Hirdetés
MIPSZI online cikkek

Ez a cikk csak az online felületen elérhető.

Az álmodozás hasznos funkciója

Mit csinálunk, amikor semmit nem csinálunk?

Képzeld el, hogy ülsz a monitor előtt, a kurzor már percek óta villog, te pedig egyszercsak azon kapod magad, hogy a jövő nyári nyaralásodat tervezed, vagy újra játszol egy tíz évvel ezelőtti beszélgetést. Ilyenkor sokan azonnal lustaságnak, szétszórtságnak vagy figyelmetlenségnek bélyegezzük a pillanatot. Pedig könnyen lehet, hogy az agyunk éppen nem kikapcsol, hanem az egyik legfontosabb háttérmunkáját végzi.
Mit csinálunk, amikor semmit nem csinálunk?

A neuropszichológia mai állása szerint ugyanis amikor látszólag „semmit sem csinálunk”, az elménk gyakran nagyon is aktív. Ilyenkor lép működésbe az úgynevezett alapértelmezett agyi hálózat, vagyis a Default Mode Network, röviden DMN. Ez a rendszer akkor válik különösen aktívvá, amikor nem egy konkrét külső feladatra összpontosítunk, hanem befelé fordul a figyelmünk. Az agy ilyenkor nem egyszerűen elkalandozik, hanem lehetséges forgatókönyveket gyárt, emlékeket rendez újra, társas helyzeteket modellez, és sokszor éppen ekkor jönnek létre olyan asszociációk, amelyekből később egy jó ötlet, egy felismerés vagy egy döntés születik. A DMN-t Marcus Raichle és munkatársai írták le 2001-ben, azóta pedig a kutatások azt is megmutatták, hogy ez a hálózat szorosan kapcsolódik az emlékezethez, az önreflexióhoz és a jövőről szóló elképzelésekhez is. 

Hirdetés

Sokáig a pszichológia is hajlamos volt úgy tekinteni az álmodozásra, mint a kognitív kontroll kudarcára. Ha nem arra figyelsz, amit csinálsz, akkor valami „félrement”. Ma már árnyaltabban látjuk ezt a helyzetet. Az ébren töltött időnk meglepően nagy részét töltjük azzal, hogy fejben máshol járunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy folyamatosan és hatékonyan dolgozik a tudatunk a háttérben, de azt igen, hogy az álmodozás az emberi gondolkodás természetes állapota. 

Ez részben megmagyarázza azt is, miért zuhanyzás, séta vagy mosogatás közben jutnak eszünkbe a legjobb ötletek. Amikor nem feszülünk rá görcsösen egy problémára, a célirányos, végrehajtó figyelmi rendszer kicsit lazábban működik, és nagyobb teret kapnak a távoli asszociációk. Ezt nevezik a kreativitáskutatásban inkubációs hatásnak. Mintha a probléma kikerülne a reflektorfényből, de valójában az agy a háttérben tovább dolgozna a megoldáson. Nem véletlen, hogy egy-egy makacs mondat, elakadt döntés vagy kreatív blokk néha éppen akkor oldódik meg, amikor már feladtuk. 

Persze a belső elkalandozásnak van sötétebb oldala is. Killingsworth és Gilbert kutatása szerint a „vándorló elme” gyakran együtt járhat a rágódással, a ruminációval, a negatív gondolatokkal.  Nagy különbség van aközött, hogy a fejünkben lehetőségeket próbálgatunk, vagy újra és újra ugyanazt a fájdalmas jelenetet pörgetjük vissza. Az előbbi lehet kreatív és előremutató, az utóbbi könnyen átcsúszhat szorongásba. Nem az számít tehát pusztán, hogy elkalandozik-e az elménk, hanem az is, merre és hogyan. A mentális egészség egyik fontos eleme nem a folyamatos fókusz, hanem a rugalmas váltás képessége a külvilágra való figyelemről a belső világunkra.

MIPSZI hírlevél
Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.
Feliratkozom
MIPSZI online cikkek

Ez a cikk csak az online felületen elérhető.

Hirdetés

MiPszi Aktuál (MAT)

Család

Körvonal

Mentális egészség

Mindennapi filozófia

Mipszicske

Munkapszichológia

Önismeret

Párkapcsolat

Opinion - Elmélkedések szerzőinktől

IN ENGLISH

Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.