Jelenlegi hely

Teljesítmény és szorgalom

bizony a cél a lényeg, az egyedüli érdekes a győzelem, a teljesítmény számít, semmi más.

Társadalmunk elvileg nagyra értékeli a küzdeni tudást, s lépten-nyomon hajtogatjuk gyerekeinknek, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. A valóságban azonban mintha nem egészen ez lenne a helyzet. 

Albert Flórián eredményes focista volt. Noha ő maga írta, hogy “a rosszakaróim azt mondhatták, úgy álldogál Albert a Fradi-pályán, mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csípőn a kezük”, utalva ezzel arra, hogy valóban nem ő volt csapata leghajtósabb játékosa, mégis, ha a labda hozzá került, rendszerint gólt szerzett. Vessük össze mindezzel az elmúlt évtizedek magyar labdarúgó eredményeit, amelyekkel kapcsolatban a kommentátorok újra meg újra elmondják, hogy a fiúk nagyon sokat futottak és küzdöttek a pályán, a válogatott mégis vereséget szenvedett. Igen, a focit gólra játsszák, a sikert nem a pályán lefutott kilométerek számában mérik. Ám ha picit tovább gondoljuk, akkor a foci értelme, szépsége nem az eredményben, nem pusztán a győzelemben, hanem a játék szépségében, a tisztességes küzdelem folyamatában rejlik.

Számos munkahelyen a vezetők a teljesítményt várják el, a győzelemhez elvezető út nem is igazán érdekli őket. Látszólagos paradoxon, hogy éppen ezekben a szervezetekben dominál az a munkavállalói attitűd, miszerint ők a maguk részéről megtettek mindent, azaz sokat futottak a pályán, mégis az ellenfél nyert három-nullára. Ez a paradoxon csak azért mondható látszólagosnak, mert ha a vezetők az elvárt  teljesítményen túl számításba vennék az emberek lelki világát, a munkavállalók közötti jelentős tehetség- és személyiség-beli különbségeket, akkor a munkavállalók is inkább szegeznék a figyelmük fókuszát az elérendő eredményre, mint arra, hogy jól látszódjék rajtuk, mennyire kiteszik a lelküket a vállalatért.

Kollégáimmal számos olyan vezetői tréninget tartottunk már, ahol egy feladat megoldásáért a résztvevők nagyon sok energiát áldoztak fel, csakhogy szervezetlenül, feleslegesen, a lépéseket nem végiggondolva, inkább erőből nekirugaszkodva: ha elegendően elfáradunk, az elég lesz az eredményhez. Ha sokat futunk, akkor máris győztünk. Az a tapasztalatom, hogy az ilyen szervezetekben nincsen a  teljesítményhez kötve az elismerés. Vigyázat, nem a kompenzációról (bér, autó, bónusz) van szó. Inkább a hosszú távról beszélek, amikor a kollega egész egzisztenciájának, sőt szakmai identitásának egésze függ a szervezet sikerétől, presztízsétől.

A munkahelyi szocializációnk az iskolai éveinkben gyökerezik, az iskola az első intézmény, amivel az ébredő tudatú ember élete során először találkozik. Pedig az iskola nagyon faramuci módon áll hozzá a teljesítményhez: a pedagógusok nem a gyerek teljesítményét értékelik az osztályzat által, hanem saját pedagógiai munkájukat, no meg a család társadalmi hátterét és e háttér eredményezte motivációt, érdeklődést, iskola-kompatíbilitást. A szorgalom értékelése pedig még ellentmondásosabb: a jótanuló gyerekek szorgalom-osztályzata mindig jobb, mint a gyengén tanulóké, noha lehetséges, hogy az egyik gyerek megfeszül, hogy közepes osztályzatot elérjen, míg a másik szinte kisujjból kirázza a jelest.

Minél többet hajtogatjuk kultúránkban, hogy az oda vezető út legalább olyan fontos, mint maga a cél, annál inkább eláruljuk magunkat: bizony a cél a lényeg, az egyedüli érdekes a győzelem, a teljesítmény számít, semmi más.

 

 

 

   
Share

Ez is érdekelhet

Ha a politikai kampányok során használt meggyőzéstechnikai kutatások, fogások töredékét beépítenénk a klímaválság kom

Négyéves elnöksége alatt szelet vetett és vihart aratott, páratlan mértékben felkorbácsolva a választói indulatokat – maga mellett éppúgy, mint maga ellen.

Hallgasd meg a Jazzy Rádió dr. Kollár Jánossal, „A házasságok 7 hazugsága” című könyvünk szerzőjével készített beszélgetését!

A legtöbb munkavállalói panasz éppen a visszajelzés hiánya körül csoportosul: nincsen lezárása egy folyamatnak, hiány

A lelki gondokat nemcsak a testi adottságokkal való elégedetlenség okozhatja! Vannak, akik ruházatuk és hajviseletük miatt érzik kellemetlenül magukat, mert társaik ezekért...

Időt és energiát spórolhatunk, ha az ismeretlen dolgokat az ismerőshöz kapcsolás révén próbáljuk megérteni.