Lapunk vezető témájával kapcsolatban nagyon rövid időn belül egy etimológiai, illetve filozófiai csapdában találtam magam. Amikor tavaly eldöntöttem, hogy az idei év első lapszámát a szenvedély köré tervezzük, romantikus lendület vezérelt. Ki ne szeretné átélni ezt a felemelő érzést a szerelemben, a munkájában, látni a színpadon, a mozivásznon, érezni egy koncerten? Azt a kulisszatitkot is elárulhatom, hogy MiPszi-lapszám vezető témáját még soha ennyire előre nem találtam ki, és soha nem vártam ennyire azt sem, hogy beérkezzenek a cikkek. A romantikus hullám pillanatokon belül elsimult, amikor találkozott a realitással. Ami kívülről kívánatosnak látszik, az belülről megélve valójában a legtöbb esetben a szenvedésről szól. A „szenvedély” mint képzett szó is ezt mutatja…

Jó lenne, ha lehetne egy olyan biztonságos zóna, amit optimális szenvedélynek hívnak, ahol megéljük az ízeket, de mégis megvédjük magunkat és a környezetünket az érzelmek nagy amplitúdójától. A szorongásnál is van olyan mérték, ami a teljesítmény és jóllét elősegítője: a túl sok lebénít, a túl kevés pedig motiválatlanná tesz. Megnyugtatóan hangzik az optimalizálás a szenvedély esetében is, de azt hiszem, ez nem biztos, hogy így működik.

Hol van tehát a határ a szenvedély és a szenvedélybetegség között? Miért alakulnak ki egyszerű rutinokból egyensúlyvesztett állapotok? Mikor és miért kezdünk menekülni a mindennapokból? Milyen következményekkel járnak a függőségek? Mostani lapszámunkban többek között ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat. Öveket becsatolni, tartsanak velünk!