péter plasztikai...

Széles körű az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a világ legégetőbb kérdései közül sokra a pszichológia fogja megad

Vajon a varázslat működik a valóságban is? Használható a humor félelemoldásra, esetleg gyógyításra?

Ebben a helyzetben könnyen elveszítjük lelki egyensúlyunkat, mert nem tudunk menekülni előle.

„Papíron” még gondolhatjuk is, hogy jogunk van elbaltázni a saját életünket, de sokan és sokszor mégsem érezzük ezt valóságos válasznak...

Néha azonban olyasmit is el kell végeznie, amitől tulajdonképpen szenved… Képes „valamit valamiért” akciókra, a távol