A pénz pszichológiai hatásai

Ha pénzről van szó, valójában olyan társadalmi konstrukcióról beszélünk, amelynek nincs önmagából származó, szorosan hozzá kapcsolódó értéke. A társadalom, mint közösség és végső soron az egyén egy elképzelt értéket társít hozzá, ezért képes betölteni évezredek óta az emberek közötti együttélés egyik legfontosabb szabályozó funkcióját. A pénz szubjektív hatásainak megismeréséhez érdemes jobban elmélyedni a pénz pszichológiájában.

Ez egy PR cikk, amely a Magyar Nemzeti Bank támogatásával született.

A pénz boldogít?

A fogyasztói társadalmakban a pénznek nevezett csereeszköz határozza meg az emberek státuszát, szociális hálóját és életminőségét. Teljesen logikus lenne a felvetés: a mentális egészségünket, ezáltal a szubjektív boldogságunkat is a tulajdonunkban lévő pénz mennyisége határozza meg. Ez a gondolat viszont hamis, vagy legalábbis pontatlan. A híres közhelyt, miszerint „a pénz nem boldogít”, érdemes átfogalmazni, pontosítani a következőképpen: a pénz hiánya boldogtalanná tesz, az alapvető emberi szükségletek kielégítéséhez elegendő, illetve az annál belátható mértékben több pénz boldogít, az ennél jóval több pénznek ugyanakkor nem lesz közvetlen hatása a boldogságérzetre.

A jóléti társadalmakban az emberek túlnyomó többsége számára a létszükségletek kielégítése elérhető. Ebből következik, hogy azok az áruk és szolgáltatások, amelyeket egy fizetésemelést követően, a többletpénzünkből meg tudunk vásárolni, valójában javarészt feleslegesek, és csupán egy pillanatnyi örömérzést teremtenek. Egy termék megvásárlásával a fogyasztó lényegében egy élményt vásárol magának, amelyet elfogyaszt, ezt követően pedig csupán egy tényező marad meg tartósan: a vágy, hogy a pillanatnyi beteljesülést okozó élményt újra és újra átélje. Ez az a „függőség”, amely a fogyasztó életét irányítja, az inger, amely arra készteti az egyént, hogy hajlandó legyen rengeteg erőforrást felemésztve dolgozni.

A pénz mennyiségének növekedése közvetlenül nem okoz boldogságot, csak nagyobb fogyasztási lehetőséget, amely az irracionális áruk és szolgáltatások vásárlása okozta „kielégülés” hajszolását emeli magasabb és magasabb szintre. Ez sokkal inkább egy kényszeres viselkedésforma, semmint racionális cselekvés.

A pénz és a pszichés állapot kapcsolata

Bár az ökonómiai státuszunk alacsonyabb vagy magasabb szintje nincs összefüggésben a szubjektív boldogságérzetünkkel, számos egyéb pszichés és mentális eltérés figyelhető meg a jó és a kevésbé jómódú emberek között, amelyek például az empátiában egyértelműen megmutatkoznak. A meggazdagodás hatására olyan folyamatok mennek végbe a tudatalattiban, amelyek sok esetben más, elsősorban alacsonyabb státuszú személyek iránti, negatív attitűdökben nyilvánulhatnak meg.

A magasabb anyagi helyzet magasabb elismerést vált ki az ember közvetlen környezetéből és a társadalomból egyaránt, ezáltal magával hozza a hatalom és a kontroll érzetét. A sikerek hatására egyre inkább az önérdekre terelődik a fókusz, amely a társas kapcsolatoktól való visszahúzódást okozhatja. Továbbá jellemző, hogy a gazdagabb rétegek ritkán érintkeznek szegényebb csoportokkal, amely torzulást eredményez a kognitív értékrendben és növeli a sztereotipizálásra, általánosításra való hajlamot.

A vagyon növekedésének és az empátia csökkenésének párhuzamos folyamatával a pszichológia aktívan foglalkozik. A Psychological Science tudományos folyóiratban publikált kutatás szerint, aki több pénzzel rendelkezik, kevésbé ismeri fel az arcon megjelenő, faciális érzelmeket.

A gazdasági folyamatok pénzpszichológiai vetülete

A neoklasszikus közgazdaságtan elmélete az egyének racionális, haszonmaximalizáló tulajdonságát hangoztatja, amelynek alapján gondolhatnánk, hogy a fogyasztók tudatosan bánnak a pénzükkel, a vásárlói döntéseket pedig alapos mérlegelés nyomán hozzák meg. Ez bizonyos esetekben így is van, ám a pénz- és gazdaságpszichológia ezt az elképzelést jelentősen árnyalja.

Már önmagában az a tény, hogy a vásárlók gyakran fogyasztanak olyan termékeket, amelyekre nincs feltétlenül szükségük, megkérdőjelezi a racionalitást, de egyes elemzésekből az is kiderül, hogy az ösztönös indíttatású, tömeges fogyasztói vagy vállalati cselekedetek kisebb gazdasági válságot is okozhatnak. Amikor a gazdasági szereplők inflációra számítanak, rohamosan elkezdik előre felvásárolni a szükségesnek ítélt termékeket, amely árszínvonal-emelkedést idéz elő, annak ellenére, hogy az inflációval fenyegető esemény még be sem következett. Ebben az esetben tehát az inflációs várakozás és a háztartások irracionális viselkedése okozza magát az inflációt.

Pénzpszichológia az üzleti szférában

Az irracionalitás az üzleti szférában is megjelenik, annak ellenére, hogy ezen a területen felügyelők, bizottságok és egyéb szabályozó tényezők is jelen vannak, vagyis az ötletgazda által keltett szimpátia sokkal inkább befolyásolja a vállalkozók döntéshozatalát, mint az ötletben rejlő racionális potenciál.

Érdekes emellett az elektronikus, nem fizikai pénzformák és a kézzel fogható pénz egyidejű használatának ellentmondásos gondolattársítása is: mivel bankkártyás fizetés esetén a pénzmozgás fizikailag nem látható, ellentétben a készpénzes fizetésekkel, így az az illúzió érheti a vásárlót, hogy a virtuális pénznemnek kisebb a valódi értéke. Ezt – más tévképzetekhez hasonlóan – az értékesítők természetesen igyekeznek minél jobban kihasználni.

A pénz pszichológiájának megértése, a pénzügyi ismeretekkel együtt eredményezheti azt a pénzügyi tudatosságot, amelynek elérése és növelése kulcsfontosságú a gazdaság fejlődéséhez, és amely, ennek mentén, a Magyar Nemzeti Bank stratégiájában is kiemelt prioritást élvez. A jegybank mindezt számos edukációs, ismeretterjesztő kezdeményezéssel, többek között a Pénzügyi Navigátor weboldallal és tanácsadói hálózattal kívánja megvalósítani, amely a pénzügyi ismeretek széles tárházát biztosítja a látogatók számára.

Források:

Morgan Housel – A pénz pszichológiája: https://moly.hu/konyvek/morgan-housel-a-penz-pszichologiaja

A pénz pszichológiája – Mindset Pszichológia: https://mindsetpszichologia.hu/a-penz-pszichologiaja