2009-01

Különös aktualitást ad a legelső számunkban megjelent írásoknak a 2021-es EB-döntő drámai párharca. Mit érez a játékos két félidő plusz 30 percnyi ráadás után, a mindent eldöntő tizenegyes-lövések előtt hullafáradtan, de a sírból visszahozott esély örömével, az ötfős „ítéletvégrehajtó” csapat kijelölésekor… Hogyan éli meg a rá nehezedő súlyt, a közönség, a csapattársak – és a saját elvárásait? "Nem vállalom. Amikor először kihagytam egyet, elhatároztam, nem rúgok többé… Ha egyszer elhibáztam, elhibázhatom máskor is."

...a Fidzsi-szigeteken vizsgálták a táplálkozási magatartás zavarait  serdülő lányok között a rendszeres televíziós műsor bevezetése után egy hónappal, illetve három évvel később. Korábban a szigeteken nem fordult elő evészavar, és a „jól megtermett, izmos alkat” volt mindkét nem esetében a preferált szépségideál. Három év alatt  drámaian megnőtt a kóros testsúlykontroll-módszereket alkalmazók száma. A rendszeres televíziós sugárzást követően a serdülő lányok 74 százaléka érezte magát a „túl nagynak”, illetve „túl kövérnek”.

Ülök az íróasztalomnál, előttem egy lista a heti teendőkről. Osztályozom, melyiket kell előbb elvégezni, melyik határidős, melyik fontosabb. Vannak feladatok, amelyek egyre hátrébb kerülnek, pedig tudom, hogy ez történt velük már a múlt héten is... Nincs kedvem megcsinálni? Nem elég érdekes? Netán túl nehéznek tartom és félek a kudarctól? Vagy az egyiket fontosabbnak ítélem a másiknál? Jó, ha tudom, melyik élvez prioritást – de mi lesz a többivel? Elhalasztom? Megcsinálom holnap?

Láttam már ezer ilyen doktor Csernus inkarnációt, tudom, miről van szó, rögtön meg is mondom neked, miért szereted: Doktor House is felülről beszél veled és mindenkivel. Kemény és cinikus, mindent megenged magának, és nem szégyelli, hogy úgy beszél veled, mint egy hülye kis gyerekkel. De ezt a te érdekedben teszi! Segít abban, hogy ne kerülj hozzá közel, és hogy higgy neki: így nem tudsz majd hazudni se neki, se saját magadnak.

„Zárd már el, ha mondom… Telefonon beszélek... Nem hallod?Halkítsd le! Ne várd meg, míg odamegyek… Na végre…” Ugye ismerős a fenti monológ? Vajon mi történt?  Kedves, aranyos gyermekünk miért változott meg? Hiszen még alig 11-12 éves. Nos, tudomásul kell vennünk, hogy a fejlődés felgyorsult, már egészen korán szembe kell néznünk azzal, hogy gyermekeink kamaszkorba lépnek, és a határok feszegetésével jelzik: távolodnak, elutasítják a közeli, fontos felnőttek szabályait/értékrendjét, s kitermelik a sajátjukat, a saját kortárs csoportét.

2007 nyarán azonban megérkezett Tim Cope, egy ausztrál kalandor, aki már több mint három éve úton volt három lovával. Mongóliából indult lóháton Magyarország felé, a célja az volt, hogy átélje a nomád népcsoportok vándorlását, megismerje életmódjukat. Tiszadobon is megszállt egy éjszakára, a lovait pedig a Gyermekvédelmi Központ szállásolta el. Már ekkor nagyon megtetszett Timnek a tiszadobi környezet, később még többször visszajött videofelvételeket készíteni, fotózni – és egy fantasztikus előadást tartani a gyerekeknek az útról.

Hankiss Elemér szociológus szerint a  túlfogyasztás csapdájából ki kell törni; a „fönn az ernyő, nincsen kas” mentalitás nem tartható fenn tovább. A magatartásbeli változásoknak már régóta vannak jelei a világban, de a válság felgyorsíthatja a folyamatot. Lehet, hogy az eddigi „hedonista” magatartáskultúra fokozatosan átalakul majd „epikureánus” magatartáskultúrává. Vagyis a korlátlan fogyasztással szemben a mértékletességre. Könnyű belátni, hogy az, aki telezabálja magát, utána rosszul érzi majd magát; és ez vonatkozik minden élvezetre.

Szexről beszélgetni még a legjobb párkapcsolatban sem egyszerű – ha jó, akkor nincs miről, ha nem, akkor meg „forró a talaj”. A szex persze azért is nehéz téma, mert beszélni sem tanultunk meg róla – sok családban generációkon át tabuként kezelték, így gyakran már a szókincs terén is akad probléma. Nem egyszerű a közönséges, obszcén kifejezések és a tudományos szakzsargon közt megtalálni a helyes szavakat a szeretkezésre, főleg az azzal kapcsolatos problémáinkra.