Munkahelyi stressz

Mindennapjaink másik nagy stresszforrása a munkahely. A túl sok munka, a betarthatatlan határidők, a pozíció elveszítése miatt érzett félelmek, a kellemetlen kollégák, a zsarnok és kiszámíthatatlan főnök, az állandó munkahelyi zaklatások, az embertelen munkakörülmények, a nemszeretem feladatok, a túlhajszoltság – vég nélkül sorolhatnánk az okokat…

A feszültség leggyakoribb forrása a szorongás a jó teljesítményért, az elvárásoknak való megfelelésért, küzdelem a feljebbvalók elégedettségéért, a fizetésemelésért, az elismerésért. Ahogyan a családok is ritkán adnak pozitív visszajelzést felnőtt tagjaiknak, úgy a munkahelyeken is ritkán hangzik el dicsérő szó, megerősítő reflexió. Pedig mindenkinek nagy szüksége lenne a visszajelzésekre, hisz’ nem pusztán a jó önértékelés fenntartása múlik ezen, hanem a motiváció, a munkakedv, a mérhető teljesítmény is. .

A leggyakoribb munkahelyi (egyben családi) feszültségforrás az időhiány, a túlhajszoltság és a szerepek egyeztetési nehézsége. A túlhajszoltság persze nem mindig valós, néha az illető maga érzi úgy, ki sem lát feladatai közül, elveszik a részletekben, nem tudja, éppen hová kapjon. Jobb szervezéssel, racionálisabb tervezéssel – az esetek egy részében – sokat lehetne csökkenteni a szorongáson és a káoszon. A túlterheltség olykor státuszszimbólummá is válik: aki ráér, akinek van ideje, aki kényelmesen végzi dolgait, az nem eléggé fontos, nem tud kitűnni a többiek közül. Gyakori, hogy a munkahelyeken a komótosan zajló délelőttöt lázas délután követi, sok stresszel, amely korunkban szinte jelzése a jó teljesítménynek, az elhivatott munkaerőnek.

A kórház folyosóján sietős léptekkel elsuhanó orvos, a mindig tárgyaló menedzser, akivel csak napokkal előre lehet időpontot egyeztetni, a mobiltelefonját még nyaraláskor is görcsösen figyelő üzletember, aki állandóan készenlétben áll, nem pusztán az elfoglalt ember, hanem a tiszteletreméltóan fontos személy benyomását is keltheti. Sok mesterségesen generált stresszel járhat mindez.

Ákos vezető menedzserként elnyert egy fontos és igencsak jól fizető pozíciót egy számára még ismeretlen üzletágban. Az első napok nagy szorongással teltek. Már ébredéskor kövek ültek a gyomrában, eszébe jutott, jobb lenne be sem menni. Munkahelyén végigülte a megbeszélések sorozatát, de kompetensnek egyiknél sem érezte magát. Egyre jobban szorongott, ugrált a szíve, szaladt a pulzusa, kiverte a verejték, félt, hogy nem tud megfelelni a magas elvárásoknak, hogy nem tudja majd elsajátítani a feladataihoz szükséges szakértelmet. Olyannyira elhatalmasodtak kínos érzései, hogy alig tudott figyelni, óráját szuggerálta, mikor telik már le a munkaidő, mikor engedheti el magát otthon egy kicsit. Előző munkahelyén magabiztos, határozott vezető volt. A mostani tanuló-fázishoz alig volt képes alkalmazkodni, úgy érezte, csak akkor valaki, ha minden pillanatban, minden területen érzékelteti tudását, rátermettségét. Végül már aludni, pihenni, enni, másra figyelni, feleségével, gyerekeivel foglalkozni sem volt képes, a stressz hálójába vonta és átvette az irányítást fölötte.

A munkahelyi stresszt gyakran a zaklatások, a rossz bánásmód, a képzettségnek, érdeklődésnek nem megfelelő munka, az unalom, az alacsony fizetés, a megbecsültség hiánya miatti feszültség provokálja. A változtatás reális lehetősége és az illető alkalmazkodó-készsége, indíttatása között húzódó, nehezen feloldható feszültség tartós, kínzó tüneteket eredményezhet.

Egyszerűbb esetekben csak a konfliktustűrés szűkül be, apró-cseprő bosszúságokra túl erős reakciót ad az érintett. Nemritkán a közlekedésben, a bevásárlás során jelentkeznek az indulatok – egy lefagyott pénztárgép, egy forgalmi dugó, a fogyni nem akaró sor az élelmiszerüzletben az utolsó csepp a pohárban. Ez is figyelemreméltó jel, de ha már hangulatingadozásokkal, állandó testi-lelki rossz közérzettel, pihenéskor sem múló feszültségérzéssel társul, érdemes végiggondolni a változtatás lehetőségeit.

