„Zárd már el, ha mondom… Telefonon beszélek... Nem hallod?  Halkítsd le! Ne várd meg, míg odamegyek… Na végre…” Ugye ismerős a fenti monológ? Vajon mi történt?  Kedves, aranyos gyermekünk miért változott meg? Hiszen még alig 11-12 éves. Nos, tudomásul kell vennünk, hogy a fejlődés felgyorsult, már egészen korán szembe kell néznünk azzal, hogy gyermekeink kamaszkorba lépnek, és a határok feszegetésével jelzik, hogy távolodnak, elutasítják a közeli, fontos felnőttek szabályait/értékrendjét, s kitermelik a sajátjukat, a saját kortárs csoportét.

Nem célunk itt a kamaszkor lázadásának, a szülőkről való leválásnak, mint identitásformáló periódusnak a részletes elemzése, hiszen ez megtalálható a fejlődéslélektani könyvekben. Figyelmünket egyetlen kérdésnek szenteljük, mégpedig a határoknak, pontosabban a határok szabályozásának. A kamaszkori szülő-gyermek konfliktusok nagyobbik részét ugyanis „határvillongásként” értelmezhetjük...

A cikk a Mindennapi Pszichológia 2009. április 17-én megjelent első számában olvasható