fotó: freepik.com
Hirdetés
Összefoglalónk az interjú alapján
A spektrum csapdája: Miért lett hirtelen mindenki „kicsit autista”? - Uta Frith gondolatai
Amikor egy szülő először szembesül a diagnózissal – „autizmus spektrum zavar” –, az agya önkéntelenül is egy egyenes vonalat rajzol. Ezen a képzeletbeli vonalzón bal oldalon vannak az „enyhe”, jobb oldalon pedig a „súlyos” esetek. Azt gondoljuk, a spektrumon való elhelyezkedés csupán mennyiségi kérdés: kinek mennyi tünete van. Azonban Uta Frith, a fejlődéslélektan és az autizmuskutatás egyik legnagyobb élő alakja, egy friss interjúban arra figyelmeztet, hogy ez a leegyszerűsített kép talán több kárt okoz, mint hasznot. Frith szerint a „spektrum” fogalma mára szinte az összeomlás szélére került, mert túlságosan sok mindent próbálunk belegyömöszölni.
A kutatónő radikális, mégis logikus javaslattal állt elő: szerinte ideje lenne világosan elkülöníteni két nagy alcsoportot, amelyek bár hasonló tüneteket mutathatnak, gyökeresen eltérő természetűek.
A stabil mag és az „új hullám”
Frith megfigyelése szerint az első csoportba azok tartoznak, akiket korai gyermekkorban, általában 3–5 éves koruk előtt diagnosztizálnak. Náluk az autizmus már az első pillanattól kezdve nyilvánvaló: jelentős nyelvi késés, markáns szociális elszigeteltség és gyakran intellektuális érintettség kíséri az állapotot. Ami a legfontosabb Frith érvelésében, hogy ennek a csoportnak az előfordulási aránya az elmúlt évtizedekben nem igazán változott. Ez egy stabil biológiai realitás, amely a népesség egy meghatározott részét érinti, függetlenül attól, hogy épp milyen divatos diagnosztikai trendek uralkodnak.
Hirdetés
Ezzel szemben áll a második alcsoport: azoké, akiket később, gyakran serdülő- vagy felnőttkorban diagnosztizálnak. Itt az érintettek többsége jó értelmi képességekkel bír, kiválóan kommunikál, és sokszor csak egyfajta belső „idegenségérzés” vagy szociális szorongás miatt keresnek választ a nehézségeikre. Frith szerint ebben a csoportban robbanásszerű a növekedés. Ez a „diagnosztikai infláció” azonban azzal a veszéllyel jár, hogy az autizmus fogalma heterogénné válik, és elvész a fókusz a valódi fejlődési zavarról.
Példák a mindennapokból: Hol a határ?
Nézzünk két hétköznapi példát a különbség érzékeltetésére. Adott egy kislány, aki 4 évesen még egyetlen szót sem szól, és órákig csak pörgeti a kisautók kerekét. Ő a „stabil mag” tagja. Számára a diagnózis kulcs a túléléshez: speciális fejlesztéshez és olyan szakemberekhez, akik értik az ő mélyen eltérő huzalozását.
Aztán ott van a tizenéves kamasz, aki eddig kitűnő tanuló volt, de a gimnáziumban bezárkózik, szorong a kortársaitól, és nehezen viseli a zajos menzát és az egyre növekvő terheket. Ő a „későn diagnosztizált” csoportba kerülhet. Frith szerint az ő esetében – akit inkább a hiperszenzitivitás (túlzott érzékenység) jellemez – nem biztos, hogy egy élethosszig tartó súlyos zavar címkéje a legjobb megoldás. Lehet, hogy neki nem a klasszikus értelemben vett „autizmus-specifikus” terápiára van szüksége, hanem a környezet pszichoedukációjára, rugalmasságára és az önbizalma megerősítésére.
Miért profitálhatunk ebből szülőként?
Frith arra figyelmeztet, hogy ha a határokat a végtelenségig tágítjuk, a valódi segítség elszivárog, nem beszélve az évekig tartó várólisták kialakulásáról. Ha mindenki „kicsit autista”, akkor elvész az empátia és az erőforrás azok felé, akiknek az autizmus a mindennapi életben maradásért folytatott küzdelem.
Szülőként a legfontosabb üzenet az, hogy ne a címkét, hanem a szükségletet nézzük. A diagnózis akkor hasznos, ha utat mutat a segítséghez, nem pedig akkor, ha egy újabb skatulyába zár. Uta Frith gondolatai arra hívnak minket, hogy legyünk precízebbek és empatikusabbak: ne féljünk a különcségtől, de tiszteljük a valódi fejlődési nehézségekkel küzdők küzdelmeit is. Az autizmus hiteles képviselete ott kezdődik, hogy merünk különbséget tenni a személyiségbeli variációk és a speciális támogatást igénylő állapotok között. Csak így biztosíthatjuk, hogy minden gyermek azt a segítséget kapja meg, amire az ő egyedi „színkeverékéhez” szüksége van.
Olvassa el az eredeti interjút:
forrás:https://www.tes.com/magazine/teaching-learning/general/uta-frith-interview-autism-not-spectrum
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
Az autizmus színei
Ahogy nincs két teljesen egyforma ember a világon, úgy nincs két ugyanolyan autizmussal élő ember sem. Hogy lehetne mégis egyetlen fogalomba sűrítve helyesen értelmezni ezt a sokszínűséget?
Autizmus spektrumzavar felnőttkorban
Az autizmus spektrumzavar (autism spectrum disorder, ASD) döntően genetikailag meghatározott, a születéstől fennálló idegrendszeri fejlődési zavar, amit Európában leggyakrabban 3-4 éves kor között ...
„Attól félek, azt hiszed, engem meg kell javítani” – közelebb az autista elmék megértéséhez
Különleges dokusorozat teszi láthatóbbá az autizmussal élők világát a BBC Earth-ön
Az autizmus rendkívül sokféle lehet, és hazánkban is emberek tízezreit érinti. Gyerekek esetében is egyre gyakrabban és egyre korábban ismerhető fel ez, ami nagyban könnyíti a megértést és a ...
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print előfizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az előfizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves előfizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