Teljesítmény-stressz

A szerepléstől, a mások előtti megnyilvánulástól, a kudarctól való félelem az ismert lámpaláznál lényegesen kellemetlenebb, a jó teljesítményt akadályozó stresszt provokálhat. (Az enyhe feszültség előnyösen alakítja az eredményt, mert koncentrálja a figyelmet, fokozza a motiváltságot, segíti az emlékezést, színesíti az előadói készséget.)

Egyre gyakoribbá válik a munkahelyi interjúknál, a prezentációknál, az előadásoknál, a versenyeknél, a feleléseknél, vagy egyszerűen egy társasági helyzetben való megszólalásnál ez a bénító szorongás. Olyan kellemetlen és megalázó lehet, hogy az illető kerülni kezdi a kiváltó szituációkat, a kihívást jelentő feladatokat, s ez mind a magánéletben, mind a társadalomban való érvényesülést előnytelenül befolyásolja.

A megmérettetések életünk részévé váltak, egyre fontosabb a siker, a tökéletesség, az önfegyelem. Aki álladóan kontrollálni akarja önmagát, aki kívülről igyekszik figyelni és ellenőrizni, mit tesz, mit mond, hogyan mondja, és közben meg akar felelni a nem mindig ismert elvárásoknak, könnyen bénító stressz alá kerülhet. Remegés, szavakat elállító izgalom, zakatoló szívverés, gombócérzés a torokban, levegőtlenség akadályozhatja a szereplést. A kudarc bénítóan hat, fokozza a kishitűséget, ördögi körként súlyosbítja a folyamatot. Aki képes vállalni a spontaneitást, az elviseli, hogy nem lehet, nem kell mindig tökéletesnek lenni, csúcsteljesítményt nyújtani, állandóan versenyezni.

Megküzdés a stresszel

A stressz életünk része. Lehet doppingszer, mint például a siker után érzett izgalom, vagy egy fontos randevúra való készülődés felfokozott hangulata. Lehet jelzés arra, hogy a történés, az inger fontos, elkerülendő vagy megoldandó, de legalábbis a figyelemnek, az összpontosításnak rá kell irányulnia (például vizsga előtti drukk, vagy egy orvosi vizsgálat izgalma). Jelezheti egyértelműen a veszélyt, a szervezet vagy a személyiség egyensúlyának megrendülését (például komolyabb betegség diagnózisa, párkapcsolati veszteségélmény).

A stressz, ha állandósul, betegséget okozhat. Kimerítheti a szervezet alkalmazkodóképességét, rongálja az önbizalmat, gyengíti a kontrolláltságot, a biztonságérzetet. Megküzdeni a stresszel többféle úton is lehet. A kiváltó tényező jellegzetességei, a személyiség konfliktusmegoldó-képessége árnyalja a lehetőségeket.

A probléma megoldására irányuló megküzdés esetén célszerű a helyzet elemzése, az ésszerű megoldási lehetőségek sorrendbe állítása és kivitelezése. Például házassági stressznél fel kell mérni a lehetséges okokat, megvizsgálni, ki és mennyire kész a változtatásra, melyik fél mire motivált, egyetértés van-e a felek között a konfliktus definiálásában, szükséges-e szakembert felkeresni. Az érzelemközpontú megküzdés nem a helyzet valódi megoldására irányul, hanem az illető feszültségének, rossz pszichés állapotának semlegesítésére. A cél a megkönnyebbülés, a harmónia helyreállítása. Ilyenkor jó megoldás egy barát vagy szakember segítsége, a probléma átkeretezése (vagyis megvizsgálni, hogyan lehetne más szemszögből pozitívan értelmezni a helyzetet), feszültségcsökkentő technikák elsajátítása, az önbizalom erősítése. Mindenképpen előnytelen megoldás a stressz pillanatnyi elfedése alkohollal, droggal, evéssel, játékszenvedéllyel, stb.

A komolyabb stressz előbb vagy utóbb kikényszeríti elszenvedőjéből a változást. Megküzdeni vele természetesen akkor lehet a legjobban, ha megértjük, mi is hívta elő. Ez egyben a megoldás felé vezető út is, hiszen a tudatos erőfeszítések mozgósítása a helyzet kontrollálását és az önértékelés fenntartását is biztosítja.

Hajduska Marianna – pszichiáter, pszichoterapeuta, az ELTE tanácsadó szakpszichológus képzésén tanít krízislélektant, tanácsadást. 2008-ban jelent meg Krízislélektan című szakkönyve a mindennapi élet krízishelyzeteiről, az életszakaszokhoz fűződő tipikus konfliktusokról, ezek megoldási lehetőségeiről.