Jelenlegi hely

Bizonytalanság… – A Tourette-szindrómáról

„...nehéz azzal az érzéssel élni, hogy valami nincs rendben velem”

A családokban általában többféle reakció születik minden misztikus és megmagyarázhatatlan tünetegyüttesre: a legrosszabb esetben szándékos bosszantásnak tartják a gyermek részéről és büntetik érte, de előfordulhat az is, hogy évekig tabuként kezelik, nem beszélnek otthon róla, de az okát folyamatosan keresik.

„Nagyon nehéz azzal az érzéssel élni, hogy valami nincs rendben velem. Pontosan nem tudom, mi, pontosan azt sem, hogy mások mit gondolhatnak rólam, de vannak ezek a fura mozgások, néha hangadások, amiket nem tudok kontrollálni, és nem tudom azt sem, hogy miért csinálom.” Sokszor hallottam ehhez hasonló mondatokat olyanoktól, akik Tourette-szindrómában illetve krónikus tik-zavarban szenvednek. Legtöbbször maguk sem tudják megnevezni ezt a tünetegyüttest, hiszen soha nem hallottak róla. Bár a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest talán már többen és többet tudunk róla, de még mindig gyerekcipőben jár tudásunk e szindrómáról. A jelenség persze nem új: valószínűsíthetően a súlyos tünetekkel élők bukkannak fel egyes irodalmi alkotásokban a falu bolondja alakjában, hiszen ezek az emberek az átlaghoz képest feltűnőek: hadonásznak és hangosan káromkodnak, vagy önkéntes forgalomirányítóvá avatják magukat egy útkereszteződésben. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a Tourette-szindróma ezeknél az összetettebb „furcsaságoknál” sokkal hétköznapibb jelenség. Biztosan mindenki látott már olyan családtagot, kollégát, esetleg utazás közben valakit, aki sokat pislog, vagy időnként köhécsel, alkalomadtán a kezét tördeli. Ezek olyan enyhe tünetek, melyek magyarázhatók lehetnének azzal, „hogy valami a szemébe ment”, „éppen kilábal egy megfázásból”, „vagy biztos „ideges a vizsga miatt”. Ám mindezek a Tourette-szindróma tünetei is lehetnek, csak éppen funkcionális károsodást nem okozó mértékben jelentkeznek, s legtöbbször a környezet észre sem veszi őket – rossz szokásnak, furcsaságnak, egyedi sajátosságnak titulálják és (jobb esetben) elfogadják. Előfordulhat, hogy az érintettek maguk sem törődnek velük, más esetekben viszont már a legenyhébb tik megjelenése is folyamatos feszültséget jelenthet, annak ellenére, hogy a környezet legtöbbször teljesen figyelmen kívül hagyja a tüneteket. 

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 4. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2020 június–július

  • Mindennapos manipulatív technikák és kivédésük

  • Koalíciók és félrecsúszó párkapcsolatok

  • Miért nem teszünk a klímakatasztrófa ellen?

  • Milyenek is a magyarok? A személyiség faktorai – 3.

  • Játék „itt, most és akkor” – a pszichodráma

  • Minden a fejben dől el? Test és lélek egysége

  • Amit a lelkiismeretünk diktál?

  • Járvány után… (?)

  • Stressz alatt másképp döntünk?

  • „Mintha minden évben érkezne hozzánk egy újszülött

  • Autizmus spektrumzavar felnőttkorban

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Napjainkban igen népszerű a testi tudatosság témaköre.

A kétezres évek eleje óta a férfiaknál csaknem öt, a nőknél három évvel nőtt a születéskor várható élettartam

Az akaraterő egyfelől abban segít, hogy valamit megtegyünk - másfelől viszont abban, hogy valamit ne tegyünk meg.

A sikeres alkalmazkodás során új képességekre tehetünk szert, nagyobb önismeretet és komoly sikerélményt nyerhetünk.

Milyen az anyagi stabilitásunk, a megélhetésünk, a jövőnk, mit hagyományozhatunk gyermekeinkre? Ennek megfelelően biztonságot vagy bizonytalanságot élhetünk át.