Ki ne ismerné azt a bénító érzést, amelyet akkor érzünk, amikor ismét a fogorvos rettegett székébe kerülünk? Leginkább a fúrótól és az injekciós tűtől, mint fájdalmat keltő eszközöktől félünk, de sok egyéb tényező is növelheti rossz érzésünket. Arról viszont kevesen tudnak, hogy vannak olyan alternatív módszerek, amelyek képesek csökkenteni ezt a negatív élményt. Ilyen lehetőség a pozitív szuggesztió, illetve a hipnózis alkalmazása a kezelés során. E sorokban inkább a szuggesztiókra fektetnénk a hangsúlyt, felhívva a figyelmet egy egyszerű lélektani jelenségre, ami átszövi napjainkat, és aminek esetenként tudatos alkalmazása jobbá tehetné életünket, néhány szorongató helyzetben.

Azt mondják, hogy a XXI. század a kommunikáció évszázada. Talán nem véletlenül az egészségügy területén is mostanság figyeltek fel arra, hogy a páciens nem egy gép, akit „meg kell szerelni”, hanem egy emberi lény, aki fogékony az őt körülvevő világ üzeneteire. 

Szuggesztiónak tekinthető bármiféle „üzenet” a legtágabb értelemben, ami hat: hatással vannak ránk a megszólítások, elnevezések, feliratok, kérdések, nem-verbális jelzések, a környezet, a közeg. A szuggesztió jellemzője, hogy az üzenet teljesítése nem engedelmességből, hanem önkéntelenül következik be. Leginkább azzal a hasonlattal élhetnénk, amikor az utcán szembe jövő mosolyára mosollyal reagálunk.

Szuggesztió alkalmazható – és alkalmazzuk is – bármilyen helyzetben: iskolában, munkahelyen, sportban a teljesítmény értékelésénél vagy motivációs céllal, egészségügyben, reklámokban vagy a politikában. Éber és módosult tudatállapotban egyaránt használható. Mindenki ad és kap szuggesztiókat, még ha ennek nincs is tudatában, pozitív és negatív hatásúakat egyaránt.

A hipnózis olyan sajátosan módosult tudati állapot, amelyben az előre tervezett magatartásváltozás mértéke csökken, a figyelem átrendeződik, a fantáziaképesség növekszik. A hipnózis alatt is szuggesztiókat kapunk, amik jobban hatnak ebben a „rendkívüli” helyzetben.

A szuggesztióval ellentétben ezt a módszert már nem alkalmazhatjuk a mindennapokban, hiszen levezetése szakértelmet kíván.

A két módszer közül a hipnózis szélesebb körben ismert, bár többnyire olyan tévhitek kapcsolódnak hozzá, mint például hogy olyan dolgokra is rávehető a hipnotizált személy, amit magától soha nem tenne meg, vagy „titkos” információkat lehet belőle kiszedni a tudta és akarata ellenére.

Miért is félünk a fogorvostól?

A fogászattal kapcsolatban igen erős kollektív rémképek élnek az emberek fejében. Elsősorban a beavatkozás során jelentkező fájdalom kelt bennünk félelmet, amelyhez hozzájárulnak korábbi tapasztalataink is. Ehhez a negatív állapothoz járulnak a rendelővel együtt járó speciális ingerek, mint a fertőtlenítő szaga, a fehér köpeny vagy a fúró hangja. Az orvos belép a beteg intim szférájába és a kezelés alatt viszonylag hosszú ideig kényelmetlen testhelyzetben tartja őt, ami tovább erősíti a beteg kiszolgáltatottságát és negatív érzéseit. A páciensek azt érzik, hogy nem uralják a helyzetet, a kontroll nem az ő kezükben van, és ez szorongást kelt bennük. Félelmet keltő vagy idegen helyzetekben a szuggesztiók még erősebben hatnak ránk.

Súlyosabb esetben bizonyos pácienseknél nem csupán egyszerű félelemről beszélhetünk, hanem pánikrohamról vagy akár fogászati-, esetleg tűfóbiáról is.

