Az alárendelődés lélektana a párkapcsolatokban

A szeretet energia, bizalom, önzetlenség, gondoskodás, egyszóval egy olyan viselkedésforma, amelyben arra törekszünk, hogy a másik jól érezze magát. Amit úgy hívunk, hogy a „maga módján”, az azt jelenti, hogy az egyik fél nem érzékeli vagy nem veszi figyelembe a társa szükségleteit. Az anya, aki „csak jót akar”, a barát, aki szüntelenül a saját problémájával terheli a másikat, és állandó rendelkezésre állást igényel, vagy a házastárs, akinek magától értetődő, hogy a saját igényei felülírják a másikét. 

A „maga módján szeret” kifejezés ezért sokszor inkább magyarázat vagy mentegetés. Azt üzeni: „Úgy gondolom, hogy legbelül biztosan kedvel, csak nem érzi, amikor fájdalmat, bűntudatot vagy sérülést okoz.”

Természetesen nem minden ember fejezi ki ugyanúgy az érzelmeit. De ettől a lényeg nem változik, ugyanis a szeretetnek a másik javát kell szolgálnia. Ha valaki rendre átlépi a társa határait, nem hallja meg, amit az mond, nem érdekli, hogy mit él át, és csak a saját igényeit igyekszik kielégíteni, akkor lehet, hogy erősen kötődik, lehet, hogy szüksége van a másikra, lehet, hogy fél az elvesztésétől –, de ez önmagában még nem szeretet. A szeretet egy kapcsolati működés, amelyben mindkét fél szükségletei, vágyai, igényei nagyjából egyenlő súllyal léteznek. Ha nem, akkor nem szeretetről, hanem birtoklásról, domináns, leuraló magatartásról beszélünk.

Az alárendelő kapcsolatok jellemzője

Az alárendelő kapcsolatok egyik legveszélyesebb sajátossága, hogy ritkán kezdődnek nyílt elnyomással. A folyamat fokozatos. Először csak egy-egy kritikus megjegyzés hangzik el, később a verbális bántalmazás rendszeressé válik. Az ember önmagáról alkotott képe jelentős részben mások visszajelzéseiből épül fel. Ezért, ha valaki éveken keresztül azt hallja, hogy ügyetlen, túl érzékeny, döntésképtelen vagy alkalmatlan, könnyen elhiszi, hogy ez így is van, a külső hang belsővé válik.

A hatalmaskodó fél ragaszkodik hozzá, hogy ő legyen a döntéshozó, akkor is, ha a másikat ezzel nehéz helyzetbe hozza. Ez nem egyszeri erődemonstráció, hanem az a hatalmi struktúra, amelyben az egyik fél szükségletei és véleménye mindig felülírja a másikét, mindig ő a feljogosított, akinek több jár, mint a másiknak. Ha az „elnyomott” megpróbálja a saját elképzeléseit, érdekeit érvényesíteni, a domináns fél sértődöttséggel, bűntudatkeltéssel vagy érzelmi zsarolással reagál. A közös gyerek –, ha van – egyszercsak a manipuláció eszköztárába sorolódik. 

A domináns fél remek kommunikátor. Érvei főképp a saját nemlétező áldozathozataláról, mártíromságáról szólnak, és a másik értéktelenségéről. A hamis tartalomhoz meggyőző, kategorikus előadásmód társul. Az alárendelt pedig – kényelemből vagy konfliktuskerülésből – elfogadja, hogy életfeladata a másik boldoggá tétele, ami persze soha nem sikerül maradéktalanul.

Tipikus alárendelő élethelyzetek

• ’B’ mindenáron szeretne akváriumot szép, színes halakkal. ’A’ utálja a díszhalakat, utál akváriumot tisztítani, utálja az elpusztult halakat kihalászni, hányingere van a vízibolháktól, a megposhadt víz szagától, és pontosan tudja, hogy minden akváriummal kapcsolatos munka ettől kezdve rá hárul. Nem beszélve a költségekről. ’B’ nem törődik ’A’ véleményével, megveszi az akváriumot a halakkal, a berendezéssel és mindennel, ami kell. ’A’ tudomásul veszi, és innentől ő az akváriumfelelős.

• ’A’ a családfenntartó. ’B’ nem dolgozik.  ’A’ a hitelek, adósságok és a megterhelő munkája miatt nem szeretne egy – ’B’ által kinézett – felújítandó luxus lakásba költözni, új adósságokat venni a nyakába. ’B’ azzal érvel, hogy mindez a nyolcéves gyerekük érdeke, mert milyen sokat fog majd örökölni, ha ők meghalnak. ’A’ bedől a manipulációnak, mint mindig, belátja, a gyerek az első, belemegy. 

