Az oroszlán és a zebra – avagy a társadalmi stressz

„Az oroszlán elkapja a zebrát. Vagy éppen nem sikerül neki. A természetben a stressz soha nem tart sokáig. Mennyire másképp van ez társadalmunk dzsungelében, az iskolában, a munkaerőpiacon, a munkahelyen, a kávézóban, ahol támadás és menekülés nélkül versengünk egymással. Ülünk egymással szemben, tanácskozunk, kávét iszunk, ebédelünk. A társadalmi dzsungelben a stressz fontos szerepet játszik. Ugyanazon anyagok kerülnek a véráramba, mint az oroszlán és a zebra esetében, csak épp a jelenség sokkal lassabban zajlik. A társadalmi stressz heteken, hónapokon, sőt éveken át is tarthat.” (Mark Mieras: Többet ésszel)

Vannak, akik hozzászoknak ahhoz, szinte természetesnek tartják, hogy állandó stresszben élnek

Sokszor nem is tudjuk szétválasztani, hogy félünk avagy szorongunk valamitől. Hajlamosak vagyunk szorongást említeni, miközben életünk külső feltételei olyan körülményeket teremtenek, melyekben az átélt érzelem valójában a félelem.

Ha valakinek a munkahelyén az elbocsátások hulláma megkezdődik, joggal mondhatjuk: reálisan fél, hiszen belekerülhet az elküldöttek névsorába. Amikor valaki a fekete pályán csúszik le sílécével úgy, hogy nem ura a mozgásának, félelem gerjesztette adrenalin rántja össze az izmait – hasonlóan ahhoz, mikor szembejön az oroszlán...

Hirdetés

Személyiségünktől függ, hogyan kezeljük azokat a félelmeket/szorongásokat, melyeket az élet külső feltételei szülnek. Vannak, akik hozzászoknak ahhoz, szinte természetesnek tartják, hogy állandó stresszben élnek, de nem tesznek semmit ellene – mások folyamatosan harcolnak a nyugalmukért. Egyesek inkább feladják, mások elmagányosodnak, mert még a baráti kapcsolataikban is diszkomfort-érzéseket élnek át.

A hétköznapok mindennapos szorongásai közé tartozhatnak az egzisztenciával kapcsolatos félelmek az elért szint megtartása vagy épp egy újabb elérése kapcsán. Riesman a Magányos tömeg című művében három típusba sorolta az embereket:

A tradícióktól irányított személy – amennyiben nem képes az elvárt viselkedésre – komoly félelmet él át a megszégyenítéstől.
A másik típus a belülről irányított egyén, aki szüleitől érzelmi biztonságot kapott, ennek megfelelően rendelkezik saját iránytűvel az életvezetésében, tehát körülményeitől viszonylag függetlenül nagyfokú stabilitásra képes. A kapott elvek alapján él, és bűntudatot él át, ha nem ennek megfelelően cselekszik.
A harmadik típus – lehetne a fogyasztói társadalom tipikus karaktere – a kívülről irányított ember, aki ugyan kozmopolita, de szemben a belső iránytűvel inkább folyamatosan működtetett radarral rendelkezik, ismereteit, vélekedését, viselkedését sok esetben másokhoz méri, vagyis állandóan a környezettől való jelzések követésére törekszik.

Az első és harmadik karaktertípusba tartozók Riesman szerint nem képesek önálló cselekvésre, mert folyamatosan valamilyen csoportnormát követnek, túl erősen hat rájuk a csoport nyomása.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 4. számában olvasható

2013-04 lapszámban megtalálható