Az igazság az, hogy a gyerekek nyugodtan unatkozhatnak. Sőt, az unalom segít számos értékes készség fejlesztésében, mondja Stephanie Lee klinikai szakpszichológus. Az unalom segít toleranciát kialakítani a kevésbé ideális tapasztalatokkal szemben. Az életben sokszor találkozunk olyan helyzettel, mikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnénk, és az ezzel járó frusztrációnkat, érzelmeinket szabályozni szükséges. Az unalom, az unatkozás remek módja annak, hogy a gyerekek elsajátítsák ezt a készséget. Az unalom továbbá segít a tervezési stratégiák, a problémamegoldó készségek, a rugalmasság és a szervezőképesség fejlesztésében is – ezek olyan kulcsfontosságú képességek, melyeket azok a gyerekek, akiknek élete általában (túl) erősen strukturált, nehezebben tanulnak meg.

Tulajdonképpen nem maga az unalom segít elsajátítani ezeket a képességeket – hanem az, hogy mit kezdünk ezzel a helyzettel. A gyerekek általában nem tervezik meg lépésről lépésre a mindennapjaikat, de amikor kitalálnak maguknak valamilyen időkitöltő elfoglaltságot, akkor tervet kell készíteni, össze kell szervezni a lépéseket, és problémákat kell megoldani. Emellett az unaloműzés elősegíti a kreativitást, az önbecsülést és az eredeti gondolkodást. Hogyan? A kulcs az, hogy segítsünk a gyerekeknek megtanulni, hogyan kezeljék az unalmukat, ezáltal fejleszthessék a függetlenségüket, és érezzék, hogy saját boldogságuk, jókedvük és jóllétük felett ők rendelkeznek.

De hogyan tehetik ezt meg a szülők?

Amikor egy gyerek azt mondja, „unatkozom”, az számos különböző dologra utalhat. Lehet, hogy éhes, figyelmet szeretne, kíváncsi arra, hogy mi mit csinálunk, vagy keres valamit, ami leköti az idejét, figyelmét. Bár fontos, hogy lássuk, valójában mire vonatkozik ez a „panaszkodás”, lehetőleg óvatosan reagáljunk. Ha mindent rögtön eldobunk, hogy enyhítsünk az unalmán, nem fogja megtanulni, hogyan foglalja le magát. Ha minden alkalommal, mikor unatkozni látjuk, mi kezdünk el mindenféle új tevékenységen gondolkozni, akkor nem kap esélyt arra, hogy saját új ötletekkel álljon elő. Reaktivitás helyett tehát legyünk inkább proaktívak, ha az unaloműző lehetőségekről van szó. Dr. Lee azt javasolja a szülőknek, szánjanak egy kis időt arra, hogy a gyerekkel közösen összeállítsanak egy listát élvezetes tevékenységekről, néhány szórakoztatónak tűnő kihívásról vagy hosszabb távú projektekről. Ideális esetben ez a szülő és a gyerek közös ötletelése, mely ötletekből ezután készíthetnek egy tevékenységtáblázatot (kisebb gyerekek esetében akár képekkel illusztrálva), melyhez a gyerek újra és újra visszatérhet, ha unatkozni kezdene. Egy ilyen eszköz már az összeállításnál ösztönzi a gyereket az ötletelésre, kreativitásra, és ahelyett hogy teljesen magára lenne utalva egy-egy üresjárat során, segít neki abban, hogy egyre önállóbban tudja strukturálni az idejét.

Segítenünk kell a gyerekeknek abban is, hogy elfogadják a kudarcot – ez az unalom másik előnye. Elkerülhetetlen, hogy egy tevékenység, játék, kézműveskedés nem úgy sikerül, ahogyan eltervezte, de a kudarc megélése is rendkívül fontos. A kudarc a frusztrációtűrést, a kitartást és a bátorságot fejleszti. Világítsunk rá, hogy a kudarcot nem kell valamiféle szörnyűségnek tekinteni.

Ha segítünk a gyerekeknek abban, hogy az unalmat lehetőségnek tekintsék arra, hogy csináljanak valamit, az mindenki számára előnyös lesz. Új tevékenységeket próbálnak ki, jobb frusztrációtűrő képességet fejlesztenek ki, megtanulnak kezdeményezni és szórakoztatni, tervezési stratégiákat és problémamegoldó készségeket sajátítanak el, kitartást fejlesztenek, nő az önbizalmuk, és jobban megismerik önmagukat. Az unatkozásra vonatkozó panaszok pedig remélhetőleg ritkábbak lesznek. Legközelebb, amikor gyermekünk azt mondja: „Unatkozom”, válaszoljunk így: „Ez nagyszerű! Alig várom, hogy lássam, mit fogsz csinálni!”