Hirdetés
MIPSZI online cikkek

Ez a cikk csak az online felületen elérhető.

Szerepkonfliktusok

Ha a barátod lesz a főnököd

A tapasztalatok alapján a munkahelyi barátságok erősebb szervezeti elköteleződést, nagyobb elégedettséget és jobb pszichés közérzetet eredményeznek. Csökkenthetik a stresszt, növelhetik a biztonságot. De mi történik akkor, ha a személyes kapcsolódás és a hivatali függőség határai elmosódnak?
Hangos cikk
A cikk meghallgatása
Ha a barátod lesz a főnököd

Kati és Ibi kollégák. Az irodában szövődött a barátságuk. Úgy tűnt, mindenben hasonlóan gondolkoznak. Elég egy összekacsintás az értekezleten, egy félmosoly a főnök szavai hallatán, a magánéleti örömök és gondok megosztása. Közben összefonódik a családi életük is. A közös kirándulások, kerti partik elmélyítik a kapcsolatukat. Aztán egyszercsak Ibit előléptetik, ő lesz a cégvezető, Kati főnöke. És attól a naptól kezdve hiába ugyanaz az arc, ugyanaz a humor, ugyanazok a közös emlékek — mégis minden mondatnak, gesztusnak, hallgatásnak megváltozik a jelentése és a súlya.

Hirdetés

Ez a helyzet elsőre előnyösnek tűnik. Könnyű lesz együtt dolgozni, hiszen megvan a bizalom, kevés a feszültség, gördülékeny a kommunikáció. Folytatódik minden, mintha mi sem történt volna. 

Szerepkonfliktusok

Ám, ha a barátod a főnököd, egyszercsak minden szakmai döntésnek lesz egy külön személyes súlya is. Ha nem téged választ ki egy fontos feladatra, az nemcsak csalódás, hanem árulásélmény is lehet. Ha kritizál, az nem a feladatvégzéssel kapcsolatos észrevétel, hanem a hajdani kapcsolat őszinteségének érvénytelenítése. Egy idő után már nem panaszkodsz neki ugyanúgy. Már nem mersz kitárulkozni, mert elbizonytalanodsz, hogy amit mond, azt vajon a barát mondja-e vagy a főnök? Ha rád ír este, az is gyanús lehet: nehéz eldönteni, hogy a munkának vagy a barátságotoknak szól-e az üzenet. 

Az emberi kapcsolatoknak nem tesz jót, ha egyszerre két, egymásnak ellentmondó logika szerint kell működniük. A barátság közelséget kíván, a vezetői szerep távolságot. A barátság lojalitást kér, a vezetői szerep pártatlanságot. A vezető-beosztott viszony szerepelvárásokra, felelősségi körökre, döntési jogokra és intézményes aszimmetriára épül. A nehézséget tehát főképpen az jelenti, ha ugyanabban a kapcsolatban párhuzamosan több, egymással részben összeegyeztethetetlen szerep aktiválódik. A szerepek összecsúszása aláássa az addigi bizalmas viszonyt. Persze a vezetővé lett barátnak sem egyszerű a dolga. Ha fontos számára a másik, könnyebben válhat túl óvatossá, kerülheti a konfrontációt, puhíthatja a visszajelzéseit, vagy éppen ellenkezőleg, túlkompenzálhat, hogy bizonyítsa a pártatlanságát. 

A munkatársi környezet sem marad közömbös egy ilyen kapcsolatra. Nagyon hamar feltűnik, ki van közel a vezetőhöz, ki beszél vele oldottabban, ki mer neki visszaszólni, ki tud többet a háttérben zajló folyamatokról. Nem kell ehhez valóságos kivételezés, a gyanú önmagában elég ahhoz, hogy megváltozzon a légkör. Ez különösen kegyetlen helyzetet teremt. A vezető sokszor éppen azért kezd el távolságot tartani a barátjától, hogy elkerülje a részrehajlás látszatát. A másik fél viszont ezt gyakran úgy éli meg, hogy pont ő kapja a legkevesebb megértést. Ami korábban biztonságot adott, most hirtelen extra terhet jelent.

Mitől sérülünk?

A kérdés ilyenkor nem az, hogy lehet-e a főnököd a barátod, hanem inkább az, hogy elbírja-e a kapcsolat a kétféle igazságot. Hogy valaki egyszerre szerethet, tisztelhet és érthet téged, miközben olyan döntéseket is kell hoznia, amik nem biztos, hogy ínyedre valók. Hogy bár fontos vagy neki, mégsem kivételezhet veled, mivel a munkahelyi működés egyik kulcsa a procedurális igazságosság, vagyis az az élmény, hogy a döntések átlátható, kiszámítható és méltányos módon születnek. Ha ez sérül, az nemcsak az adott kapcsolatot terheli meg, hanem a teljes csapatlégkört is. Gyakran nem a nyílt elutasítástól sebződünk meg a legjobban, hanem az ambivalenciától. Attól, amikor nem tudjuk pontosan, hányadán állunk. A barátság és a hierarchia együtt pedig szinte szükségszerűen termel ki ilyen helyzeteket. Talán éppen ezért nem az a legérettebb hozzáállás, ha azt várjuk, hogy a hajdani jó kapcsolat majd mindent megold. Egy ilyen viszony csak akkor maradhat élhető, ha a felek képesek újraértelmezni, mi fér bele, és mi nem. Mi az, amit még elbír a barátság, és mi az, amit már nem.

Lehet ezt jól csinálni?

Teljesen feszültségmentesen valószínűleg nem. De tudatosabban igen. Az ilyen kapcsolatok akkor működnek a legjobban, ha a felek képesek reflektálni a megváltozott helyzetre. Vagyis nem tesznek úgy, mintha minden a régi lenne, hanem elfogadják, hogy új szabályokra, egyértelmű határokra és nagyobb odafigyelésre van szükség. Ilyenkor különösen fontos látni, hogy éppen melyik szerep van előtérben. Pszichológiai értelemben ugyanis nem a közelség a biztonság egyetlen forrása, hanem a kiszámíthatóság, a világos keretek és az egyértelműség tartják meg a jó viszonyt.

MIPSZI hírlevél
Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.
Feliratkozom
MIPSZI online cikkek

Ez a cikk csak az online felületen elérhető.

Hirdetés

MiPszi Aktuál (MAT)

Család

Körvonal

Mentális egészség

Mindennapi filozófia

Mipszicske

Munkapszichológia

Önismeret

Párkapcsolat

Opinion - Elmélkedések szerzőinktől

IN ENGLISH

Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.