Szuggesztiók és hipnózis a fogászatban

Az eddig említetteket tekintve tehát nem meglepő, hogy a páciensek egy része már negatív „transzban” van, mire a fogorvosi székbe kerül. Az orvos feladata, hogy ezt pozitív irányba fordítsa. Vannak olyan fogorvosok, akik képzettségük mellé megszerezték a hipnoterapeuta képesítést – őket nevezik hipnodontáknak. A szuggesztív kommunikáció használatát a „Szuggesztió a szomatikus orvoslásban” című képzés keretein belül lehet elsajátítani.

Az ilyen képesítéssel rendelkező orvosok először igyekeznek személyes információkat szerezni a betegükről, akár személyes beszélgetés, akár e-mail formájában. Ennek egyrészt van egy szorongásoldó funkciója, másrészt az orvos segítséget kap ahhoz, hogy a kezelés alatt alkalmazandó szuggesztiókat a lehető legjobban a páciensre tudja „szabni”. Előfordulnak olyan betegek is, főleg a gyerekek körében, akik egyszerűen nem akarják kinyitni a szájukat, tehát az orvosnak még a legalapvetőbb kooperációt is ki kell „udvarolnia” belőlük. A kezelés során a fogászok, ha lehetséges, igyekeznek pozitív szuggesztív kommunikációval csökkenteni a páciens ellenállását és együttműködésre bírni őt – de ha ez nem megy valamilyen okból, és az orvos képes hipnózisra, a beavatkozást – a beteg beleegyezésével – hipnózisban is el lehet végezni. Ez azonban egy hosszabb folyamat.

Egy kutatás során vizsgálták a szuggesztiók hatását a fogászatban hipnózis alatt álló pácienseknél. Az eredmények azt mutatták, hogy a kezelésre való emlékezés, a fájdalomérzés elvesztése sokkal inkább azoknál a betegeknél fordul elő, ahol hipnózisban direkt szuggesztiót alkalmaztak, ahhoz képest, ahol nem alkalmaztak szuggesztiót.

A standard direkt szuggesztiók hatékonyságát fogászati beavatkozás során vizsgálta egy másik egyetemi kutatás is, amelynek eredménye szerint a pozitív szuggesztióban részesült páciensek sokkal pozitívabb élménynek élték meg a kezelést, mint a többiek.

Egyéb területek

 A pozitív szuggesztiók és a hipnózis használatát nemcsak a fogorvosok használhatják munkájuk során, de több olyan terület is van az egészségügyön belül, ahol ezeket a módszereket alkalmazzák. Így például szülésznők, akiknek munkájuk során sokkal kevesebb komplikációval, császármetszéssel és szövődménnyel végződő szülésük volt, mint azoknak a kolléganőiknek, akik pozitív szuggesztiókat nem alkalmaztak.

Szerencsénkre az egészségügyben dolgozók között egyre több az ilyen módszereket használó orvos, pszichológus, nővér, ápoló, gyógytornász, szülésznő, dietetikus, védőnő, mentálhigiénikus is.Sőt, a hétköznapi életben mi magunk is alkalmazzuk nap mint nap a meggyőzés eszközeként.

Lehet, hogy kedvenc orvosaink, akiktől jó érzéssel távozunk, nem is a legkiválóbb szakemberek, de jól, pozitívan kommunikálnak – és persze az is lehet, hogy akihez nem szeretünk járni, az valójában jó szakember. Számunkra – páciensek számára – az lenne a legmegfelelőbb, ha az orvosok mindkét kritériumnak egyszerre felelnének meg.

Mint az a fentebb említett eredményekből látható, a szuggesztió alkalmazása a gyógyászatban rengeteg pozitív hatással jár, és csak némi odafigyelést és energia-befektetést igényel az orvosok részéről. A páciensek pedig a szuggesztív kommunikáció megismerésével felvértezhetik magukat az esetleges negatív hatások ellen.

A pozitívabb kommunikáció alkalmazásával, az egymáshoz való jobb alkalmazkodás kiépítésével az élet sok területén tehetnénk hatékonyabbá mind saját feladatvégzésünket, mind mások munkáját.

A pályamunka szerzői a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakának negyedik évfolyamos hallgatói.