• ’A’ felvállalja az összes házimunkát, mert ’B’ -nek mindig dolga van. Ám az eredmény soha nem tökéletes. A díszpárna a kanapé másik oldalára való, a növények levelein még maradt por, a drága fotelhuzat tönkremegy, mert ’A’ rátette a könyvét.

Miért nem menekül?

A legérdekesebb kérdés nem az, hogy hogyan szerez valaki hatalmat a partnere felett, hanem az, hogy miért marad benne a másik egy ilyen helyzetben akkor is, amikor már felismerte, miféle hazugsághegyre, csalásra épült fel a hierarchikus kapcsolatuk.

Ezt dobta a gép 

Az okok mélyen gyökereznek. Az ember társas lény. Evolúciós szempontból a csoporthoz tartozás a túlélés egyik feltétele volt. Nem véletlen, hogy az elutasítás, a magány vagy a kapcsolat elvesztésének lehetősége rendkívül erős érzelmi reakciókat vált ki. Sok ember számára egy rossz kapcsolat biztonságosabbnak tűnik, mint annak hiánya, vagy egy új kapcsolat kiépítése. Az „Ezt már megszoktam, ezt tudom kezelni, ezt dobta a gép.” – felülírja a boldogabb jövőt.

A tanult tehetetlenség

A másik magyarázat a tanult tehetetlenség jelensége. Ha valaki ismételten olyan helyzetekkel találkozik, amelyekben erőfeszítései nem vezetnek eredményre, egy idő után felhagy a próbálkozással. Nem azért, mert nem látja a kiutat, hanem mert elveszíti a hitet abban, hogy képes változtatni. A kapcsolatokban ez úgy jelenhet meg, hogy a személy korábban többször igyekezett kiállni magáért, ám a próbálkozásokat rendszeresen elutasítás, bagatellizálás vagy veszekedés követte, ezért feladta, beletörődött. Azt „tanulta meg”, hogy ha ellenkezik, még több problémát generál magának, az érdekérvényesítésért túlzott árat fizet, ezért jobb, ha beletörődik, és hagyja a másik akaratát érvényesülni.

Az alárendelt szerepbe kerülés valószínűségét jelentősen megnövelik a konfliktuskezeléssel, vagy éppen a hatalomhoz való viszonnyal összefüggő szülői és iskolai elvárások. Az a gyermek, aki azt tanulta meg, hogy a szeretet feltétele az alkalmazkodás, az engedelmesség, különben botrány lesz, felnőttként is hajlamos lehet saját szükségleteit háttérbe szorítani, és később is nehezen áll ki önmagáért. 

A hamis intimitás

Jelentős szerepet játszik a patológiás kötődésben az úgynevezett intermittáló megerősítés. Ugyanis ezekben a kapcsolatokban vannak kifejezetten reményteli, kellemes időszakok, amikor a bántalmazást az alárendelt fél megjutalmazása követi. Ebben a cizellált manipulációban lesznek közös programok, figyelmes vagy romantikus periódusok, amelyben a hatalomgyakorló kedves lesz, figyelmet mutat, megcsillogtatja azokat a tulajdonságait, amelyek a kapcsolat létrejöttét segítették. Az okos meglátások, a vigasztaló mondatok, a hasonló ízlésvilág és értékrend kifejezése az összetartozás csalóka élményét nyújtja. Az alárendelt fél ilyenkor azt érzi, hogy talán most valóban változás következik. A bizonytalanság ugyanis különösen erős kötődést alakít ki. A jutalom kiszámíthatatlansága fokozza a reményt, a remény pedig fenntartja a kapcsolatot. 

A változás első lépése

A változás elő lépése, amikor az alárendelt azt kérdezi: Miért ilyen a másik? Bár ez fontos felvetés, de nem a leglényegesebb. A fordulópont akkor következik be, amikor megjelenik egy másik kérdés is: Mit keresek én itt? Ez már azzal való szembesülés, hogy sokkal nagyobb a döntési szabadságom, mint gondoltam, és sokkal több az esélyem, ha kilépek, mintha alakítani akarnám a másikat, hiszen ezek a törekvések sorra megbuktak.  

A gyógyulás ott kezdődik, amikor az ember újra felismeri saját szükségleteit, érzéseit és határait. Ezzel nyílik meg az út afelé, hogy visszaszerezze saját mozgásterét, és ismét önmaga alakíthassa az életét.